Egy levél az exnek....

Nem kellet sok idő, hogy eldöntsem írok-e levelet Áronnak az én volt barátomnak.
Az e-mail szövege a következő volt:

Sziamia:)
Kicsit elkéstem a válasszal szerintem, ezért ezer bocs! Annyi dolgom van, hogy nem látok ki belőlük, hiába is van nyár. (Talán azért, mert ez maga a nagybetűs élet? Képzeld írtam egy cikket a kisteleki hírmondóba, engem kértek fel rá-hát igen, mire jók az ismerősök?) Annyira megtetszett ez az egész, szívesen csinálnám! Majd meglátjuk, mit hoz a sors! Mostanában rámtört az az érzés, hogy folyton cselekednék, nehogy lemaradjak valamiről.

Utólag bevallom sok mindenről megváltoztattam a véleményem. Már egész másképp gondolkozok arról, amiről régen hallani sem akartam, mikor görcsösen ragaszkodtam az álláspontomhoz valaki segített ebben, de a döntést, a választási lehetőségeket annak idején, Te vázoltad fel nekem. Vagyis vagy megöregszem úgy, hogy minden földi jót kihagyok az életemből, vagy merek változtatni, merek nem félni, nem zavarban lenni minden egyes rossz kritika , vagy éppen dicséret után.

El sem tudod képzelni,
hogy amit annak idején bőszen a fejedhez vágtam, most mennyire a javamra fordítottam.:) Remélem, sikerültek a vizsgáid és sikeres közgazdász leszel. Itthon sok minden nem változott meg, gondolom sejted, mire célzok, de már nem érdekel, mert tudom az én életem más lesz, ha kilépek ennek a háznak az ajtaján. Ez a nagy család, vagy legalább is ahhoz hasonló rájöttem megtanít felnőtté válni, olyanná amilyenné szeretnék. Hülyeség, de ha Te akkor nem lépsz be az életembe, talán ezek az optimista gondolatok, sohasem élnének bennem, lehet úgy mint egy szerelmes pár nem találtunk egymásra, de bárki bármit mondjon, te nekem olyan vagy, mint egy lelki társ, mindent tudsz rólam, mégsem nézel le ezért, és nekem ez a legfontosabb!

Most boldog vagyok, de szerintem ez a levél elég bizonyíték rá:)
Vigyázz magadra, és ha tudsz írj mi hamarabb, oké?!

2. Levél Áronnak:
Sziamia!
Először is köszi,, hogy szavakba öntötted, hogy megbízható vagy! Nem is tudom miért kértelek meg rá, hogy leírd ugyanis én eleve ezt az oldaladat ismerem! De semmi őrültséget nem csináltam ezt előre leszögezem neked!:) Ami történt az inkább a lelkemnek fáj! Viszont az az igazság, hogy jobban belegondoltam lehet, hogy ezt a dolgot nem kellett volna így felfújni, mert a csattanója negyed akkora sem lesz a sztorinak így!
De ez az én hibám, hogy így jön le! Saciról van szó (ezért kértem, hogy ne mond el senkinek, még Ádámnak sem!)

Szóval kb.2 és fél hónapja én nem tudtam menni bulizni, mert az akkori barátommal voltam. Viszont előtte én is lementem Szotéba és ott volt Gábor, tudod az én nagy elsőm!:) és annak haverjai is! Az egyik hihetetlenül nyomulni kezdett rám, míg a másikkal Saci is meg szeretett volna ismerkedni, de aztán ez kudarcba fulladt mert volt a srácnak barátnője. Aki pedig velem kikezdett azt jobbára felvilágosítottam arról, hogy volt barátom haverjával semmi szín alatt nem jönnék össze, mert akaratlanul is emberek érzését tipornánk szét és eleve el sem tudnám képzelni, hogy majd együtt járunk bulizni stb...

Nekem fontosak az emlékek és szeretem másokét is tiszteletben tartani. Ezt az esetet aztán Sacival is kiveséztük és természetesen helyeselt is nekem. Erre fel mikor nélkülem ment le Saci bulizni, ott volt Gábor is. És mi történt? Hát igen jól kapirzsgálod, ha arra gondolsz, hogy összejöttek! Talán nem is Saciban, hanem jobbára a srácban csalódtam ez miatt óriásit! És mióta ez a kapcsolat tart, azóta pont azt csináljuk ami miatt én nem jöttem össze Gábor haverjával!!

Együtt járunk minden fele. Félre ne értsd, nem szeretem már, de itt nem is arról van szó. Valaha viszont meghaltam volna érte, és tudom mennyit szenvedtem miatta, min mentünk keresztül együtt és most mivel Sacival való barátságunkat nem szeretném elveszíteni, kénytelen vagyok mindent tudni mi van velük, minden szaftos részletet. És ráadásul, hogy
leplezzem, nekem milyen rossz, néha én kérdezek rá pár dologra. De itt most nem a Gábor a lényeg, akár ha veled jött volna össze akkor is így éreznék. És nem azért mert önző vagyok, csak így elveszik bennem az a rengeteg emlék, amik közösek voltak, csak rólunk szóltak, most meg ott tartok, hogy én érzem magam kellemetlen helyzetben, mikor együtt
megyünk valahová!

Erre mit szólsz, ugye én túloztam el, és más nem viselné ilyen nehezen? Vagy mégis? Remélem te jól vagy és mivel nem szeretném, hogy téged is nyomjon valami, szóval ne csak akkor írj! Írj akkor is mikor minden oké és jól mennek a dogaid! Mert hidd el én erről is szeretnék tudni!:)
pussz!: Móni

Mégegyszer köszi, hogy megoszthattam veled, legalább 1 mázsával könnyebb a szívem:)