Egy különleges vasárnap

Vasárnap reggel volt, körülbelül hajnali 5-6 óra lehetett. Éppen akkortájt kezdett felkelni a nap. Úgy döntöttem, hogy megnézem a nap felkeltét, így hát kimentem a házunkkal szemközti dombra, ahonnan be lehetett látni az egész völgyet, amit körbe vett vagy 10-20 domb, ha nem több. 
Éjszaka esett, ezért fel kellett vennem a gumicsizmám. Nem szeretem a ezt a lábbelit, de jobban érdekelt a nap felkelte, mint az, hogy milyen cipő van rajtam. 
Az utam egy jegenyesoron vitt keresztül. Pár lépés után hátra néztem, és még pont láttam, amint, az előbb még az ablakon kihajoló szomszédunk, visszahúzódik. Ahogy eltűnt a lámpafényes ablakból rögtön hallottam a szokásos csattanást felesége arcán és utána közvetlenül ugyan ennek a nőnek a torkából kiszakadó, elfojtott sikolyt. Azt a szörnyű és borzasztóan szívszaggató sikolyt. Úgy döntöttem, hogy nem hallgatom meg még egyszer a szokásos veszekedést. Nem is nagyon értem ezt a szerencsétlen nőt, hogy miért nem válik el tőle. De végül is nem az én dolgom, így hát megyek is tovább. 
Elérkeztem az első kereszteződéshez. A domb tetejére felvisz egy kis murvás utacska. Én mindig azon szoktam menni. A másik út egy földút, ami a halastóhoz visz, de most, mivel esett az eső, nagyon sáros, így már csak ezért se mentem arra. Erről az elágazásról rá lehet látni a tora, ami mellett van egy gátőrház. 
A mai reggelen, mikor lenéztem, valami más volt. Valami meg változott. Kicsit még néztem, és akkor döbbentem rá, hogy a sárban van egy kerékpár nyom. Követtem a tekintetemmel a nyomot. Megláttam egy női kerékpárt, ami egy autónak volt neki támasztva közvetlenül a kis házikó mellett. Az autó ablakai nagyon párásak voltak. Rögtön gondoltam, hogy nem csak a hideg miatt, de ha ebből nem is tudtam volna, akkor is elég erőteljes jelek voltak, a szoknya, mely a szél miatt a motorház tetejét csapkodta, az egy pár szandál, melynek darabjai szanaszét hevertek a földön és a milflőrmintás blúz. 
Tovább indultam. A hátam mögött még nyitva volt az ablak, amin pár perce még a szomszéd hajolt ki, és ami mögül most hallatszott még egy kiáltás, talán még az előbbinél is nagyobb. Ez már nem csak egy kiáltás volt, hanem már inkább szavak ordibálása. 
Elérkeztem a következő elágazáshoz, ahol már több kerékpárnyom is látható volt, és a felkelő nap sugarai megvilágítottak a földön valamit. Lehajoltam, hogy megnézzem mi az. Azt hittem abban a pillanatban hanyatt esem a nevetéstől. Egy fogat láttam. Egy olyan fogat, amiben volt egy amalgámtömés. De nem csak ezért nem volt egy akármilyen fog, hanem nem is volt igazi. Olyan fog volt, amin a fogorvos növendékek szoktak gyakorolni. De vajon, hogy kerülhetett oda? Ez a kérdés járt a fejemben még akkor is, amikor már felértem a domb tetejére, de ahogy a domb tetejére léptem, abban a pillanatban elfelejtettem gondolkozni. Az a látvány felejthetetlen volt. Ahogy a nap arannyá festette az oldalt lévő dombokat és a tó felszínét, az valami meseszép volt. Az égen három darab kis gomolyfelhő úszott.
Jó pár órán keresztül ültem ott és gyönyörködtem. Nem akartam vissza menni a város forgatagába. Ki akartam kapcsolódni végre. Legutoljára akkor voltam itt, mikor gimnazista voltam. Egyetemre külföldre jártam és csak mióta dolgozom, azóta jöttem vissza, de itt már csak a szüleim laknak. Én bent élek a közeli városban és csak hétvégén jövök ki, de mióta itthon vagyok, még nem volt jó idő, így nem mentem addig ki a dombtetőre.
Mikor elindultam visszafelé, a második elágazásnál kisétált elém egy fiatalasszony. Valószínűleg az lehetett, akié a milflőrmintás blúz.
Amikor már látható volt a ház, megint hallottam szerencsétlen nő sikolyát. Ez volt az eddigi legnagyobb. A sikoly után közvetlenül egy rettentő dörrenés hallatszik az ablak felől, utána megjelent a szomszéd, verejtéktől csapzott hajjal és iszonyatos őrült tekintettel, hogy rögtön becsapja a még mindig tárva-nyitva lévő ablakot. Ez után csend lett. A nő és én egyszerre néztünk össze. Egymásra bólintottunk, szavak nélkül is megértve egymást. Ő hívta a mentőket és én a rendőröket. Tíz percen belül ott voltak, addig mi az asszonnyal valahogy bent tartottuk a férfit, habár rettegtünk tőle, de leginkább a tekintetétől.
A rendőrök elkapták és szerencsére a feleségének csak a combjába fúródott bele a golyó, de a sokk miatt eszméletét vesztette.