Emlékek

Emlékszünk és érzünk. Ez a két dolog tesz minket emberré. Vannak olyan emlékeink, melyekre szívesen emlékszünk vissza, de vannak olyan emlékeink, melyeket legszívesebben kitörölnénk elménkből.
Édes emlékek a gyermekkorból és a felnőtté válás útjáról. Ilyenek keringenek elmémben. Most mosolygok rajtuk, de akkor valószínűleg nem élveztem azokat a pillanatokat, melyeket így utólag élek át. Hibák melyeket sokszor elkövettem. Hibák, melyekből szinte soha nem tanultam. De nem is gond. Így van rendjén.
Arcok jelennek meg a távoli múltból, melyek kísérteni fognak egész életemben.
Emlékek, kis színes gömbök. Mindegyik meghatározott értékkel bír. Még a szomorú emlékek is hatalmas értéket hordoznak magukban. Mindenki képes emlékezni. Emlékeinkből tanulhatunk, erőt meríthetünk ahhoz, hogy túl lépjünk dolgokon. Sokan nem tudnak, nem szeretnek emlékezni, mert az csak égető kínnal jár nekik.

Tudnunk kell emlékezni, még ha nem is mindig boldogok az emlékeink. Mindennek van jó oldala, csak meg kell látnunk. A történések, mögé kell látnunk, hogy észrevegyük a szomorú emlékek boldog oldalát is. Az idő teltével, a szomorú emlékeink eltűnnek és helyüket újabb emlékek, töltik meg. Viszont a boldog emlékeinkre akármikor vissza tudunk gondolni. Mert, hát őszintén megvallva ugyan ki az, aki szívesen emlékszik vissza valami szomorú dologra.
Lelkünk kiszűri a számunkra kellemes emlékeket, és elraktározza a későbbi időkre.

Időnként fel-fel tűnik az emlékeink között egy-egy veszekedés, aminek kiváltó okára az idő múltával nem emlékszik egyik fél se. Csak annyi marad meg bennünk, hogy akkor nagyon rossz érzés volt odaállni a másik elé és kerekperec szembeszállni egymással a saját igazunkat hajtogatva, figyelembe se véve a másik álláspontját. Egyes emberek inkább meghunyászkodnak, mintsem szembeszálljanak azzal, akit szeretnek, és kerülnek mindenféle összetűzést. Ez nem jelenti azt, hogy nem fognak harcba szállni egy idő után.
Emlékek, egyszerűen csodálatosak, most is, ahogy zötykölődök a villamoson, egyre rohannak meg a régi emlékek. Alakok tűnnek elő a múlt ködéből, majd nyeli el őket újból a sötétség.