Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Ezt a történetet nagyon régen hallottam attól, akit szerettem. Csak annyit fűzött hozzá, hogy...
Az öregtorony elkészül, Csege óriásit lép...
-Mi dolga volt ott?<br /> -Eltévedtem.<br /> -Ez elég gyenge magyarázat, nem gondolja? Valami...
Nem sokan hittek benne, hogy az emberhúsra ekkora a kereslet. Azt pedig végképp nem gondolták...
Első írásomat szeretném megosztani veletek. Tartalmaz valós városokat, de nem követi szorosan...
Friss hozzászólások
FandomSlasher: Szia. Engem érdekelne a sztori...
2021-03-07 13:32
Pavlov: Mit keres itt ez a történet az...
2021-03-06 18:50
candy's: Párszor én is szétszedtem már...
2021-03-06 18:24
vikvik1: A történet fikció (sajnos). Az...
2021-03-04 23:56
ZaneZ: Nos. Tudod, mikor megláttam az...
2021-03-04 22:44
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Dráma-játék egy családban

 
Tomi édesanyja egy rendkívül idegeskedő, folyamatosan stresszelős, és roppant szigorú asszony volt. Szinte se családja, se barátaik életében egyetlenszer sem látták szívből mosolyogni. Mindent tiltott – ami legalább is -, egy érdeklődő, és kíváncsi, tinédzserkora elején járó tizenegy éves srác számára felért a veszélyekkel, vagy az újabbnál újabb fantasztikusnak mondható kalandokkal. 
– Már pedig, ha a fene fenét eszik akkor se mész sehova! Megértetted?! Nézze meg az ember! Főzöm neked a drága borsófőzeléket, és akkor téged állandóan a barátod, meg a játékaitok izgatnak! Vedd tudomásul majd én eldöntöm, hogy kikkel barátkozhatsz! – sokszor előfordult, hogy amíg a törekvő, és kissé simliskedő apuka taxizott, vagy éppen legújabb vállalkozását szerette volna beindítani, addig felesége mindent elkövetett annak érdekében, hogyha egyszer már ő nem lehet boldog, és elégedett ebben az életben, akkor más se lehessen az. Mindezt fiával kezdte. 
A Siklós család hihetetlenül összetett volt akkoriban. Egyrészt az aktívan dolgozó apukának Tomi anyukájával ez volt a második sikertelen házassága, mert azt gondolta, hogy első feleségével sok mindenben nem érthettek egyet, míg a mostani, fiatalos, és szigorúbb felesége már életkor tekintetében is sokkalta temperamentumosabbnak, és tüzesebbnek mutatkozott rengeteg olyan fontos kérdésben, ami már önmagában is újabb puskaporos robbanásokkal fenyegette a család szent, és megingathatatlan békéjét. 
– Na, de anyuci! Te is tudod, hogy a Robinak súlyos autó balesete volt, és az anyukája engem kért meg, hogy vidítsam fel egy kicsit! Hiszen már jó régóta vagyunk haverok!
– Ja, hát az egész más! És ha Robi anyukája azt mondja, hogy a kedves fiáért ugorj a kútba te zokszó nélkül azt is megtennéd?! Nevetséges vagy édes fiam! Mikor nősz már fel végre! Vagy azt hiszed, hogy ez az egész átkozott élet egyszerű habos torta?! – ekkor az anyuka már tajtékzott, és olyan vörös lett ordítozós, fonnyadt arcával, hogy Tomi hirtelen nagyon megijedt tőle, hogy újabb verést kaphat, azért mert szófogadatlan volt. 
– Most pedig megeszed a borsófőzeléket, és utána leckét fogsz írni! Világos?! – ripakodott rá. 
– Anyu! Már megcsináltam a leckét… - szólt halvány sápadtsággal közbe Tomi, mert úgy érezte neki is joga van elmondani a véleményét. 
Hirtelen egy kisebb, mégis ugyanannyira égető, fülcsengő, égető érzést érzett az arcán. Visszakézből repült a keserű pofon, mert vissza mert beszélni egy abszolút felnőttnek, és mert a felnőtt sohasem tudta a konfliktusokat békében megoldani. 
Sírva rohant be a szobájába, és kulcsra zárta ajtaját. A nap hátralévő részében már semmi kedvem volt anyja zaklatott, idegbeteg óbégatását hallgatni.
Később estefelé beesett holtfáradtan a munkából az apuka is. Rögtön a konyhába szaladt, hogy kedvenc, behűtött söréből kedvére kortyolhasson párat, majd azonnal kérdőre vonta feleségét:
– Na, mesélj? Milyen napotok volt? A gyerekkel minden rendben? 
– Nem akarta megenni a borsófőzeléket, mert azt felelte nem szereti! Utána visszabeszélt nekem, hogy a barátját autóbaleset érte, és szeretné meglátogatni! Én azt mondtam, hogy leckét fog írni, és megeszi a borsófőzeléket! Véletlenül meg is pofoztam!
A fáradt, és látszólag meggyötört apuka elgondolkozott a történteken, majd megkérdezte:
– Mondd csak? Erre tényleg szükség volt?! Miért kell állandóan ütni-verni azt a szegény gyereket? Mindig jó gyerek volt. Sohasem csinált semmi rosszat! Hát akkor meg?! – kezét keresztbe fonta maga előtt, és türtőztetnie kellett magát, hogy nehogy újabb fizikai atrocitás legyen a beszéd vége. 
– Miért kell neked állandóan védened! Már elmúlt tizenegy éves! Nemsokára még nehezebben lehet majd bírni vele, vagy te akkor is pátyolgatni akarod?!
– Azt kérdeztem tőled, hogy miért kellett megütnöd? Erre felelj! 
– Azért mert torkig vagyok már mindennel! Mindenbe belefáradtam! Ráadásul milyen idióta barátaink vannak! – szakadt ki belőle az elfojtott érzelem, mint valami eltitkolt vulkánkitörés. 
– Hát ezt meg hogy értsem drágám??? – hitelenkedve felkapta a hangra a fejét. 
– Úgy ahogy mondom! Vagy talán titokban már süket is tettél?!
– Figyelj! Nem szeretnék veszekedni veled! Egyelőre csak szeretném veled megbeszélni, és tisztázni a dolgaimat, de ha te továbbra is gyerekesen viselkedsz! 
Most viszont a feleségen volt a sor, hogy úgy isten igazán kitombolhassa magát.
– Még hogy én viselkedem gyerekesen! Ki hagyta ott az első házasságát, mert vérfrissítésre, meg fiatalságra vágyott?! – tette csípőre a kezét, és érződött, hogy most valószínűleg mindketten halálos fenyegetésnek teszik ki magukat. Már csak egy kés, vagy szike hiányzik valamelyik asztalfiókból. 
– Tomi hogy van? – kérdezte az apuka, hogy valahogy megpróbálja valamivel normálisabb mederbe terelni a beszélgetésük heves, és stresszelős folyamát. 
– Honnan a fenéből kellene ezt tudnom??? Menj be a rohadt szobájába és nézd meg magad! – annyira ideges volt a fiatalasszony, hogy elipszissé deformálódott, kopottas fejét szinte már csomókban állt a haj, és vöröslött a dühtől. 
– Hé, nyugalom! Ne izgulj, mert különben mindjárt kap egy nagy kancsó hideg vizet! Máris jövök, csak beköszönök a gyereknek! – azzal már indult is, hogy szemügyre vegye a síri csöndes gyerekszobát, ahol második, kisebbik gyereke éppen jót játszott egy társasjátékkal, és a házból ismert egyik legjobb barátjával.
– Szia, kisöreg! Na hogy s mint vagy? Remélem anya ne ijesztett rád nagyon! – közben vette észre, hogy a barátja kíváncsi érdeklődéssel az ő arcát tanulmányozza. 
– Á! Elnézést! Látom vendéged van, akkor… majd később visszajövök! – máris rájuk csukta az ajtót, és visszament a nappaliba, ahol eredetileg kirobbant a veszekedés.
Amikor visszament a nappali színhelyére az ideges anyuka az ebédből megmaradt kissé fűzöld színű, gusztustalan borsófőzelék teljes tartalmát már jócskán kopaszodó fejére öntötte.
– Nesze! Ha nem támogatsz engem akkor megnézheted magad! – szinte kínos már-már negédes elégtételt érzett, hogy középkorú, meglett férjét ennyire gyerekes állapotban láthatja fején csurgatott borsópürével, és gyilkos méltatlankodással. 
– Hát ez meg mi az Isten! Ez most miért kellett mi??? – csattant fel mérgében, de úgy, hogy ott helyben majd felpofozta volna párját. –Ma még egy falatot te ettem! Te normális vagy?! 
– Hát persze édes uram! Ennél csak az elmebetegek az idiótábbak! – előbb kuncogott, majd végre kacagott is jóízűen.
A férfi megfogott egy alig használt papír zsebkendőt, és igyekezett zsonglőrszerű mutatványok kíséretében előbb a kopaszodó fejéről, majd egész arcáról eltüntetni a volt ebéd maradványait. 
– Akkor most kérdezem, hogy mi lesz, mert már rohadtul elegem van az óbégatásaidból! 
– Én viszont csak most kezdek belejönni! – kiviharzott a konyhába, és a hűtőből máris elővett csupán a szülinapok alkalmával használt tejszínhabos szifont, amibe még jócskán szorult hab. Most ezt is ráfújta férje egész ruhájára, amitől ragadós masszás lett egész teste. – Hát nem muris? Hahaha! 
A megszégyenített, és büszkeségében sértett férfi talán ennél nagyobb pofont már aligha kaphatott volna az élettől bement a fürdőszobába, hogy felfrissüljön kicsit, és hogy biztosra mehessen kulcsra zárta az ajtót. Amikor visszajött felesége csöndesen ácsorgott a nappali közepén, és szőnyegtisztító-folyadékkal igyekezett kivenni a háború maradványait a vadonatúj szőnyegből, miközben a hátsó gyerekszobából mint egy szuperhős csendben kilopakodott Tomi, hogy meglátogathassa betegeskedő barátját. 
 
Hasonló történetek
3572
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
2913
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: