Egy vár épül a sziklán. XII. sz. 1.rész

  ("A  bujáki öregtorony, Csege jobbágy legény, és   Ajnácska története, kisnovella a XI. századból fikciós elemekkel.") 
 
                    VÁR ÉPÜL A SZIKLÁN   
                                1.rész
 
Gyönyörü volt a táj, messze földön körben erdő- meg erdő, a cserben, tölgyben gazdag Őrhegy,  Feketehegy.  Ám a Gombhegy sziklacsúcsa, egy természetes bástyaként csodálatra  hivta már több Árpádházi királyunk szemét is. A bujáki uradalom királyi birtok az évezred elején.  III. Béla, meg a fia Imre király is csodálta, kiszemelte a Gombhegy tetején ágaskodó formás körsziklát... 
Ellentétben a nyugati országok gyenge királyi uralkodásával, káoszával, magyarföldön még jól tartotta magát a király hatalma, és a vagyoni helyzete is egészen jó, európában kimagaslót produkált.  Ilyen környezetben tervezetten megkezdődtek az országban az 1100 as években a várszerű építések, volt rá tehetős királyunk.   A legszebb, legjobban védhető helyekre kezdték építeni a várispáni palotákat.
Az Ispánok felügyelték a királyi birtokrészek munkáit, beszedték az adókat. A király kinyujtott kezeiként müködtek. A bujáki, majdani várhegy csúcsa is, csupa szikla, erős alapzatot kinált egy magasbaszökő várispáni palotának. Nyugatra és észak felé meredek völgy övezte, csodás kilátást biztositott körben, bár akkor még a védhetőség, a tekintély volt a legfontosabb szempont.  Itthon is veszélyt jelentettek a kiskirályok, rablóbandák, bárók magánseregei,  de szivárgott  hír már akkor is, hogy keletről veszedelmes gyilkos népek akarnak  országunkra törni, rabolni, ölni. Többször bejárta, megnézte a király ispánja és vármestere a környéket, és fenséges döntés született. A Gombhegy magas  nyúlványának szilatetejére őrtornyot építenek, mellé egy nagy várispáni, helytartói várlakot, belső udvarral, körben védő magas fallal.  Ez remek királyi vagy ispáni bázis lehet,  na és biztonságot adó. 
Megvolt tehát az elképzelés.   A hegy alatt a páston, már laktak dolgos parasztok jobbágyok, kicsiny félig földbe süllyesztett fa és kő, sárfo- nott házikókban. Adott volt tehát a munkaerő, ami segedelmezi a nagyon kemény várépítő munkát. A vármester a Simon, verbuvált még a környéken ügyeskezü parasztokat, igy a népes "váralatti" kisfalu jobban felszaporodott. Ez volt a várallyai "ősbuják" . Simon hangoztatta lelkesen a királynak hogy ide nagyon érdemes az ellenséget "váró", látó őrtornyot építeni mellé lakot, kutat, kispalotát, kőfallal védett udvart építeni.  Mert jól elbújt, "elbúják" a sürű erdős hegyek között, de belőle jól látható lesz a környék.   A vár egyfajta menedék az uraknak, pihenőhely a királynak, de később az udvarban a nép is védelmet találhat. Megszületett hát a királyi döntés épüljön az öregtorony, meg az udvarház. 
A Gombhegy sziklái magukban is formásan meredeztek az égbe. A csúcsszilára kell a váró őrszemtornyot épiteni. Mellé pedig, szintén a sziklák tetejére a királyi helytartói kispalotát, olyan tekintélyt parancsolót, mint ahogy már többet épített. III. Béla "attájt" az országban, az Ispánjainak, várispánjainak.   Csanád- az  Ispán, még a vártorony megépítése előtt érkezett ide, a jobbágyfalu legszebb részén állt  egy ideig erős, nagyobbacska háza. De most hogy majd fenn a  magasban fog lakni, igy tekintélyesebb reprezenrativabb lesz a székhelye, tán jobb is, hatékonyabb is.   Másrészt jól védhető lesz kis palotája.  
III.Béla király dúskált a javakban, talán az Árpád ház legsikeresebb uralkodója lett pénzügyileg. Az Ispánságok ezidőben szerte az országban épültek, hát itt is lesz,... a bujáki, királyi, hatalmas erdőbirtok közepén.
A majdani várhegy tövében, a pást felé nyúlóan terült el a jobbágyfalu, később ezt hivták "várallyának".   Kicsi kis házacskák, vályogból, kőből, és fából.  A jobbágyok a király jobbágyai- ként dolgoztak, az Ispán volt a legnagyobb uruk. Magyar volt a nyelvük, de már akkor is zenélt a jellegzetes  "á" meg "e" hangjuk .   Az" Istenes" nemzetség volt a domináns család a nagyjából 600 lelket számláló parasztfaluban. Szent István óta ők hirdették legjobban a felvett keresztény vallásukat. Ezért hívták őket ragadványnévvel Isteneseknek.  Közülük került ki a  Csege  nevü fiatal huszonéves építőmester. Az ő "eszit", kezemunkáját kérte mindenki, ha új viskót húzott fel. A Lovaséknak is ő csinálta javarészt a kisviskót.   Akkor vette észre ez a Csege, hogy körülötte zsong Lovasék középső, 16 éves jánya, az Ajnácska. Még követ válogatni is elment velük a füzfás patakpartra, ami nem messzire volt a völgyben.  Lovasék ugye lovakat neveltek, szerszámoztak, hát ugye ezért hivták őket Lovaséknak. Tudott is Ajnácska lovagolni szépen. Csege mesterleginy meg csak mosolygott a bajsza alatt, hogy a lány körötte sereng. Néha együtt lovagoltak. 
Simon, a torony és erős kőpalota építésben jártas
épitőmester, lett a felelőse a királyi építésnek. Nagy szervező és agitáló munkába kezdett, nagyszámú kőmester kellett neki meg sok sok segéd.  Volt a kis faluban egy kútcsináló, erőskéz Benedek a Farkas fia,  de még hozatott, kellő szakembert több napi járásról is.  A nagy munka várhatólag 5-8 évig fog tartani mindenkinek letelepedést igért és takaros jobbágytelket, a király jóvoltából. Egy év alatt igen felszaporodott  várallya lélekszáma. A mesterekkel gyüttek ugye az asszonyok gyerekek is. Sok kisház(viskó) megépült abban a években. Megvolt hát az előkészítés, Csanád az Ispán elégedetten nézett körbe a pezsgő kis jobbágyfalun, de vágyakozó szeme a sziklacsúcsra meredt egyre többször. 
Megindultak a munkálatok, rengeteg ember mozgott a kőfejtőtől meg a patakpartról  fel a meredek hegyre a saragjával, ami jól meg volt rakva kővel. Okos volt a Benedek a helyi tapasztalt kútásó  is, kitalálta hogy a csúcson, a lapos udvaron kutat ásnak, és a kitermelődő kő, jó lesz a falakhoz. A kút fontos!  Igen ám de Simonnak hetekig nagy gondot okozott hogy a kutat a sziklába , kövek közé kell ásni...
Benedek a kútmester kereste kutatta mit kellene tenni, és szerencséjükre találtak a majdnen lapos tetőn egy kis viznyelőt. Ami ugyan kanyargósan de lefele ment, elnyelte az esővizet is, a hegy aljába szinte merőlegesen. Na ezt kell kiásni, kibőviteniük, formásitani. De igy is emberfeletti munka lesz. A viznyelő jó irány, de girbegörbe nyílása nagyon keskeny lévén, nem lehet lemenni szemrevételezni... 
A kút helyétől  nem messzire falat rakott a nyalka legény, Csege mesterünk. A szivbaj jött rá, amikor hallja, hogy a mellette sertepertélő  Ajnácska bátran felajánlotta a hires kútmesternek hogy ő lemegy kötélen, mert ő vékony, befér a nyílásba. Nagy csend támadt, mindenki száját tátva és rémülten nézett a lányra, és Benedek  "kútmérnökre".   Mondták, hogy ez a jány oda is veszhet...
 
        
             (folyt. köv.).  ("mihálylaci" 2020)