Egy lány, aki többre vágyott

Egy álmatlan éjszakán, arra lettem figyelmes, hogy az ablaknál meghúzódott Blöff nevű kutyusom mélyen lélegzik és olykor nagyokat horkol. Idegesített ez a tevékenysége ezért átevickéltem a kisszobába, vittem a párnám és ledőltem a kanapéra.
Nem jött álom a szememre, ezért felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő kislámpámat, fogtam egy füzetet, egy tollat és leírtam gondolataimat. Leírtam minden zagyvaságot a remény és reménytelenség összes kritériumát, a volt barátok miatti szenvedéseim. Végül versekkel próbálkoztam Mindig egy álmodozó voltam. Egy álmodozó aki hiszi, hogy minden szebb lehet egyszer csak tennem kell érte. Reggel alig volt erőm felkelni, minden zavaros volt. Az éjszaka eltöprengtem az életemről, de nem jutottam semmire, Vajon ez normális? Annyi álmom van és tervezgetek, de mind hiába? Még mindig Zsolti jár az eszemben, még mindig őt figyelem, őt látom mindenben. Nem tehetek róla, pedig olyan rövid volt az a kaland. Egy semmit mondó történet vagyok a haverjainak, egy lány a sok közül? Én mindig kérdeznék és kérdeznék, csak egy baj van. Ha felteszek egy kérdést mindenki meghátrál. Vajon túl drámai lennék, vagy épp túl semmitmondó? Ki és milyen joggal bírál engem? Hiszen nem is ismer, de jövő héten elsöprök minden akadályt, fel fogom hívni és punktum!