Ellentétek vonzásban

10 éves barátságuk alatt nem könyörgött ennyit Michaelnek. Miután ötödszörre is térdreborúlt az olvadó hótól lucskos járdán, barátja megadóan, mély sóhaj kíséretében felemeli a kezét.
- Jól van! De most közlöm veled, ha kinyírjátok egymást, amire egyébként mérget vennék, onnantól kezdve a ti ügyetek! Nincs nekem időm temetésekre járni! - Ezzel faképnél hagyja hüledező szőke barátját.
- Én is szeretlek Michael - Morogja a távolodó alak után David, majd vállat vonva belép a sötét lépcsőházba. Nem kapcsol villanyt a félhomály tökéletesen illik marcona hangulatához. Ennek köszönhetően /na meg az alkoholtól bizonytalan járásának/ sikerül halálra rémisztenie egy macskáját kereső anyókát. A nénike felsikolt majd rendőrért kiált, David pedig érte mielőtt lezuhanna a lépcsőn. Eltart egy darabig, amíg sikerül bebizonyítania, hogy ő bizony nem egy szatír, és nem is cukros bácsi, és ne tessék haragudni, és ha tetszik gondolni hát ő segít megkeresni azt a cicát...

A néni tetszik gondolni. Nem telik bele 2 perc, és David a pincében találja magát, de macskát azt nem. Vagy mégis? A hófehér jószág egy jobb napokat is látott régi kanapé mögé húzza meg magát, és nem úgy néz ki, mint akinek szándékában áll előjönni onnan. David kénytelen kisebb erőszakhoz folyamodni. Az állat reagál foggal körömmel természetesen, végtére is macskából van. David a néni karjaiba hajítja a prüszkölő, fujtató állatot ,majd szó szerint elmenekül mielőtt újabb kellemetlenségek érik .Félig elvérezve halad tovább kitűzött célja felé. Közben azon gondolkozik ,hogy a macska karmai semmi ahhoz képest, amilyen sebet egy másik hasonló természettel megáldott vadmacska ejtett ma este a büszkeségén. Lelke egyetlen hatalmas szemétdomb, félő, hogy hamarosan tyúkok kapirgálnak rajta. Szíve csordultig megtelik haraggal, dühe elszántabb nem is lehetne.

Eme sötét tudat nyomában nekitámad a bejárati ajtónak, miszerint zárva van, és neki nincs kulcsa hozzá.. Nincs bezárva. Mire rádöbben, lendületét már nem tudja visszafogni és hason csúszva érkezik a hajlékba. Egy ezredmásoperc alatt összeszedi szanaszéjjel esett végtagjait, majd körülnéz volt e tanúja nem gyengén ciki belépőjének. Mázlija van. Mindössze egy, valaha még virágnak nevezhető ma már csak kóróként tengődő akármi, és néhány bútordarab sápadozik a homályban. Jobb oldalról mégis szűrődik némi fény a lakásban, halk neszek kiséretében, David arra veszi az irányt. És ott van a nő. Az elé táruló látvány egy pillanatra az ajtófélfához szegezi. Michelle háttal áll neki és éppen egy átlátszó folyadékot tölt egy jégkockáktól zsúfolt pohárba. /hát persze... élete második nagy szerelme a vodka! Legalábbis ezt álltja róla. Na de akkor ki lehet az első?.... /Láthatólag fogalma sincs arról, hogy már nem egyedül tartózkodik a lakásban. Rengeteg sok haja nedvességtől csillog, fekete trikó simul karcsú felsőtestére, a nadrág mely szintén fekete nem rejti el arányosan izmos lábait és álomszép fenekét. Michelle felocsúdik mámorából, megperdül a tengelye körül, a kezében szorongatott pohár messze elrepül, majd hatalmas csattanással landol a konyhakövön. Majdnem felsikolt, de aztán nagyon hamar feltérképezi a helyzetet, arcán a rémületet máris a gőg váltja fel. Hangja több mint gúnyos, amikor megszólal. - David, micsoda kedves meglepetés!! Mily boldogság számomra késői látogatásod! Ha tudtam volna, hogy jössz, vacsorát is készítettem volna! Mondjuk bélszint ciános mártásban!!

Folyt. köv.