Emlékképek

Fekszem a kopott szőnyegen, lábaim felhúzva. Bazsi csak játszik, énekel, dübörög isteni hangon...
Mindenki megnyugodott most pár percre. Seni tőlem pár méterre a fotelnek dőlve énekel. Krisz mellettem ül a zongora alatt, szintén dúdolja a dallamot. A mi dallamunkat, a számot amiben minden benne van amin túl vagyunk... nekik 4 év fájdalma, öröme, szenvedése és szenvedélye... nekünk a velük eltöltött néhány hónap.
Pisztu akkor fekszik le mellém...átölel és a nyakamat simogatja...édes nyugalom...egy parfüm és dohányillatú szuszogó test mellettem, körülöttem a kimerült banda. Fölöttem átlépve Andris arcán a mindent sejtető mosoly. És most 5 hónappal később a szám hatására előtörő emlékképek... a délutánok, az esték... az elszívott csikkek füstjébe burkolózó beszélgetések, az emlékek arról a pár hónapról, ami nekik tényleg csak pár hónap volt abból a végtelennek tűnő 4 évből, amit együtt húztak le... de nekünk... nekünk ez a pár hónap maga volt az élet...az új életünk kezdete...mert megtanítottak mindenre, ami az életben maradáshoz szükséges... mindenre, amire másképp szenvedések árán jöttünk volna rá... mindenre amit ők megtanultak....
2006.06.06 20:44 /Presser:Nagy utazás/