Egy barátom szomorú túrája.

Régen volt egy barátom, nagy kíváncsisággal és felfedező szellemmel. Járta a világ szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb helyeket keresve. Bármilyen ötlete volt, bármelyik helyet nézett ki magának, ő elment és felfedezte azt a kis szeletét a földnek, de nem ám egyedül, dehogy egyedül, még egy olyan határozott ember se bírná ezt magányos farkasként csinálni mint ő. Volt neki egy hű társa, fujima, a kutyája. Általában barátságos kutya volt egészen addig, amig nem a gazdája védelméről volt szó. Egyik nap szintén egy messzi helyet mentek felfedezni, mint ahogy mostanság sokták. Autóval nem szókáig tudtak menni, a cél előtt elterülő mocsár egy igazán jelentős akadály volt, ám egy idegen átvezette őket a mocsáron, azóta sem tudják hogy ott ki, és miért segített nekik. Miután az első akadályon túl jutottak elindultak a céljuk, egy hegyi szirthez. Megmászták a hegyet,de néhány kisebb, jelentéktelen megcsúsáson kívül semmi sem történt. Sátor állításhoz egy kisebb dombtetőt választottak ami nincs olyan messze a szírtől. 
Nem is történt semmi egészen fél nyolcig, mikor már ment le a nap fujima hirtelen ugatni kezdett, a gazdája természetesen egyből felkapta rá a fejét, hiszen ez nem volt rutin a kutyánál, és amúgy is amikor legutóbb igy ugatott akkor pont ez miatt élt túl egy találkozás egy medvével, de ezúttal nem medve volt, hanem banditák. Mit banditák, pszichopata mészárosok voltak, akik csak egy utónállora vártak. Természetesen a barátom egyből előkapta harci kését, hogy hárítson egy baltát, de a kutya sem volt reszt, egyből támadásba lendült, egyikükbe bele harapott a másikat már szinte halálra karmolta, de ez ekkora túlerővel szembe ez mit szem ér. A barátom megbotlott, elesett és az egyik pillanatban az látta hogy egy vasvilla indul meg egyenesen a torka felé. A barátom bele törődött ebbe, és amúgy is az átlagosnál szebb élete volt, mit sajnáljon? 
Ám egy pislogással később már azt látta hogy a kutyája a teljes testével hárítsa a támadást. A barátom megnézte a kutyája pulzusát, ... de semmi, meghalt. A barátom nem sokkal később leugrott arról a szirtről ahol a kutyája is meghalt, utána ment. A  becsapódásba egyből bele halt. Azóta is kijárok ahhoz a szirthez évről, évre, és mindig meggyújtok egy gyertyát. Ez tizenhét éve történt, de még mindig nem tettem túl rajta magam.