Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Tényleg legyen végre vége aminek már eleve vége kéne, hogy legyen. Itt az utolsó fejezet,...
A hegy tetejéről már csak lefele vihet az út.
Mélyen lesújtott minket ez az orvtámadás ami másodszor érte nemzetünket az Amerikaiak részéről...
Vágytól vezérelt éjszaka.
Az elnyomottak szava.... de már az utolsó szavuk. <br /> Valahogy így lehetne megfogalmazni...
Friss hozzászólások
vinzso: Köszönöm, örülök hogy tetszik,...
2020-08-03 20:37
aveon: Nekem tetszett.
2020-08-03 15:10
aveon: Nem rossz.
2020-08-03 15:10
aveon: Lehetne hosszabb is.
2020-08-03 15:09
aveon: Túl rövid.
2020-08-03 15:09
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Menekülés 1

A nevem "Félix, 19 éves, meleg fiú vagyok, Budapesten élek, nemrég kezdtem az egyetemi tanulmányait. Eléggé magas vagyok, körülbelül 180 cm és 60 kg, a hajam szőke. Nagyon szeretek olvasni könyveket, történeteket, de írni még nem sokat írtam, csak néhány próbálkozásom volt.
A storym nemrég történt, amikor a karantén idején nem volt szabad csoportokban kimenni és kellett maszkot hordani. Már napok óta nem mentem ki, amikor az egyik barátom, Anna, hívott, hogy menjünk ki sétálni. 4 nagyon közeli lány barátom van, akikkel már kiskorom óta nagyon jóban vagyok. Így öten megbeszéltük, hogy találkozunk a közeli parkban 10 órakor. Ezen a környéken csak családi házak vannak, és nem egy forgalmas hely, szóval nem annyira féltünk, hogy bárki is kint lesz. Este 9.50 felé lementem a nappaliba és láttam, hogy a szüleim már nincsenek ott, szóval gondoltam, hogy ők már a szobájukban vannak, de a testvérem, Kinga, még nézte a TV-t. 3 idősebb lány testvérem van, de már csak Kinga él velünk, ő is még egyetemen tanul. Nagyon jó a kapcsolatom vele, szóval egyből elmondtam neki, hogy kimegyek a barátaimmal sétálni. Nem örült neki, de tudtam, hogy nem fog szólni a szüleimnek, szóval felhúztam a cipőmet és a kabátomat, majd elköszöntem tőle és halkan kimentem a házból. 
Ahogy kiléptem a házból,  körbepillantottam, hogy van-e valaki az utcánkban, ami az éjjeli utcalámpák miatt ki volt világítva, de senkit sem láttam. Kicsit izgultam, mert tudtam, hogy nem szabad kimenni 5 fős csoportokban. Csak körülbelül 5 percnyi sétára laktam a parktól és az egész úton senkivel sem futottam össze. 
A parkban már ott vártak a barátaim, akikkel sokat beszélgettünk és csak sétáltunk a össze-vissza. Már vagy egy órája kint voltunk, amikor Anna mondta, hogy ő hazamegy, mert fázik és fáradt. Elköszöntünk tőle, majd a másik 3 barátommal megbeszéltük, hogy mi még maradunk tovább, mert jól érezzük magunkat. 
Mindannyian nagyon szeretjük a félelmetes, horror történeteket, filmeket, ezért először csak azt hittem, hogy valamelyik szórakozik, amikor azt hallottam, hogy valaki azt mondja: Álljanak meg!
Először röhögtünk egy kicsit és azt hittük, hogy Anna szórakozik velünk, de aztán megláttuk, hogy valaki zseblámpával ( igazából nem tudom, hogy az zseblámpa volt-e vagy sem, mivel nem láttam, de azt hiszem, hogy az volt) közelített felénk. 
Aztán amikor másodjára is szólt, akkor rájöttem, hogy ez egy férfi hang volt. Annyira megijedtem, hogy sikítottam egyet. Mind a négyen összenéztünk, majd Réka azt mondta: futás! Elkezdtünk futni az ellenkező irányba, a zseblámpás alak (alakok?) pedig azt kezdte kiabálni, hogy állj, rendőrség! 
- OMG! Meg ne álljatok! Tilos a kijárás - mondtam a barátaimnak. Aztán igazából nem tudom, hogy hogyan de 2 barátom lemaradt és már csak Rékával rohantunk ki a parkból az utcára, ami sajnos a legtávolabb volt, az én házamtól. 
Gyorsan átfutottunk az utca másik oldalára, de gondoltam, hogy valahova el kell bújnunk, mert az utcalámpák fénye nagyon erős volt, és ha ott maradunk, akkor megtalálnak. 
Szerencsére mindketten ismertük teljesen a környéket, hiszen errefelé nőttünk fel. Átrohantunk egy másik utcába,  ahol megláttam, egy sárga házat. Tudtam, hogy az a volt osztálytársam, Dominikék háza volt, akik elköltöztek az USA-ba és úgy tudtam, hogy senki se vette még meg. Mondtam Rékának,  hogy bújjunk el Dominikék udvarában, mert ott nincs világítás és nem lakik ott senki.
Berohantunk az udvarba,  majd a ház mögé futottunk, ahol a fáradtságtól szinte neki estünk a falnak. 
- Úristen! Ezt nem hiszem el! Mit csináljunk most? Itt kell maradnunk egész este? - suttogtam félve. 
- Persze! Én biztos nem fogom megkockáztatni, hogy elkapjanak! - szólt vissza Réka. 
Hangokat hallottam az utca felől,  és kissé megijedtem ezért elkezdtem pánikolni. Nekidőltem a hátső ajtónak, ami pont ott volt és a valahogy a kezemmel lenyomtam a kilincset, de nem számítottam rá, hogy nyitva lesz. Hirtelen kinyílt az ajtó, de szerencsére nagyon halk volt. A szemem kikerekedett és a lélegzetem bentrekedt. Miért van nyitva az ajtó? Dominikék itton lennének? Elfelejtették bezárni az ajtót, amikor elköltöztek? Valaki más lakik itt? Nem tudtam tovább töprengeni, mert Réka elém vágott és bement a házba, én meg döbbenten követtem. 
- Nem hiszem el, hogy ilyen szerencsénk van! - szólt Réka, miközben körbepillantott a folyósón, ahova a hátsó ajtó vezetett.
- Én nem mondanám szerencsének, nem tudom, hogy ez jó ötlet! - mondtam félve. 
-  Ne izgulj! Szerintem csak nyitva hagyták! Nem hallottam, hogy valaki beköltözött ide! - már már röhögve ment tovább a házban a lépcső és a nappali felé. Ekkor valami hangot hallottam és szinte megfagytam Rékával együtt. A nappali felől jött a hang, halkan elindultunk újra és amikor bepillantottam a nappaliba megláttam, hogy a TV-ből jön a hang. Miért megy a TV? Ekkor körbenéztem és megláttam, hogy a tv-vel szemben, a nappali közepén a kanapéban egy férfi fekszik, akit nem ismerek. 
A szám elé kaptam az egyik kezemet, a másikkal pedig a férfire mutogattam, aki a kanapén aludt. 
- Jaj ne! - mondta Réka és hirtelen meg sem bírtunk mozdulni, ekkor a lehető legrosszabb történt, a férfi hirtelen felébredt és felénk pillantott. Egyből felpattant a kanapéről. 
- Mi a franc?! - kiáltott fel. Meg sem bírtam szólalni, ahogy hitetlenkedve, mérgesen, gyanakodva ránk nézett, de szerencsére Réka válaszolt....
 
Hozzászólások
További hozzászólások »
CRonaldo ·
Én végig izgultam a rörténetet. Köszi a megosztást!

Kokri ·
Kíváncsi vagyok a folytatásra

Achylles ·
Kedvesem, naaa, nem küldöd már a 2.részt ? Ahogy írtad, több részre bontottad az írásodat, de a részeket 1 időben is beküldhetted volna... Na de most már ne késlekedj, szét vet az izgalom, h mi a folytatás.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: