Képtelenség felfogni annak fájdalmát, aki el vesztette a párját. Az legnagyobb fájdalom, amit ember érezhet, amikor ott fogod a kezét a halálos ágyán és patakokba folyik a könnyed és kiabálsz, hogy ne halj meg és szíved lassan szét esik apró porszemekre.
Vagy amikor kapsz egy telefonhívást és hallod az ember hangján azt a rémisztő érzést, hogy valami nagyon rossz történt a pároddal, amikor megkapod a hírt, hogy meghalt akkor térdre rogysz, és jeges könny hullik a szemedből és mindent fekete fehérben látsz. Járni is alig tudsz, hiányzik a szeretet energia a szívedből, olyan gyengének érzed magad a párod nélkül, mint egy száraz kicsavart fa de a száraz kicsavart fát is újra lehet éleszteni csak sok szeretet energia kell családtagoktól és barátoktól egyaránt.
Akkor a száraz kicsavart fa felépülhet újra, gyökeret ereszthet és a falevél sárgás színe zöldre vált és a levek visszaszállnak a fára, mint egy főnixmadár, aki a szeretet hírnöke. Aki viszont egyedül van, annak még nehezebb, mert nincs akire támaszkodjon, mert egyedül van egy korom sötét szobában és zokog és démonok is vele vannak és szívják a fájdalom energiát, akkor emlékekre kell gondolni és a démon elgyengül, de a démon csak akkor pusztul el igazán, ha olyan nőket keresünk akivel jól érezzük magunkat és akkor el porladt szív is szépen lassan felépül.
