Emberek. Furák és furcsák. Mert emberek. Fürkészheted őket - kifürkészhetetlenek. Ilyenek. Kiismerhetetlenek. Csak félelemmel tölthet el, ami a belső énükben lakozik. A tudatalatti kiismerhetetlen valósága és a természetfölötti képességek. Amit úgyis a rossz cél szolgálatába állítanak. Mert ilyenek az emberek. Felnőttek és gyerekek. Csecsemők és öregek.
A bőr színe csak külső különbség. A belső sötétség ugyanaz. Fekete, fehér, barna, sárga... bármi. Ateista, vallásos, zsidó, keresztény... akármi. A lényeg ugyanaz. Az ember.
Ha minden tudás a jó oldalon állna, nem lenne szenvedés, nyomor, megállíthatatlan betegség a világon. De nem így van, mert emberek vagyunk.
Az állatok fölé nem az emel minket, hogy van tudatunk, vagy hogy tudunk beszélni, hanem az, hogy a nálunk sokkal erősebb állatot is el tudjuk pusztítani - és el is pusztítjuk. Mert a fegyver a mi kezünkben van. Amíg ki nem veszi valaki kezünkből ezt a fegyvert. Mert egyszer valaki kiveszi. Egyszer még valaki bosszút áll rajtunk. Vagy végleg elpusztítjuk magunkat. Mert emberek vagyunk.
Emberek vagyunk...?
EMBEREK
MBEREK
BEREK
EREK
REK
EK
K
De egyre kevesebben vagyunk igazi emberek, igaz emberi értékekkel. A fő tulajdonság a kapzsiság, a szerzési vágy.
És ezt is embernek hívják.
Mert ilyen az ember...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
"Az ember akkor jön rá milyen fontos egy állat, vagy egy ember, ha elveszíti." Már nem tudom ki is mondta ezt, de igaza volt. És ha valakit nem szerettünk, vagy úgy éreztük nem olyan fontos, rájöhetünk hogy ez még se így van...
Hozzászólások
Én adok még magunknak, úgy max 200 évet