Egy kapcsolat

A KEZDETEK:

Itt ismerkedtem ezzel a lánnyal, ezen az oldalon. Ráírtam egy válasza kapcsán amit egy "Miért nincs egyetlen normális pasi sem ezen az oldalon..." kérdéshez írt. Elkezdtünk beszélgetni, szimpatikusak lettünk egymásnak, leírta, hogy már régóta figyeli a válaszaimat és többnyire tetszik neki ahogy gondolkodom és amiket írok. Nekem is szimpatikusnak tűnt, eldöntöttük, hogy majd egyszer talán találkozhatunk is. Elmondta, hogy neki van jelenleg egy kapcsolata (még a kérdésben írta, hogy itt ismerte meg ezt a barátját is), de nagyon rossz, nem érzi jól magát benne és nem is igazán tekinti igazi kapcsolatnak mert olyan mintha haverok lennének, nincs testiség sem, szex még nem volt közöttük, voltaképp szűz így nincs meg az alap ami egy normális párkapcsolathoz szükséges. 2 hétig 2-3 naponta írtunk egymásnak ilyen hosszabb levelet amire aztán a másik válaszolt. Beszélgettünk kapcsolatokról, tervekről, szexuális dolgokról, vágyakról, szóval mindenről.
Azt is megmondtam neki, hogy én nem keresek most komoly kapcsolatot, inkább futó kalandokat vagy állandó szexkapcsolatot, nem szeretnék lekötöttséget, elfogadta, ismerkedni akart ő is. Úgy volt, hogy szeptember vége felé összefutunk, de anyum elment otthonról 3 napra akkor hétvégén és úgy voltam vele, elhívom magamhoz (mondta, szeret utazni), ez kb 2 nappal azelőtt mondtam neki mint amikor lejött szóval nem hagytam túl sok idő a döntésre. Mondtam, hogy itt is aludhat akár mert elég hosszú az oda-vissza út, de nem feltétlenül együtt, aludhatunk külön szobában. Persze az igazság az, hogy szerettem volna, ha lesz valami :). Azt mondta neki jó úgyis, majd meglátjuk. Ha jól érzi magát akkor marad, ha nem akkor nem. Én nem dolgoztam, ő levelezőn tanult szóval volt időnk bőven.

Nos, le is utazott két nap múlva, pénteken, ez volt szeptember 6.-a, de már csak délután 5-re ért ide. Mondtam, hogy akkor jobb, ha itt alszik mert minimum 3 óra kellett volna a visszaútra is. Picit zavarban voltunk, hiszen akkor láttam őt először életemben. Bementünk a szobámba és az ő laptopján (amit mindig elcipelt hozzám) letöltöttünk egy filmet és elkezdtük nézni, talán a Ponyvaregényt, mindegy. Sokáig feküdtünk egymás mellett, semmi nem történt, beszélgettünk picit aztán megkérdeztem, hogy megmasszírozhatom-e a lábát mert biztosan fáj neki az egész napos huzavona után. Harisnyában volt, azt mondta persze. Szóval megmasszíroztam, megköszönte, mondta fantasztikusan csinálom és sokkal jobban érzi magát, visszafeküdtünk, de akkor már közelebb húzódtam hozzá és ahogy könyököltem ő fogta a jobb kezem, a kezébe vette és megnézte.Én megcsókoltam és egyből egymásnak is estünk. Nem feküdtünk le, de azt kivéve azért elég sok történt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy megcsalta velem a barátját. Három napig volt ott nálam, közben írt még 1-2 üzenetet az akkor még meglévő barátjának mert ő nem tudtam, hogy hozzám jön, nem mondta el neki. Ő is ismert engem így nickről mert ugye ő is gyakori felhasználója ennek az oldalnak (gyakorifelhasználó, hahaha... :D).
Miután hazament még arról beszélt, hogy le fog utazni a barátjához és szakít vele végleg. Nem szóltam bele a dologba mert nem tartozott nagyon rám, úgy voltam vele, csinálja ahogy jónak látja, felnőtt nő. "Könnyes" búcsút vettünk egymástól a vasútállomáson és elment. Akkor ott egy nagyon ragaszkodó és nagyon érdekes lánynak ismertem meg. Tetszett a stílusa, de volt benne elég sok gátlás is, ezt messziről éreztem, mindenesetre úgy voltam vele, majd lesz valahogy.


A KAPCSOLAT:

Úgy adódott, hogy következő hétvégét is együtt tudjuk tölteni. Írtam neki megint (persze most is kb. egy nappal azelőtt tudtam meg), ő jött ismét. A program ugyanaz volt, filmezés és közben persze egymásba gabalyodtunk. Közben és gyakran elolvastam azokat a dolgokat amit exével írt az ő jelenléte mellett szóval nem a háta mögött mert sokat panaszkodott rá és mondta, hogy néha már tiszta hülyeségeket beszél, saját álomvilágában él és tényként fogadja el a saját meggyőződését egy dologról, ez pedig nagyon idegesíti néha.
Mi közben nagyon jól elvoltunk, de mondta és láttam is rajta, hogy ő jóval többet szeretne kihozni a dologból, én pedig mondtam, hogy tényleg nem igazán akarok komoly kapcsolatot, de picit bizonytalan is voltam, úgy jött ez az egész több év után mint derült égből a villámcsapás. Akkor hétvégén is elvoltunk, beszélgettünk, lementünk sétálni, megmutattam neki a várost, otthon csókolóztunk, orális szex is volt már akkor, konkrét szex még nem. Elment és utána leutazott a barátjához, hogy szakítson vele, 10 hónap után azt hiszem. A barátja még szerette volna visszaszerezni és szerette volna, ha tovább tart a dolog, de exem már nagyon nem akarta ezt, nem is vonzódott már hozzá, mondta, hogy még csókolóztak, de már azt sem élvezte, nem volt benne semmi kellemes számára. Most mesélhetnék még arról, mi nem tetszett neki abban a kapcsolatban, de akkor itt ültök reggelig... :D
Teltek múltak a hetek és úgy tűnt mégis összejövünk. Ő hétvégente lejött hozzám amikor anyum lelépett a színről (szerencsére ez gyakran megesett) pedig 170 km volt közöttünk és ott is maradt addig a napig amikor anyum hazajön. Volt, hogy el akart menni korábban egy nappal, de mindig sikerült meggyőznöm, hogy maradjon még. Egyik esetnél viszont el lett számolva a dolog és nem tudott időben elindulni, így ismerkedett meg anyummal egyből és már úgy mutattam be mint a barátnőmet. :) Egész felhőtlen volt addig a kapcsolat. Elvoltunk egymás mellett, jól éreztük magunkat egymás társaságában. Furcsa mód akkoriban be sem kapcsolatban a gépem egyszer sem amikor ott volt, mindig az ő laptopján néztünk filmet az ágyban, összebújva majd ugye abból több. Ha nem ez volt akkor itt kérdeztünk/válaszolgattunk. :D Nem sokkal később ki is lett mondva, hogy összejöttünk. Évfordulónak azt a napot határoztuk meg amikor találkoztunk és csókolóztunk is, hiszen az egy kapcsolat valódi kezdete.

Igen ám, de nálam még mindig tartott ez a "minél több nő kell" világszemlélet. Mondtam is neki még akkor, hogy oké, összejöttünk, de csak úgy, ha én attól még kalandozhatok más lányokkal és ő ezt elfogadja. Ha nem tudja akkor nincs harag, menjünk külön utakon, de én nem akarom őt a háta mögött átverni vagy megcsalni. Azt mondta rendben van, együtt tud ezzel élni, ha a többi nő amúgy is csak pótléknak kell a férfi egóm növelésére. Ismerve magamat persze úgysem lett volna soha semmi, senkivel, de nagyon jó érzés volt tudni, hogy ilyen szabadságot is képes megadni nekem. Részben pont ebbe a nyitottságába szerettem bele. Azt is kijelentettem, hogy én szeretem őt, de nem vagyok szerelmes és nem is akarok az lenni. Azt mondta nem igazán örül annak, hogy nem érzek szerelmet, de elfogadja és elhiszi, hogy szeretem. Ő magáról azt állította, velem akar lenni vagy 20 évig, úgysem akarna nálam jobbat mert számára nincs. Ilyenkor mindig mondtam neki, ezt majd akkor mondta, ha leszállt a rózsaszín köd. Mert én alapból nem vagyok benne ebben a ködben és így mondom azt, hogy vele akarok lenni.
Természetesen voltak problémák ebből bőven a későbbiek folyamán mert velem gyakran elszaladt a ló, nem törődtem a szavaim következményével, gyakorlatilag kényszeresen kimondtam azt amire gondoltam/vágytam. Egyik este pl. összebújva feküdtünk, már elalváshoz készülődtünk és én csak úgy megkérdeztem tőle, zavarná-e ha lefeküdnék azzal a nővel akivel még nyáron jöttem össze (ugyaninnen) egy légyottra. Nagyon rosszul esett neki, el is kezdett sírni és nekem is egyből leesett, hogy hülyeséget csináltam és nem kellene ilyeneket mondanom neki, pláne ilyen helyzetben. Ez annyiban maradt mert egyre inkább láttam rajta, hogy rosszul esnek neki ezek a dolgok nagyon még, ha úgy is csinált mint aki elfogadja. Szép lassan egyre jobban leépítettem azt a nőt, nem írtam már neki csak 1-2 hetente. Addig még volt szexchat néha és nagyon jól el tudtam vele beszélgetni azon kívül is mindenről, tényleg nagyon kötetlen és tabuk nélküli beszélgetéseket tudtunk lefolytatni mindig, de már nem akartam írni neki mert volt, hogy barátnőm is látta és őszintén szólva nem akartam elveszíteni őt a saját önző hozzáállásom miatt.
Első nagyobb vitánk karácsony előtt volt. Igazából fogalmam sincs akkor mi volt az amin összevesztünk. Annyi biztos, hogy neten történt a dolog és úgy volt, hogy ne is jöjjön le karácsonyra már mert nem vagyok kíváncsi rá. Tényleg nem tudom pontosan mi történt. Annyit érdemes tudni rólam, hogy nagyon önérzetes férfi vagyok és elég hisztis is sajnos, emellett nagyon makacs. Ha volt valami akkor azt vártam, engem engeszteljenek ki mert az önérzetem nem engedte, hogy én menjek utána még, ha a szívem ezt is szerette volna mindig.

Végül karácsony előtt közvetlenül kibékültünk és úgy is lett, hogy lejött ilyen közös karácsonyi vacsorára. Megegyeztünk, hogy nem ajándékozunk semmit még jóval előtte, de én akkor is vettem neki valami kis dolgot amit vagy 4 órán keresztül kerestem a városban. Megvettem, szépen becsomagoltam díszdobozba és eldugtam a szobámban. Este felé eljött, akkor már ismerték őt anyumék is, ők szerencsére másnap reggel le is léptek 2 hétre. Aznap estéből csak arra emlékszem, hogy elég hűvös volt közöttünk a hangulat, nem igazán tudtuk mi is legyen a dologból, én tartottam a távolságot az önérzetem miatt, ő pedig szerintem nem mert nagyon kezdeményező lenni. Végül mégis csak megtört a jég. Odaadtam neki az ajándékát amitől nagyon meghatódott mert egyáltalán nem számított rá, hiszen előtte is mondtam, hogy nem vettem semmit. Megvacsoráztunk majd elmentünk a szobámba.  Néztünk egy filmet ahogy szoktunk, most egymástól picit messzebb fekve, testi kontaktus nélkül majd elálmosodtunk és aludni készültünk. Az ágyban elkezdtünk beszélgetni és egyre közelebb kerültünk egymáshoz mind lelkileg, mind fizikailag. Végül az lett a vége, hogy számomra a kapcsolatunk alatti legjobb szeretkezésbe torkollott. Már azelőtt is lefeküdtünk egymással, de számomra akkor volt a legjobb. Másnap vacsorára csinált nekem sushit is. :)  A további két hét nyugisan telt, lementünk sétálni a városba hajnalban mert akkor szerettünk menni, gépeztünk egymás mellett, filmeztünk, szexeltünk meg zabáltuk a sok sütit. :) Ebben a 2 hétben is volt azért rosszabb időszak a meggondolatlan, csajokra tett megjegyzéseim miatt. Volt, hogy a húgával húztam, milyen jól néz ki és mennyire gyönyörű, bárcsak bejönnék neki stb... Elején még elhülyéskedte ő is, de egy idő után már rosszul esett neki. Volt, hogy kicsordult a könnye, ilyenkor még mindig odabújtam egyből hozzá, hogy ne vegye komolyan és újra minden jó volt.
Szilveszterkor már el volt döntve, hogy jól berúgunk, de nem volt elhatározva, hogy lemegyünk-e bulizni vagy sem. Vettünk (ő vett) egy csomó piát otthonra, de végül úgy lett, mégis lemegyünk bulizni és megnézni a tűzijátékot. Lementünk az egyik lányismerősömmel (egész "véletlenül" azzal a lánnyal akibe pont előtte voltam szerelmes, de kikosarazott ami nagyon összetört, ez is egyik oka volt annak, hogy én már nem akartam újra annyira közel kerülni érzelmileg egyetlen lányhoz sem). Neki akkor viszont azért nem volt már kedve jönni merthogy ott lesz az a lány és még biztos sokat jelent (egyszer tettem neki valami olyan kijelentést, hogy csak 3 lányért hagynám el őt és az egyik az ő, a másik talán Palvin Barbi :D volt, a harmadikra már nem emlékszem) Pár órával a buli időpontja előtt viszont történt egy hülyeség ami annyiból állt, hogy az egyik lány kitörölte egyik megjegyzésemet amit a profilképe alá írtam és én ezen annyira felhúztam magam, hogy közöltem, nekem már nincs kedvem velük menni bulizni (ő lett volna a másik lány legjobb barátnője). Barátnőm is kiakadt azon, hogy most ilyen miatt teszem tönkre a szórakozást mert neki már volt kedve menni. Végül meggondoltam.magam, elkészültünk, már otthon bevodkáztunk és lementünk. Megnéztük a tűzijátékot a bazilika oszlopai mellől, átkarolva őt majd mentünk be bulizni. Jó nagy tömeg volt, de táncoltunk és tényleg tök jó volt az egész. Ott volt a másik lány is, de túl sokat nem beszéltem vele, ott volt az egyik fiúhaverja, vele táncolgatott. Egyszer amikor egyedül volt odamentem hozzá, hogy mondjak neki valamit, de a hangos zene miatt ugye közelről a fülébe kellett ordibálnom. Barátnőm ezt látta és napokkal később mosolyogva mondta, hogy "de hát Bettit is le akartad smárolni a buliban és az sem zavart", én pedig csodálkoztam hiszen nem is gondoltam ilyenre és elmondtam neki, hogy csak beszéltünk :D Mindenesetre ezzel megerősítette bennem, hogy tényleg nem zavarják őt annyira.ezek a dolgok. Még a buliban felkérte egy srác is táncolni a barátnőmet, de engem sem zavart igazán, megbíztam benne is plusz sok töményet ittam hirtelen és forgott velem a táncparkett így én mellettük feküdtem egy asztalon. :D Reggelig ott voltunk majd mentünk haza. Otthon még volt egy reggeli félrészeg szex ami közben ő hason bealudt mert sokat ivott. xD
A tavasz elég nyugisan telt. Eljött, jól elvoltunk 3-4 napig, esetleg egy hétig majd ment haza. Ilyenkor sokat emelgettem, öleltem, megcsókoltam szóval tényleg kimutattam neki, hogy szeretem. Filmeztünk, sétáltunk, én gépeztem, akkoriban a Fallout3-al és a Yugioh-val amit még ő mutatott meg mint játék. A sorozatot is elkezdtük nézni közösen mert mindketten szerettük. Furcsa mód akkor csak úgy átfutott az agyamon egy érzés, miszerint szakítunk mielőtt befejeznénk az egész sorozatot. Nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki mert ostoba pesszimista gondolatnak véltem.

Szülinapom előtt viszont megvolt az első komolyabb veszekedésünk ami úgy tűnt, szakításba is torkollik. Az történt, hogy egyik éjjel lementünk a TESCO-ba vásárolni. Út közben beszélgettünk és előjött egy olyan téma ami miatt pár nappal azelőtt az itt lehet ismert chaten is összevesztem pár taggal ott. Arról szólt, hogy nekem nem kell szerelem és inkább lefeküdnék 10 nagyon dögös k.rvával mint egy olyan lánnyal akivel szeretjük egymást mert nekem a számok többet érnek és én a strigulák számától érzem magam nagyobb férfinak, plusz nőknél ez csak előny, ha több volt mert jobb a több mint a kevesebb. Ezen útközben is összevesztünk, megjegyezte, hogy már együtt vagyunk egy ideje és ő nem akar olyan férfival együtt lenni aki nem szerelmes belé mert nem tud vele közös jövőt tervezni. Én mérges lettem és mondtam neki, hogy kezdettől fogva nyílt kártyákkal játszom és nagyon jól tudta, hogy nem is akarok szerelmes lenni már így nem tudom mire vár. Leértünk végre a boltba ami úgy 1 órányi sétára volt és akkor jöttünk rá, hogy már nincs éjszakai nyitva tartás. A visszaúton nem is nagyon beszélgettünk már egymással, azt hiszem nem is fogtuk egymás kezét sem.
Másnap is elég furcsa hangulatban telt. Én gépeztem az asztalomnál, ő pedig az ágyban a telefonjáról. Furcsa volt mert mindig mellettem ült a másik fotelban. Meg is néztem mit csinál, mondta, hogy amerikai munkákat néz mert lehet kimegy. Elszomorodtam, megkérdeztem, és velünk akkor mi lesz, azt mondta nem tudja, mi lenne? Rosszul esett, visszaültem gépezni és leültem beszélgetni azzal a nővel akivel ugye le akartam feküdni, hogy picit lelki szemetesnek használjam. Ő ezen kibukott, hogy megint csak más nőkkel foglalkozom és nem is érti miért van itt, legszívesebben hazamenne. Én csak annyit mondtam neki háttal, faarccal, hogy akkor mire vársz, miért vagy még itt? Mondta, hogy akkor hazamegy a 7 órási vonattal. Én mondtam, hogy még a 5 órásit is eléred. Nem szólt semmit csak elkezdett pakolni én pedig dacosan gépeztem tovább mint akit nem is érdekel az egész.
Egy idő után amikor már tényleg majdnem elkészült mondtam neki kicsit elcsukló hangon, hogy ha most elmegy akkor én úgy veszem, hogy szakítottunk és nem is akarom őt többé látni. Mondta, hogy neki most idő kell, össze kell szednie a gondolatait és egyedül szeretne lenni pár napot. Kérdezte, hogy akkor maradjon, mondtam NE (pedig nagyon szerettem volna, ha marad, csak mindig arra vágytam, hogy ő mondja ki). Mondtam, hogy ott az ajtó, kitalálsz egyedül is a pályaudvarra. Kérte, hogy legalább kísérjem el, ne így legyen már vége, ha így kell lennie. Elkísértem és többször mondtam neki, hogy ha elmegy akkor tényleg úgy veszem, hogy szakítottunk, ő mindig kérdezte, hogy akkor maradjon, szeretném, ha maradna? De erre mindig azt válaszoltam, hogy menjen csak nyugodtan (a szívem egyáltalán nem ezt válaszolta volna). Kiértünk az állomásra, megvette a jegyet, én mondtam, hogy akkor ennyi volt. Ő mondta, hogy ott van egy pad, még van fél óra a vonat indulásáig, addig beszéljünk még. Mondtam, hogy nekem már nincs több mondanivalóm a számára, hátat fordítottam és akkor már potyogó könnyekkel eljöttem. Addig visszatartottam mert nem akartam, hogy lássa. A vonatot hallottam elmenni már otthonról. Akkor nem tudtam magammal mit kezdeni, nem volt kedvem semmihez. Anyum akkor már otthon volt, kérdezte mi baj, de nem mondtam el neki. Kimentem az állomásra megint, abban reménykedve, hátha leszállt a vonatról és mégsem ment el. Nem így volt. Hazamentem és letiltottam őt mindenhonnan. Még írtunk pár sms-t, hogy akkor ennyi volt és, hogy mennyire rossz, hogy csak úgy hazament pont a szülinapomkor. Ő mondta, hogy nagyon sajnálja, de nem érezte jól magát már.

Egy hét után békültünk ki. Egészen addig nem beszéltünk egymással, de egyik közös ismerősünknek, az ezen az oldalon is jól ismert Flórának leírtuk mindketten a saját nézőpontjainkat. Gyakorlatilag ő volt akkor a tűzvonalban és mindketten a saját nézőpontunkat hajtogattuk neki a dolgokról. Ő leírta neki, hogy én miket mondok, reagált rá valamit amit elküldött neki és ő meg nekem... xdd  Végül mégis megbeszéltük a dolgot (Flóra legnagyobb örömére mert már elege volt a közvetítő szerepből... :DD) és elkezdtünk beszélgetni. Újra összejöttünk (mert akkor úgy volt, hogy szakítottunk is, legalábbis részemről, ugye kötöttem az ebet a karóhoz), Újra lejött és folyt tovább minden úgy mint azelőtt. Lehet ez volt egy olyan pillanat amikor benne eltört valami mert ezután már nem olyan volt mint régen. El lett határozva, hogy jó lenne összeköltözni Budapesten mert ez a távkapcsolat semmire nem jó. Igaz sok időt tudunk együtt tölteni így is, de erre nem lehet jövőt építeni, hiszen egyikünk sem dolgozik. Ő akkoriban már egyre többet volt Bp-en, keresett munkákat is. Én május végén jöttem fel, elméletileg csak egy hétre, hogy segítsek anyumék lakásának felújításán, de végül úgy döntöttünk, hogy itt maradok, keresek itt munkát, ha már otthon nem tudtam (nem is igyekeztem nagyon, bevallom) és keresünk közös albérletet. Így is volt. Én maradtam itt vendégként, keresgéltem az albérleteket, barátnőm közben talált munkát, én pedig bejárogattam oda hozzá, hétvégente pedig az anyukájánál voltunk ahol ő lakott, de a ők leléptek vidékre kikapcsolódni. Ott is jól éreztük magunkat még. Sokat sétáltunk a szabadnapjain, felfedeztük Budapestet (vagyis csak én, mert ő ismerte. :) ) Megnéztünk pár albérletet, picit vita itt is volt, melyiket vegyük ki/ne vegyük ki, de döntöttünk egynél (amihez ő ragaszkodott) és kivettük azt. Itt már úgy nézett ki, nekem is lesz munkám a közeljövőben.


A VITÁK:

Még az albérletbe költözésünk előtt volt még egy komolyabb vitánk. Az Air Race előtti nap meg volt beszélve a húgával és a barátjával, hogy majd négyesben megyünk le megnézni. Mivel barátnőm (ex...) és a húga apukája pilóta ezért elég közelről érinti őket a repülés. A húga főleg nagyon szereti, lévén ilyen szakmában is tanul jelenleg az egyetemen. Szóval úgy volt, hogy együtt megyünk, de valamin összevitáztak a húgával és már nem akarta, hogy jöjjenek, azt sem akarta, hogy beszéljek velük. A próbanapon ő dolgozott, a húgáék nem és én  írtam neki, hogy talizzunk vagy nézzük meg a próbát hármasban. Írta a húga, hogy úgyis mennek be oda ahol barátnőm dolgozik együtt ebédelni és lepjük meg, mondtam oké. Amint meglátott minket nagyon kikészült. Összeveszett a húgával a dolgon mert mondta, hogy én is hogy képzeltem, ő még soha nem volt ilyenen és nem is fog jönni másnap a versenyre velem, ha most lemegyek a húgáékkal megnézni a próbát. Mondtam, hogy én sem voltam még és kíváncsi vagyok erre a napra is szóval, ha ők mennek akkor én is. Nagyon megharagudott, dolgozott akkor ugye, de közölte, hogy menjek el és őket sem akarja látni, plusz meg ne tudja, hogy beszéltem még vele. Elmentem, de követtem a húgáékat akik még ott voltam a plázában, éppen a mekiben kajáltak. Megkérdezte, hogy nagyon dühös most barátnőm, elmondtam mi a szitu, mondták, hogy ők sem mennek ki az edzésre mert késő van már és nincs kedvük. Beszélgettünk még egy picit aztán ők elmentek. Én visszamentem barátnőmhöz aki úgy tudta, hazafelé indultam, azt füllentettem neki, hogy nagyon bántott a vita és visszajöttem hozzá inkább. Ez igaz is volt, tényleg bántott a dolog és vissza is akartam menni hozzá, azt nem mondtam, meg, hogy nem hazafelé mentem, hanem beszélgettem a húgáékkal amíg ettek. Mondtam, hogy akkor ketten kimegyünk holnap, ma nem megyek sehová. Nagyon örült neki és akkor már egy vad csókkal búcsúztunk el egymástól. Másnap lementünk kettesben az Air Race-re, rettentő hőség volt, de jól éreztük magunkat. Sokat nézegettük az embereket és mondogattuk egymásnak kinek kicsoda jön be. Megszokott volt ez nálunk, nem csináltunk belőle nagy ügyet. Gyakorlatilag kikértük egymás véleményét azokról az emberektől akik bejöttek nekünk. Ő a vége felé, pont amikor a döntő futamok jöttek mondta, hogy nagyon elege van már, haza akar menni. Én még szerettem volna megnézni a verseny végét, de elindultam azért vele.
Otthon valami miatt kipattant a vita mert el szerette volna ő is olvasni a facebook levelezéseimet. Volt, hogy elolvastuk egymásét, én gyakorlatilag a legtöbb exével folytatott beszélgetését elolvastam (vele közösen), most lehet a köveket dobálni... Szóval mondtam neki, hogy nem olvashatja el mert pont azelőtti nap beszélgettem még a tavalyi alkalmi szexes nőismerősömmel akivel akkorra már teljesen eltávolodtunk egymástól. Nem keresett már, ha írtam neki akkor sem volt már olyan a beszélgetés mint régen. Nem voltak már szexuális flörtölések, közvetlen hangnem, izgalmas témák, inkább olyan hivatalos volt az egész. Elmondta, hogy családi problémái vannak, leírta a részleteket is. Kérte, hogy semmi esetre ne mutassam meg a barátnőmnek mert ugye neki is elmondtam, hogy gyakran ott ült mellettem és olvasta mikről beszélünk. Nem tetszett neki, közölte, hogy ez egyedül kettőnkre tartozik. Becsületszavamat adtam, hogy nem mutatom meg barátnőmnek és nem is említem a problémáit neki. Ő azt nem akarta, hogy a barátnőm kárörvendjen rajta amiért elég rossz irányba fordult az élete. Persze ő pont másnap akarta megnézni kikkel miket beszélek. Mondtam, hogy nem nézheti meg ugye.mert megkért, hogy ne mutassam meg senkinek. Ő kifakadt, hogy biztos az erotikus dolgokat nem mutatom meg neki ugye. Jó, ha visszaolvasott volna eléggé akkor talált volna bőven, de akkoriban már nem ez volt a témánk, igaz én még mindig kívántam és sok válaszom erre utalt, nyíltan ki is mondtam neki, de akkor őt már nem érdekelte. Mondta, hogy van elég baja most és azt a múltját már feladta, másra koncentrál. Szóval szó szót követett, mondtam, hogy nem jelentkezek be neki és nem olvashatja el. Addig fajult a dolog, hogy én elkezdtem pakolni a cuccokat a táskámba. Kérdezte, hogy miért pakolok, mondtam elmegyek. Kérdezte, visszajövök-e, mondtam nem, éljen boldogan az albérletben akivel akar, de velem már nem fog. Teljesen kikészült. Kérte, ne menjek el, szinte könyörgött, de amikor végre össze tudtam minden cuccom szedni, elviharzottam. Azt még hallottam ahogy a csukott ajtónak háttal támaszkodva zokog. Mentem pár kört a metróval, ő addig hívott körülbelül 18-szor. Nem vettem fel a telefont. Írt két sms-t is, hogy jöjjek vissza beszéljük meg, nem akart erőszakoskodni és, ha nem akarom, hogy lássa amiket vele írtam akkor nem nézi meg ő sem. Úgy egy órát metrózgattam majd visszamentem. Láttam, hogy csupa piros karmolás a combja. Kérdeztem ez mitől van, mondta, hogy elkeseredésében csinálta. Bevallom, hogy picit jól esett a dolog mert úgy éreztem, hogy fontos vagyok vagyok neki. Aznap még együtt aludtunk talán, erre pontosan már nem emlékszem. Azt tudom, hogy ismét nagyon jó volt a szex vele ott és akkor. Ezek után beköltöztünk az albérletbe és megkezdődött közös életünk.

Teltek a hetek, elkezdtem én is dolgozni, de ekkor jött az az időszakom amikor tényleg elkezdtem folyton a csajokat majmolni. Ez milyen jól néz ki, az milyen jól néz ki. Folyton bántotta az önértékelésem az a tudat, hogy nem volt sok nőm és nem is nagyon akarnak tőlem semmit sem. Sokszor nem szeretett velem eljönni sehová mert mindig a lányokat mutogattam neki, hogy ő is tetszik meg neki is milyen jó a segge, stb. Egy alkalommal még korábban az utcáról is visszafordult merthogy minden lány olyan szép és olyan jól öltözködik, bénának érzi magát. Mondtam, hogy nekem nagyon tetszik, de haza kellett mennünk. Elkezdett ő is távolodni tőlem. Nem tudtunk már lemenni sehová mert folyton úgy dolgoztunk, hogy nem esett egy napra a szabadnapunk, ha mégis, akkor sem csináltunk semmit hiába volt tervbe véve. Egy időben még sokat mondta, hogy menjünk el az állatkertbe, de én nem akartam akkor. Amikor már tényleg azt láttam, hogy nem csinálunk semmit sem kb. csak ő Simsezik a gépén, én meg valami mással játszom, rossz érzésem támadt. Mondtam, hogy menjünk el az állatkertbe valamelyik nap mert most jó idő lesz és nekem is megjött a kedvem. Azt mondta jó, jó, de nem lett belőle semmi. Felvetődött egy Starcraft 2 söröző meglátogatása is a részéről, de oda sem mentünk el, igazából nem tudom miért. Talán egyikünk sem volt olyan természet, hogy kijelentse, "na akkor indulunk". Nekem sokszor lett egyre rosszabb kedvem, volt, hogy nem volt kedvem semmit csinálni. Az addig megszokott mindennapos összebújások és beszélgetések is lassan kezdtek megszűnni, a szex mennyisége is redukálódott heti 1-2 alkalomra.


AZ ELHIDEGÜLÉS:

Még nyáron az ő munkahelyén volt egy biztonsági őr srác aki bepróbálkozott nála. Nyomult ezerrel minden eladó vagy pultos csajra a plázában így rá is. Neki ez bejött és be is jelölték egymást facen, elkezdtek beszélgetni. Elég sokat beszélgettek és ez engem természetesen zavart, hiszen tudtam, hogy a srác csak megdugná azt csá. Elég sok kétértelmű dolgokat írt neki, pl amikor barátnőm mondta, csak egy fürdőköpeny vagy rajta akkor a srác, "de lennék én az a fürdőköpeny", barátnőm erre nem reagált semmi elutasítót, inkább bejött neki a dolog és elviccelte valamivel. Volt, hogy többször találkozott is vele a szabadnapján barátnőm. Együtt ebédeltek, stb. Kezdett egy picit furává válni, hogy bár én mondogattam mindig a csajokat és, hogy nekem ennyi meg annyi kell, gyakorlatilag egyetlen új lányhaverom sem lett, sőt még az addigiakat is leépítettem, csak ő maradt nekem. Inkább csak duma volt az a részemről. Szerettem hallani tőle, hogy "ne gondolj ilyeneket, sok lánynak tetszenél úgyis, jól nézel ki"... Szóval ott volt neki a srác akivel sokat dumált és bejött a nyomulása. Itt én sokat dolgoztam szóval nem tudtam pontosan mi folyik a háttérben. Annak mindig örültem, hogy naponta többször is felhívott telefonon, gyakran egész nap csak az ő hívására vártam. De valami elveszett. Ő már nem igyekezett csinálni bármit is, én pedig mindig fáradt voltam a sok munka miatt.
Később sem vált sokkal jobbá a helyzet. Elkezdte ő is mondogatni, hogy más miért néz ki jobban mint én, mások jobban öltözködnek, márkás cuccaik vannak, jobb a hajuk, jobb a szemüvegük, stb... Mondtam, oké, de 100.000-es albérlet mellett mégis hogyan várja el, hogy úszkáljak a pénzben és márkás cuccokat vegyek? Ez időtájt szűnt meg az ő munkahelye és közel egy hónapig nem is lett neki új így pénz sem volt közel annyi. Nekem eléggé pocsék volt ilyenkor már a kedvem mert őt sorra nézték mindenhol a fiúk (ezt persze tudtam a legelejétől fogva, hogy így lesz mert nagyon szép lány, nekem nagyon tetszett mindig az arca), de engem már nem a lányok. Folyton úgy éreztem, nem vagyok elég jó hozzá, minden ujjára kapna pasit és nem is vagyok könnyű eset. Ilyenkor mindig elfogott az a gondolat, hogy egyszer majd nem lesz velem, ettől pedig rossz kedvem lett.

Ekkortájt elkezdett dolgozni egy másik helyen és már első nap újságolta nekem, mennyire jó pasi az egyik szomszédos helyen dolgozó srác, szinte már tökéletes és nagyon kedvesnek látszik. Nem tetszett a dolog mert most már állandóan ő beszélt nekem más srácokról, a szomszéd fiúról aki ugyancsak tetszett neki és folyamatosan olyan megjegyzéseket tett, mintha akarna tőlem valamit. Jó, tudom, én is hasonlóan viselkedtem, de itt már nála nem láttam azt a nagy szerelmet és lojalitást amit az elején úgy hangsúlyozott. Ha ezek miatt a dolgok miatt nem volt jó kedvem akkor egyből megint én lettem a hibás és más fiúknak panaszkodott rólam, hogy megint nincs jó kedvem... Volt egyszer egy olyan eset amikor nagy jókedvvel mentem haza, gondoltam ma végre tényleg odabújok már hozzá úgy mint az elején, kimutatom mennyire szeretem, de amint felhívott estefelé telefonon egyből a munkahelyi srácot kezdte el ajnározni, hogy milyen jó volt amikor egymásra néztek. Majd amikor hazaértem és kinyitotta az ajtót, egyből a szomszéd srác után leskelődött "viccesen", hogy bement-e már, miért nem megyünk ki cigizni akkor amikor ő is kint van, húzta ezzel az agyamat. Mondanom sem kell, semmi kedvem nem volt már utána hozzá.
Még aznap elkezdte lázasan keresni a srácot a munkahelyéről. Tudta az ottani munkatársnője nevét mert hallotta és a srác keresztnevét is. Órákon át kereste facen és mikor rátalált teljesen extázisba esett. Írt neki egy sablonüzenetet amiben bemutatkozott és megkérdezte, hogy miért lép ki (mert a srác éppen otthagyni készült a munkahelyet). Ekkor kérdeztem meg azt hiszem, hogy miért nem inkább a munkahelyén lévő sráccal jár helyettem, erre azt mondta "hogy járhatnék vele, még nem is ismerem". Látta rajtam, hogy nem erre a válaszra számítottam és még utána hozzátette gyorsan, hogy "és téged szeretlek". Ezt pedig már nem tudtam neki elhinni akkor. Szexhez sem volt már kedvem túl gyakran. Vagy egy hétig semmi válasz nem érkezett a fiútól, le is volt törve miatta majd egyszer csak válaszolt neki. Itt is majd kiugrott a bőréből. Utána elkezdtek szépen beszélgetni.
Történt még, hogy én egyik reggel hamarabb mentem dolgozni mint ő (mint mindig kb...), véletlenül nem figyeltem és magammal vittem a lakáskulcsot. Én éjfélig dolgoztam volna szóval még, ha ő el is megy dolgozni akkor sem tudtam volna odaadni neki mert nem Budapesten voltunk. Ő azt gondolhatta, hogy ez szándékos mert egyszer ő vitte el magával a kulcsot véletlenül és nekem külön be kellett másznom oda is pedig már hulla fáradt voltam. Aznap jött volna a barátnője is megnézni milyen a lakást és, hogy találkozzunk mi is, de annyira elvette a kedvem ez a kulcsos dolog, hogy direkt a szájába rágtam négyszer reggel, hogy hagyja a postaládában, csak elvitte magával. Jó, nem szándékosan, de na, én sem szándékosan... Aznap amikor velem esett meg akkor ő nem tudott menni dolgozni amitől elég rossz kedve volt, aznap telefonon sem igazán beszéltünk csak 1-2 percet.

Pár nap múlva azt mondta, hogy menjünk el bulizni és akkor csináltam egy nagy meggondolatlanságot. Átmentünk a húgához, ő ott volt valami fiúhaverjával, elmentünk négyesben a közeli sörözőbe. A húga szinte egyből ott hagyta a srácot és elkezdett flörtölni 3 külföldi férfival akikkel később le is lépett az Instantba. A fiúhaverja is átment az instantba, mi is, de túl nagy volt ott a nyomor, inkább úgy döntöttünk, hazajövünk. Addigra már ittam pár sört és néhány töményet így azt sikerült mondanom, hogy jobb is, ha lelépünk mert még pár ital és tuti lesmárolom a húgát. Igazából nem tudom miért mondtam, jó, szép lány meg minden, de inkább csak azért mondtam mert játszottam a túl nagy egóman-t. Az ital meghozta az önbizalmam és felvettem egy olyan személy szerepét amilyenekre mindig is irigy voltam. Mondanom sem kell, nem esett valami jól a barátnőmnek a dolog. Nem nagyon veszekedtünk miatta, de éreztem, hogy nyomot hagyott benne.
Később még egy kicsit ellaposodott a dolog.
Sokat jártam dolgozni, szabadnapok mindig elkerülték egymást, minden hétvégén dolgoztam amikor ő nem. Ő beszélgetett a sráccal, panaszkodott másoknak is gyakorin rólam, chaten is elég sokat ennek-annak, folyton bírálta az öltözködésem és az egész kinézetem/stílusom amikor szóba került, hogy miért nem tetszhettem a lányoknak. Már úgy vettem észre, egyáltalán nem tetszik neki semmi rajtam. Tudom, hogy ez nem kizárt mert az előttem lévő exe már abszolút nem volt vonzó számára, mondta többször is. Még akkor is felhívott minden nap, de tényleg inkább voltunk már olyanok mint 2 lakótárs. Félreértés ne legyen, én ilyenkor is szerettem, de annyira össze voltam már zavarodva, hogy fogalmam sem volt mit érzek és mit szeretnék pontosan. Nem tetszett, hogy már folyamatosan más srácokkal beszélget, hol a biztonsági őr sráccal, hol másnak panaszkodik, hol a munkahelyi sráccal vált pár szót. Ha én próbáltam meg elmondani pár embernek, hogy mi van éppen akkor többnyire csak azt kaptam, hogy megérdemled meg, hogy "csodálkozol?" és persze, hogy ők már jóval hamarabb szakítottak volna. Csak ugye ilyenkor mindig könnyebb külső szemlélőként ítéletet hozni. Pontosan tudtam, hogy ők sem szakítottak azonnal, egyből bármilyen dolog miatt.
Akkor már felhozta még az én ötletemet amit a kapcsolat elején akartam ugye, hogy nyílt kapcsolat legyen közöttünk. Ő az elején még azt mondta elfogadja, neki úgysem kell pasi, most már én nem akartam elfogadni. Tudtam, hogy ennek semmi jó vége nem lenne mert, ha rajta múlik megdugatja magát a húga baráti társaságának felével csak úgy kíváncsiságból szóval mondtam, hogy nem megyek bele a nyílt kapcsolatba, hogy te szabadon szexelj azzal akivel akarsz mert én már nem akarok.


A KAPCSOLAT VÉGE:

Október elején jártunk már, az évfordulónk szeptemberben volt, de megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmit. Én tudom, hogy dolgoztam egész nap, csak 10 után értem haza és ő is dolgozott azt hiszem. Igazából nem készültünk semmivel egymásnak. Lehet ez hiba volt, egy picit rossz is így visszagondolni, hogy semmi nem volt az évfordulón. :(
Szóval októberben már én is láttam, hogy ez így nem lesz jó. Az állandó levertségem a csajok pozitív észrevételeinek hiánya miatti önbizalomhiányból, hogy alig tudunk időt tölteni együtt és, hogy ő már lassan többet foglalkozik a többi sráccal mint velem. Ha szexelni akartam akkor már ő talált kifogásokat, mindig fázott vagy éppen nem volt hangulata. Átgondoltam a dolgokat, hogy pontosan érdemes-e ezt folytatni. Azelőtt már ő is tett megjegyzéseket arra, hogy nem tudja mi van már, olyanok vagyunk mintha lakótársak lennénk, ez már nem normális kapcsolat. Úgy döntöttem, hogy én egyáltalán nem akarom őt elveszíteni mert tényleg, ha már ennyi baromságomat kibírta akkor szeret és én is szeretem őt, hiszen soha nem kellett mellette más még, ha folyton ezt is mondtam neki szavakkal. :( 8-án odabújtam hozzá, elmondtam neki, mennyire szeretem és, hogy ő a legjobb dolog ami eddig történt velem, szeretném, ha olyan lenne az egész mint az elején. Ő azt mondta, nem tudja, képes-e ismét úgy nézni rám. Mondtam, hogy a szerelem azért nem múlik el, hiszen én az elején sem akartam már az lenni, mégis azt hiszem, hogy már az vagyok. Szóval beszélgettünk így egymáshoz bújva egy órát is talán. Szerettem volna közös programokat, több intimitást, szóval visszahozni a régi tüzet. Ő még akkoriban is mondta, hogy szeret, egyáltalán nem tűnt úgy mint aminek vége lesz, én úgy láttam, hogy egy hullámvölgy alján vagyunk, nem történt semmi megoldhatatlan, nem volt megcsalás, tettlegesség, ordítozás, tányércsapkodás..., tényleg csak egy elhidegült időszak amiből majd még jobban fogunk kijönni így, hogy elegem lett már a tökölésből és az állóvízből.
Másnap úgy volt, hogy bulizni mennek a húgával, a barátjával és még egy sráccal aki nagyon jó haverja, sokat isznak együtt és ugyanabban a házban is laknak, nevezzük őt "A"-nak. Lementünk, jól éreztük magunkat, találkoztunk velük, beültünk valamelyik 4-es 6-os kocsmába és iszogattunk. Persze voltak lent csinos lányok, barátnőm még viccesen meg is kérdezte, hogy nem megyek oda pár csajhoz felszedni őket? Mondtam neki, nem, nem kellenek már. Tehát leültünk az asztalhoz, voltunk úgy 6-an, söröztünk, a húgával szívtuk egymás vérét mert ő is hasonlóan cinikus és szereti cseszegetni a másikat mint én. Közben ki-ki mentünk cigizni hármasban, én, barátnőm és "A". Ott is beszélgettünk, elmondta a srác, honnan jött, végül is egész szimpatikus volt, még 20 alatti, egyetemre járt. Közben lejött a srác 2 unokatestvére is (azt hiszem ez volt a rokoni kapcsolat közöttük) és úgy iszogattunk tovább. Húga és a pasija közben leléptek addigra. Amikor úgy volt, hogy mi is megyünk olyan 3 körül, én mondtam, hogy megyek haza mert reggel 6-tól dolgozom egészen estig ugye. Barátnőm mondta, hogy ő még elmegy velük táncolni, majd jön. Elbúcsúztunk és hazabotorkáltam. Még haza sem értem, már hívott telefonon, hogy ő is elindult haza mert nem volt jó a hely, nem tetszett neki, mondtam oké.

Szombat reggel elmentem dolgozni ugye, ott voltam egészen estig. Még délután hívott barátnőm, hogy este ismét mennek sörözni a húgával és "A"-val. Mondtam, én nem megyek mert vasárnap reggel 5-től van munka és ez a nap is tiszta káosz volt így másfél óra alvással, másnaposan. Este mikor hazaértem kérdezte, hogy biztos nem megyek-e le, mondtam ma este nem, menjen nyugodtan. Nem aggódtam hiszen tényleg bele sem gondoltam, hogy bármi lenne. Azt mondta majd reggel hazajön és csinál nekem kávét, hogy meg tudjam inni mikor felkelek. Még kora éjjel írt, hogy a húga lelépett 5 ilyen 30-as férfival és ő kettesben maradt "A"-val, de majd jön hamarosan már. Reggel fél 5 körül felébredtem, de ő sehol nem volt. Elég rossz érzés volt így felkelni, de felkeltem és elmentem.
Aggódtam picit mert a lakáskulcs nála volt és még nem volt másoltatva így én nem tudtam volna visszajönni, ha esetleg otthon felejtek valamit. Szóval elmentem, de a munkában végig rossz előérzetem volt a dologgal kapcsolatban. Én abból indultam ki, hogy kis pozitív gondolatot öntsek magamba, hogy biztosan a húgánál alszik, hiszen "A" is abban a házban lakik. A munkában reggel történt valami és úgy nézett ki, lehet haza kell menni mert nem lesz aznap munka. Hívom telefonon semmi. újrahívom, semmi. Ketten ültünk a kocsiban a sofőrrel és még ő poénkodott, hogy a csajod biztos bekapta a kolbászt amikor elmeséltem neki, hogy lement bulizni nélkülem. Elpoénkodtam, de valóban ekörül forogtak a gondolataim. Végül nem maradt el a nap és el is indultunk. reggel 8 körül hívott barátnőm, hogy annyira fáradtak voltak már reggel, hogy felmentek aludni "A" lakására (egyedül lakott a srác), de ne aggódjak mert semmi nem történt, a csizmáját sem vette le, csak bezuhantak az ágyba. Mondtam jól van, aludj jól, szia. Rosszul érintett persze, 2 napja ismeri a srácot, de már a kanapéján alszik vele... Ennek ellenére elhittem amit mondott.
Elment a nap munkával, estefelé újra telefonál, hogy átmegy iszogatni a húgához, hármasban lesznek "A"-val. Mondtam, hogy nem igazán örülök neki, reggel még nála aludt, most meg iszogatni megy át, ilyen hűséges lány nem igazán csinál gondoltam. Gyorsan elköszöntem tőle és letettem. Onnantól fogva már nem volt jó kedvem. Még estefelé hívott, említette, hogy menni akarnak majd színházba novemberben "A"-val meg, hogy pontosan mikor érek haza mert nála volt a lakáskulcs ugye. Mondtam, hogy fogalmam sincs, még Vácon vagyunk, olyan éjfél körül érek majd haza. Kérte, hogy csörgessem meg majd, ha már mindjárt hazaérek és akkor elindul. Végül fél 12-re értünk be Budapestre éjfél helyett, én elkezdtem hívogatni mert tudtam, hogy el kell indulnia, ha haza akar érni amikorra én is. Hívom, hívom, kicsöng végig, de nem veszi fel. Végül hazaértünk, de én akkor már hihetetlenül dühös voltam. Felmentem a lakásunkhoz nincs-e otthon, de nem volt, hívtam újra és még azon kívül vagy 5-ször, de nem vette fel. Volt nálam egy nagy szatyor cucc mert az úton beugrottam nagyszüleimhez is és ők csomagoltak ezt-azt. Azt letettem lentre egy részre ahol tudtam, hogy nincs szem előtt és kevesen mászkálnak arra mert nem akartam magammal cipelni. Úgy gondoltam átmegyek a húgához mert ugye biztosan ott van. Becsöngettem már úgy remegve a dühtől, hogy nem képes azt a telefont felvenni fél órája holott ÁLLANDÓAN hozzá van nőve! Kinyitja a kaput, mosolyogva mondom neki, hogy a lakáskulcsot lennél szíves ideadni akkor... Mondott valamit amire már nem emlékszem, bement húgához és erre látom, hogy kettesben iszogatnak ott "A"-val... Mondta, hogy a húga már délután lelépett valami csávókkal és ők vacsoráztak eddig. A telefont meg azért nem vette fel mert nagyon lemerülőfélben van és levette a hangot mert éjfélkor akart csak ránézni, hiszen én azt mondtam akkor jövök.
Odaadta a kulcsot, én mondtam "kösz" és elindultam hazafelé már félig-meddig remegve a dühtől. Kérdezte, hogy "ne menjek veled haza?" Én meg mondtam, hogy ne, úgy látom sokkal jobban elvagytok itt kettesben. És különben is, úgy gondoltam, milyen kérdés már ez, hogy hazajöjjön-e velem, a barátjával a közös lakásunkba ugye ahelyett, hogy itt borozgat a vadidegen sráccal akinél reggel aludt... Szinte feltéptem a kapuajtót és eljöttem. Ő még próbált ott mondani valamit amire nem emlékszem, de mondtam, hogy leszarom, nem érdekel. Hazajöttem és egész este nem jött haza... Megint ott aludt a gyereknél... Írtam Flórának, hogy mi van és én tiszta ideg vagyok mert elméletileg együtt vagyunk, de ő más pasinál alszik. Ő is ledöbbent mert azt mondta, kapcsolatban alapból nem alszik mással egy ágyban, pláne olyannal nem akit 2 napja ismer. Gyakorlatilag semmit nem aludtam akkor este, inkább összepakoltam az összes cuccomat vissza a dobozokba amik még a költözésről voltak ott mert úgy voltam vele, hogy itt vége, engem nem érdekel tovább.
Ő másnap délután kettőkor jött csak haza. Meglátta, hogy össze vannak pakolva a cuccaim és kérdezte, "el akarsz menni?". Mondom el mert ennek már így semmi értelme. De hogy én higgyem el, hogy nincs közöttük semmi és csak haverok, de nagyon jól elvan vele, most sem történt, aludtak és beszélgettek és össze van picit zavarodva is mert nem tudja már, hogy akarja-e még ezt a kapcsolatot vagy sem. Mondom neki, hogy ha már ezen rágod magad akkor annak nincs értelme mert ezzel máris eldöntötted a dolgot, miszerint nem akarsz már kapcsolatban lenni. Ott befejeződött a vita, végső soron nem lett egyértelműen kimondva a vége. Aznap este próbáltam tartani tőle a távolságot elalvásnál, ő viszont teljesen belém bújt, majd megfojtott, zokogott közben, picit én is. Átfordultam a másik oldalamra, akkor is ölelt tovább. Közöltem vele elég ingerült hangnemben, hogy sokáig akar még macerálni itt mert én aludnék. Ekkor eléggé elkezdett sírni és ő is átment az ágy ő térfelére. Gondoltam rá, hogy most én ölelem át, még rendbe lehet hozni, de a büszkeségem nem engedte, úgy éreztem elárult és hazudozott össze-vissza.
1-2 nap múlva randizott a munkahelyén megismert sráccal is ahol kiderült, hogy ő komolyan gondolná vele, vitt neki egy vörös rózsát és már ott csókolóztak (amit jóval később tudtam csak meg).

Eltelt 1-2 nap, ő folyton "A"-val és a munkahelyi sráccal, aki mostantól "D"-vel chatelt, én/mi pedig nem is nagyon tudtuk hányadán állunk pontosan. Én kívántam még őt mindig, volt, hogy szexeltünk még, de láttam, hogy már egyáltalán nem olyan arcot vág közben, olyan üres tekintete volt. Beszélgettem erről pár munkatársammal akik mind azt fújták, hogy pofon kellett volna vágnom és kiadnom az útját (ezt egy nő mondta), én meg még itt nyavalygok miatta és helyre akarnám hozni meg, hogy szeretem. Egyik férfi munkatársam kérdezte még este, hogy szeretném-e visszakapni, mondom igen, mondja, akkor vegyek neki ajándékokat, mutassam meg, hogy szeretem. Még délután beszélgettünk telefonon, kérdezte mikor jövök, mondtam, 11 körül, de félre már ott leszek. Mondta, hogy ő 11-kor megy inni át "A"-hoz. fél 11 körül értünk haza és van ott egy 0-24-es bolt ahol láttam még azelőtt egy fém díszdobozos bonbont masnival átkötve. Régebben is gondoltam arra, hogy megveszem neki, most pont jókor jött. Azt terveztem, hogy hazamegyek, kiteszem a konyhaasztalra és amikor megy ki, hogy elmenjen, meglátja és akkor elmondom, mennyire szeretem és nem akarom elveszíteni, szóval kiöntöm neki a lelkemet. Még be sem mentem, ő hívott, hogy inkább nem vár meg, fél 11-kor megy át. Kértem, hogy ne, várjon meg mindenképpen.
Bementem gyorsan, megvettem az ajándékát.és loholtam haza. A bejárati kapunál megint hívott, hogy ő már indul lefelé lifttel mindjárt, mondtam, hogy várjon már meg mindenképpen, de akkor már megint elkezdtek potyogni a könnyeim. Hazaértem, ő ott állt már a nyitott ajtóban, éppen csukta volna be. Kértem, hogy jöjjön be velem, odaadtam neki nagy sietve, hogy ezt neki hoztam. Megköszönte és kérdezte, hogy most ezt miért kapta. Én visszakérdeztem, hogy most mi akkor már nem vagyunk kapcsolatban vagy mi van mégis?! Mondta teljesen természetes hangon, hogy nem. Akkor ott tényleg eléggé elkezdett potyogni a könnyem előtte. Letérdeltem és kértem, hogy hozzuk rendbe, de azt mondta, hogy ő már nem érzi azt amit az elején, nincs mit rendbe hozni. Ám még mindig kötötte az ebet a karóhoz, hogy "A"-val csupán haverok. Mondtam, hogy oké, menj iszogatni vele, de akkor én is megyek és tiszta vizet öntünk a pohárba mert én is beszélni akarok vele, hogy tőle kérdezzem meg miért is mászott rá a barátnőmre... Barátnőm nagyban elkezdett tiltakozni, hogy nem jöhetek le mert kettesben lesznek, úgy beszélték meg, nekem semmi keresnivalóm ott. Mondtam neki, hogy 2 napja szakítottunk és négy napja vallottam neked szerelmet amikor még ráadásul azt gondoltam, hogy minden jó, nehogy már így le legyek pöckölve egyik napról a másikra mintha nem jelentettem volna semmit. Elkezdte forgatni a szemét és írogatni a sráccal, hogy mi van, én is beszélni akarok vele. A srác is tiltakozott, hogy ő nem kíváncsi rám, stbstb. Végül láttam, hogy itt nem érek el semmit, mondtam, hogy akkor menjen. Elviharzott, én pedig nagyon mérges lettem. Írtam Flórának és írtam (ex)barátnőm húgának is, hogy mégis mi van közöttük "A"-val. Ő azt írta, hogy semmi nincs közöttük mert nem jön be neki a "barátnőm" és nem akar tőle semmit, ebben 100%-ban biztos. Flórának csak levezettem egy esti dührohamot a szomorúság és csalódottság miatt.

Utána egyik este még odabújtam hozzá. Akkor is elmondtam, hogy mennyire szeretem és, hogy mennyire vágytam a következő, most már teljesen közös karácsonyunkra. Gondolatban már láttam szemeim előtt, hogy lemegyünk a karácsonyi vásárba, esetleg sétálunk este a hóesésben, megnézzük a szilveszteri tűzijátékot és most ezek a kellemes gondolatok a jövőre nézve mind a semmibe foszlottak. Ő is elkezdett sírni, mondta, hogy neki is nagyon fogok hiányozni és ő is nagyon szomorú most emiatt mert az utolsó, velem töltött szilvesztere volt eddig a legjobb és minden amit elmondtam olyan szép. Azután este még lefeküdtünk egymással ami ismét nagyon fantasztikus volt, nekem legalábbis, remélem neki is jó volt még, én azt láttam, hogy az.
Másnap írtam a húgának, hogy szeretnék vele beszélni mert ő jobban ismeri "A"-t, hogy most pontosan mi is van közöttük. Tudom, hogy nem volt közöm hozzá, de én még vissza akartam szerezni őt. Ki akartam deríteni, hogy mennyire komoly a dolog közöttük, van-e okom még reménykedni. Meglepett, hogy áthívott magához mert nem volt nagyon baráti a kapcsolatunk, hiszen barátnőm elmondta neki milyen vagyok és neki nagyon nem tetszett, hogy én megnézek más lányokat vagy amiatt szomorkodom mert nem lehetne náluk esélyem úgysem (az, hogy ő szinte úgy cserélgeti a pasikat mint a zoknit és a szerelmeit is megcsalja persze oké..., de most nem ez a kérdés) Elmondtam neki a szitut, hogy napok óta ott iszik és alszik "A"-nál, ő picit meg is lepődött és folyamatosan azt ismételgette, hogy "A" semmit nem akar a barátnőmtől mert nem tetszik neki. Jól elvan vele, de semmi több. Akkor már megtudtam azt is, hogy csókolóztak és exbarátnőm le is akart feküdni vele egyik este, de ő visszautasította. A húga picit megdöbbent mert állítása szerint ő nem gondolta, hogy exem is bármit akarna tőle. Kérdeztem, hogy szerinte vissza tudom-e még hódítani és, hogy szerinte mit kellene csinálnom, ő ismeri jobban a nővérét. Elmondtam azt is, hogy már szeretnék kiköltözni is, ha így marad minden, de úgy, hogy exem ne tudja mikor megyek el pontosan. Csak ott hagyok egy búcsúajándékot neki amikorra hazaér. Mondta, hogy vegyek neki ajándékokat, kedveskedjek, stb. Aznap úgyis akartam neki venni rózsát mert nem vagyok az a nagy virágvevős típus, de tudtam, ő szereti ezt a gesztust. Ő elment bulizni a még bulis barátjával aki addigra már az exe volt már csak, én pedig kerestem egy virágüzletet ahonnan vittem exemnek egy vörös rózsát.


A LETARGIKUS VÉGJÁTÉK:

Hazavittem hát a virágot. Örült neki, betettük egy vázába amit az íróasztalára tett, de már nem láttam azt a meghatódottságot rajta. Én próbáltam többször a kedvében lenni, ölelgetni, puszilgatni, elmondtam neki onnantól fogva minden reggel, hogy szeretem és nem akarom elveszíteni. Már nem érdekelte túlzottan, az ő gondolatai már "D" körül forogtak mert "A" ugye visszautasította és mondta, hogy nem is nagyon akarná vele a kapcsolatot mert személyiségre picit hasonlít hozzám. Október végén már folyamatosan "D"-vel beszélgetett. Mondta, hogy alakulnak a dolgok köztük, de nem tudja akarjon-e vele kapcsolatot vagy sem. Október legvégén már azt mondta, együtt vannak. Akkor már nem igazán szerette azt, ha testi kontaktusba kerülök vele. Az öleléseket többnyire nem viszonozta már és csak egyik reggel volt egyedül olyan, hogy levehettem a bugyiját, de akkor is hamar abbahagytam a kényeztetést mert észrevettem, hogy nem olyan már mint régen.
Én még mindig áltattam magam, hogy ez csak így hirtelen jött és csak a kedvességet kereste másban, de még helyrehozható. Akkor viszont amikor kijelentette, hogy együtt vannak már nem volt nagyon visszaút. Eléggé ki voltam azokban az időkben. Ő minden este lejárt kocsmázni és inni "D"-vel majd többnyire akkor jött haza amikor én már elmentem dolgozni. Ha nem mentem akkor valamikor kora délelőtt jött és egész nap csak aludt lényegében, amikor pedig felébredt akkor "D"-vel chatelt. Nagyon rossz volt ezt látni. Ugye még mindig együtt éltünk, én szerettem, gyakorlatilag jobban mint azelőtt bármikor, de egész nap azt kellett néznem ahogy ő az új barátjával beszélget és milyen jól érzi magát. Amíg ő a mennyben volt, én a pokolban. Megkérdeztem tőle csak úgy, hogy lefeküdtek-e már, azt mondta, hogy még nem. Addig még nem titkolta a jelszavait, de már azelőtt is megváltoztatta a facebook jelszavát. Mivel én a laptopján szerettem zenét hallgatni, mivel az én hangfalam rossz volt ezért gyakran bekapcsoltam a gépét és bevallom, volt, hogy beleolvastam a levelezéseibe. Amíg kapcsolatban voltunk addig tudott róla és nem mutatta jelét, hogy annyira zavarná a dolog. Ő is elolvasgatta amiket én leveleztem mással (kivéve egy valakit ugye...) szóval nem csináltunk ebből nagy titkot. Egyik nap azonban belépve maradt face-re. Benéztem és elolvastam miket írt a húgának mert tudtam, hogy neki biztosan elmondta, ha lefeküdtek. Nem kellett sokat visszavennem, meg is találtam. Húga kérdezte tőle, hogy volt már csók, szex? Ő írta, hogy igen és igen. Húga látszólag nagyon örült a dolognak, mondanom sem kell, én nagyon elkenődtem amikor elolvastam. Később exem vallotta be, hogy November elsején már lefeküdtek egymással amikor én dolgoztam, ott a lakásunkban. Nekem csak az esett rosszul, hogy előtte egy héttel még az arcomba hazudott.

Teltek a napok és már egyértelmű volt, hogy elköltözöm az albérletünkből, ha találok egyet. Először még November 10-én szerettem volna kiköltözni, de nem találtam olyan helyet ahol el tudtam volna lenni. Tudtam, hogy kauciót csak a fizumból tudnék fizetni amit 10.-én kapok mindig, lakbér pedig elvette az összes pénzem, arról nem is beszélve, hogy exem akkor még nem dolgozott és minden este kocsmázni járt ugye az új barátjával. Én vettem a macskánknak is mindig a kaját már (ja igen, még beköltözésünk után lett egy cicánk), almot, mindig én tisztítottam neki szóval az sem 2 forint volt. Az albérletre elment a fizum több mint fele tehát tényleg elég korlátozottak voltak a lehetőségeim. Exem azt mondta, hogy maradhatok nyugodtan addig amíg nem találok egy jó helyet, én viszont ingyen nyilván nem akartam ott lakni tehát minden ugyanúgy fizettünk tovább mintha csak albérlőtársak lennénk. Azt azért meg kell említenem, hogy egyetlen nagy szoba volt csak, egyetlen ággyal, tehát minden este amikor nem mentem kocsmázni együtt aludtunk (én) meztelenül, ő már akkor fürdőköpenyben mert nem akarta, hogy meztelenül lássam már. Annak tekintetében, hogy én még nagyon szerettem és legszívesebben mindig csak öleltem volna, ez elég nehéz volt. Volt, hogy ölelgettem, adtam puszikat az arcára, de csak még jobban letörtem amikor láttam, hogy még ölelgetés közben is fapofával chatel tovább a barátjával a telefonján. Amikor késő estig dolgoztam akkor tudtam, hogy ők feljárkálnak és dugnak abban az ágyban amiben aztán én aludni fogok. Tényleg nagyon nehezen viseltem.
Valamiért mosogatni is mindig én mosogattam, ők csak kocsmáztak, aludtak és dolgoztak. (ezt csak úgy megjegyeztem most), A bojler is elromlott még November elején, mégsem volt képes hívni a főbérlőt miatta soha sem (ő volt vele kontaktban inkább). Én akkoriban havi 300 órát dolgoztam így örültem, ha élek, de azért mindig megcsináltam amit meg tudtam.
Közben már eldöntöttem, hogy úgy fogok kiköltözni ahogy elterveztem. Veszek neki egy búcsúajándékot, hagyok egy búcsúlevelet és írok egy verset neki. Teltek a napok amik csak egyre rosszabbak lettek folyamatosan. Nagyon megbántódtam olyan apró dolgokon pl. amikor észrevettem, hogy a telefonja háttérképén ők ketten vannak miközben a fiú megcsókolja. Mondtam neki, hogy eléggé rosszul esik annak tekintetében, hogy én/mi soha nem voltam az háttérképe, miközben nekem egy évig ő volt az. Ilyen kis apróságok miatt úgy kezdtem érezni, hogy talán sosem szeretett igazán. Beszélgettünk arról is, hol lehetett volna még változtatni és akkor elmondta, hogy ő már augusztus elejétől kezdve nem szeret. Értetlenül álltam, hogy közel 3 hónapig ezek szerint csak színlelt már mindent. Úgy éreztem félreismertem mert akkoriban már teljesen más volt. Mindig csak ivott és kocsmázott. Én abból indultam ki, hogy az elejétől fogva ugyanolyan voltam. Lehet nem a legnagyobb főnyeremény, de mindig egyenes és korrekt még, ha ez éppen bántó is volt.

Ekkor volt az, hogy én átmentem teljesen szánalmasba. Gyakorlatilag teljesen megalázkodtam előtte, felhagytam minden büszkeségemmel és önbecsülésemmel. Volt, hogy masszíroztam és csókolgattam/kényeztettem a lábát/talpait este amikor hazaért a kocsmázásból (ez volt az egyetlen amit engedett mert az új barátjának nincs ilyen jellegű igénye). Reggelente felkeltem és hosszasan megöleltem amikor elment otthonról, telefonban mindig "szeretlek" szóval búcsúztam tőle. Ő már nagy ívben szart a fejemre értelemszerűen, egy senki voltam számára, vagyis inkább egy púp, akadály aki útban van mert nem tudnak akkor szexelni a barátjával amikor akarnának. Volt, hogy vitáztunk olyan dolgokon amikben nem értettünk egyet, megbeszéltünk jó pár dolgot, mi miért történt.
Elmondtam neki, hogy soha nem vágytam igazán másra, csupán nagyon irigykedem azokra a férfiakra akiknek megadatott a folyamatos válogatás melletti kalandozások. Amikor a szép lányok miatt elment a kedvem az nem azért volt mert olyan lányt akartam vagy őt láttam csúnyának, hanem azért mert első gondolatom az volt, hogy nekem úgysem lehetne olyan barátnőm szingliként, ezért lettem letört. Voltaképp az egész nem volt más csak nem jól jelzett súlyos önbizalomhiány és negatív önértékelés. Nem ő volt az akit nem szerettem, hanem inkább én. Amikor más lányokról kérdezgettem őt, hogy mit szólna, ha összejönnék ezzal-azzal mellette egy alkalmi kalandra akkor ő gyakran mondta, hogy szerinte lenne rá esélyem. Ezeket is csak azért mondtam neki mert nagyon jól esett hallani, hogy ő hisz bennem, jó pasinak tart, ha már én nem tartom annak magamat. Féltem, hogy elveszítem ezért volt, hogy elég hideg és realista módon mondtam neki, hogy más lányok miben néznek ki jobban mint ők. Pl szebb, feszesebb fenék, sportos test, stb. Tudom, hogy ez nem eshetett jól neki, de én azt is tudtam, hogy bármikor találna magának pasit hiszen nagyon szép lány és az alakjával sincs komoly baj azon kívül, hogy kissé elhanyagolt, de őszintén szólva én is tehát ez soha nem minősítette negatív irányba a szememben.
Volt még egy dolog ami nagyon zavart, ez pedig a szexuális életben jelentkező problémák. Volt, hogy abba kellett hagyni a szexet mert lecsökkent a vágy részemről, hogy diplomatikusan fogalmazzak. Nem tudtam pontosan miért van, szerettem volna, ha szervi probléma, de úgy gondoltam, ez inkább a nulla önértékelés miatt van, hiszen szexnél is gyakran átfutott az agyamon vagy tudat alatt jelen volt az a gondolat, hogy én nem vagyok jó pasi, úgysem vonzódik hozzám senki. Nem éreztem magam férfinak így nem is tudtam elengedni magam vagy koncentrálni. Egy ideig abban láttam volna a kiutat, hogy mindenféle lánnyal lefekszem érzelmek nélkül, ezzel megnövelve az önbizalmamat amitől helyre állna az énképem és már nem azt gondolnám magamról amit addig.

Ezeken ő volt, hogy nagyon rosszul érezte magát amiért nem akkor szóltam amikor még lehetett. Engem pedig az zavart, hogy egy hét alatt lecserélt valaki másra és az a nagy szerelem amit az elején annyira ismételgetett mintha soha nem létezett volna. Én tudom magamról, hogy akit valaha szerettem abból nem fogok kiszeretni néhány nap alatt és nem úgy fog lezajlani a dolog, hogy egyik nap még összebújva mondjuk egymásnak, hogy "szeretlek", 2 nap múlva pedig egy másik lány ágyában kelek és úgy teszek mintha a másik valami idegen lenne már. Mondtam neki, hogy a kapcsolat tönkremeneteléhez ő is hozzájárult, hiszen soha nem beszéltük ennyire nyíltan a problémáinkat mint most, amikor már nem vagyunk együtt. Ha megbeszéltük volna, mi miért van akkor lehet máshogy alakulnak volna a dolgok, de erre már sosem derül fény. Én csak annyit tudok, hogy hülye voltam és akkor jöttem rá, milyen sokat jelentett nekem és mennyire amikor elveszítettem.
Amikor a munkatársaimnak rövidebben összefoglaltam így a végét akkor a legtöbben azonnal azt mondták, hogy tiszta hülye vagyok, ha ezek után is búcsúajándékot meg búcsúverset írok neki. Ekkor már a fejemben összeállt a kiköltözés, már a dátum is megvolt.
Aznap reggel amikor én már tudtam, hogy sosem látom többé pont összevesztünk valamin megint. Már nem beszélt velem kedvesen szinte soha, mindig benne volt egyfajta fölényeskedés és flegma stílus abban ahogy velem beszélt. Mondtam, hogy számomra a pozitív élmények jelentettek nagyon sokat és kérdeztem, ő hogyan fog emlékezni rám és kiderült, hogy kb. egy bunkó paraszt maradok az emlékeiben. Elkezdett könnyezni a szemem mert nem így terveztem a vele való végső búcsút amiről csak én tudtam, hogy az.
Nagy szerencsém volt mert ő pont a barátjánál aludt aznap este, másnap dolgozott így volt két napom is a lelépésre. Flórával elmentem a KöKi-be aznap, de már azelőtt is találkoztunk többször és nagy vonalakban elmondtam neki mindig az éppen aktuális helyzetet. Megvettem neki a búcsúajándékot ami egy plüss hótigris volt mivel az tetszett legjobban. Másnap összepakoltam mindent és több kerülő alatt elvittük az összes cuccomat egyik ismerősömmel. Mondtam, hogy én még szeretnék egyedül visszamenni a lakásba szétnézni. Akkor elővettem az ajándékot, letettem az íróasztalára, elkezdtem írni könnyes szemekkel a búcsúlevelet ami talán kissé nyálasra sikeredett, de nekem inkább a kellemes élmények maradtak meg vele kapcsolatban. Leírtam benne pár közös emlékünket amikor a legboldogabbnak éreztem magam. Megírtam a búcsúverset is amit azóta már napok óta szerkesztgettem. Nem volt könnyű mert direkt úgy akartam, hogy a mondatok kezdőbetűit összeolvasva kijöjjön még valami így nehezen jutottak eszembe olyan szavak amik pont azzal a betűvel kezdődnek, de tartalmilag egységes is maradjon a vers és ne egy random összevisszaság. Ott hagytam még neki az egyik bögrémet amiből ő már nálam is mindig itta a kávét/teát. Egy kis cetlire felírtam, hogy emlékeztesse rám, ha esetleg szeretne kávét inni. Siettem nagyon mert úgy voltam vele, hogy ő legkésőbb fél 9-re hazaér a munkából ezért elég rövidre is sikeredett a búcsúlevél. Ennyit azért nem írtam volna neki mint amit ide, de így is csak 2 A4-es oldal lett úgy, hogy nagyon szét lettek húzva a mondatok a szebb külalakért. Ám tény, hogy utána még nagyon sok minden eszembe jutott amit szerettem volna neki leírni. Azt leírtam, hogy soha többé nem fogunk találkozni és szerintem beszélni sem mert nekem ez így nem megy, hogy szeretem, de ő már nem (hozzáteszem, nekem mindig ilyen szerelmekben van részem... Amint szerelmes leszek, átmegy egyoldalúba és csak szenvedek. Nem csoda, ha nem is szeretek az lenni és próbáltam itt is kerülni amennyire tudom, hogy beleessek, no mindegy) Csináltam a youtube fiókjában egy külön privát playlist-et ahová beraktam pár olyan zenét amit még búcsúnak szántam neki. Közöttük van a mondhatni "közös számunk" mert mindketten nagyon szerettük és nálam hallotta először, valamint azt is amit akkor hallgattam mindig amikor nagyon szomorú voltam. Ez egy Guns n' Roses szám. Őt és minden közös ismerősünket letiltottam mindenhol majd elbúcsúztam a cicától is és eljöttem, a kulcsot ott hagytam a postaládában neki.