Dán hősei 3. rész

A gépemmel manővereztem, mikor megpillantottam valami furcsa rakétát. Ennek a fele se tréfa! – gondoltam magamban, és visszatértem a bázisra. Egy negyedóra múlva:
- Meg kell semmisítenünk, mert szétrombolják Pilisszentlászlót. A V.P. gépekkel megyünk. Fegyverzete: 6 hagyományos rakéta (robbanós), 241 óriásrakéta, 4 bomba. A gyalogság pedig a legkorszerűbb fegyverekkel fog küzdeni. A rakéta és a kézigránát olyan, hogy egy hüvelybe technokolt teszünk, beleszúrunk egy kanócot, és kilőjük vagy eldobjuk.
- Párduc hívja Keselyűt! Le kell ereszkednünk, mert már csak egy DEJTCS-mérföldnyire vagyunk (1500 méter).
- Tényleg! Hányan vagyunk? – kérdezte Liebhardt.
- 50-en! Sréhdőlésbe ereszkedj! Vigyázz, szikla!
- Oké! Felemelkedek. Ott egy orosz brigád! Tűz!
Feri beléjük lőtt két rakétát.
- Itt leszállunk! Fékezőernyőket kioldani! Vétel!

Miután leszálltunk:
- Valentin! Te leszel a légierő parancsnoka! De ki megy bombázni?
- Valentin! Ő a legjobb pilóta!
- De én magammal viszem a Hornyákot! Ő a második!
- Indulj már madárka! – lódultam neki a géppel a szakadék felé.
- Mindent neki, madárkám! – kapcsoltam 200-ra. Fél méterrel suhantam a fák fölött.
-Gyalogság! Dobjatok a bokrokba gránátokat, hogy eltereljétek a ruszkik figyelmét. Ezután aknázzátok alá a sátrakat! Én addig kilövöm a rádiós házat és az irányítóközpontot. Beléjük lőttem két óriásrakétát, amitől azok felgyulladtak.
- Szép álmokat! – gyújtottam meg 3 rakétát, és beléjük lőttem.
- Menjetek távolabb – szóltam bele az adóvevőbe. – Tüzelek a kettős rakétával! Jó éjszakát! – céloztam be a rakétát. – Tűz!

Ezzel visszafordultam. Akkora robbanás hallatszott, hogy ledőlt az a szikla, ami alatt a többiek voltak. Szerencsére még jókedvükben találtam őket: a szikla mögött felfedeztek egy barlangot, ahol megépítettük az első „kőutat” (a barlang a DEJTCS-barlang másik vége).

Hétfőn a tábor csendes nyugalmába beleszóltam egy izgató mondatot:
- A barlangban a bányavonat licence alapján építeni kéne teher - illetve utasszállító buszokat!
- Jó ötlet! Ki szavaz a busz megépítésére? – kérdezte Liebhardt. Mindenki feltette a kezét.
- Akkor indulás!
Még aznap elindult az első öt személyszállító busz, amit 6 teherszállító bányavonat követett. A DEJTCS-forrástól kb. 15 perc az utazás az Új-barlangig. A József-forráshoz vezető elágazás pedig fél óra egy megállóval. A barlang magassága pedig 2 méter. Negyedóránként megy vonat. Két, egymás mellett haladó út van. Mindegyik vonat egy kocsit húz.
- Jó vonat! – mondtam az utazás közben; - De ha továbbra is így megyünk, nem érem el a buszt.
- Na majd akkor ráadok! – mondta Liebhardt, és úgy rátaposott a pedálra, hogy majdnem hanyatt estem.

Az állomáson megkérdezték:
- Miért rohantál ennyire? Még negyedóra van a buszig.
- Az lehet… - lihegtem; - De szeretek korán érkezni.
- Jó hírem van – kezdte beszédét Liebhardt a Kühlenbergnél. – Megépítettük az országunkat. A főváros – az Andrewy – 100 sátorral, 5 autógyárral, 3 repülőgyárral, 10 fegyvergyárral, és még sokféle iparral rendelkezik. A költségeket az eladott szénmennyiség fedezi. Ezenkívül az Almásrét is megélhetést ad: kitermeljük az almát. A felesleges gépeket jó pénzért eladjuk, s így is nyerünk rajta. A legjobb minőségű forrásvizet a DEJTCS-forrás adja, ez is ad némi nyereséget. Az egy főre jutó pénz 300 Ft. Ezenkívül 20 Ft-ért bárkit felviszünk a levegőbe, és ez a bolt is jól megy. Egyszóval gazdasági életünk sikeres. Például ebben a hónapban 80 ezer forintot kerestünk. De ne feledjük el: háború van. 50 %-os kedvezménnyel vásároljuk az erdészettől a fát. Holnaptól pedig egy tonna 5000 Ft-ot tesz ki. A Párduc Birodalomnak jelenleg 25 ezer Ft-ja van. Elhatároztam, holnap veszek egy tonnával, ebből készítek gépeket. A városokban már egy csomó kocsi jár. Jelenleg tíz várat építettünk, s ezzel jól meg bírjuk magunkat védeni. Az erdészettől 100 Ft-ért kapunk facsemetét. Az ehhez szükséges jó minőségű földet az Eagle-bányákból hozzuk. A Pad tartományokból szállítjuk a különleges sárga követ. Ilyen csak a Róka-szorosban található. Onnantól vasúttal és teherkocsikkal szállítják a követ. A faszenet szintén a Pad-gyárakban gyártják. A faszén a sütéshez kell. Tehát összefoglalva a munkánk eredményes. Jelenleg az országban 30 kórház, 50 orvosi rendelő, 10 tűzoltóállomás (forrásközelben), 10 nyomda, és még sok mindenféle ipar működik.

A dolgozók ellátása

Hajnali ötkor már szállítják a faszenet a sütősátrakba. A nyersanyag is
már ott van, és így elkészítik az ételt.

Közlekedés

A dolgozók munkába vagy vonattal, vagy busszal, esetleg saját
kocsival vagy repülővel járnak.

Bányászat

A munkaidő fél 7-kor kezdődik, és rendszerint este 5-ig tart. 1 óra
étkezési idő.

Nyomdaipar

Munkaidő 3-tól 4-ig (reggel), és ezután kinyomtatják az újságot 200 példányban. Az újság 7-kor jelenik meg az újságárusoknál.

Sürgős vásárlás

Sürgős vásárláskor (mint például a kötszerbeszerzés) már aznap este vagy reggel pótolni kell a hiányzó dolgot.

Figyelmeztetés!

Ha valaki autót akar építeni, jelentkezzen az utazási irodáknál, mert ott kap egy csekket 200 Ft-ért, amellyel kiválthat 20 kg fát, amiből össze bír tákolni egy autót.

Mit érdemes közös vásárláskor venni?

Ha valaki feláldoz húszezer forintot, az vegyen egy tehenet. Na ez most furcsán hangzik, de megéri; ha van dús legelő, megéri. Friss tejet ad, és el is lehet egy részét adni.

Mi a legjobb szakma?

Szerintem a legjobb szakma az állat- és növénygondozó. A tehenet legeltetni, és a facsemetékkel foglalkozni. Vagy a kertészkedés. Répát ültethetsz vagy retket, esetleg petrezselymet. Forrásvízzel pedig megöntözöd.

Jogok

Ez egy független ország. Mindenki azt a szakmát választja, amit akar. Mindenkinek azonosak a jogai. De a szabályokat is be kell tartani, nehogy fejetlenség legyen.

A vezérek dolga

A vezérek dolga természetesen az, hogy kormányozzák az országot. Ügyeljenek arra, hogy mindenki becsületesen végezze munkáját, hogy mindenhol béke legyen. De lehet még másodszakmájuk is.

- Szerdán reggel elsétáltam a Csepri faszéngyárba.
- Ma csináljatok 200 gerezd faszenet!
- Oké! – kaptam a választ.
Ezután a rókavári kőbányába mentem.
- Mennyi követ bányásztatok eddig?
- 80 kg-t.
- Rendben. Csak így tovább.
Ezután besétáltam az Andrewy-be, ott elmentem az autógyárba.
- Júniusba’ hány autót és repülőt gyártottak?
- Eddig 100 személyt, 80 tehert és 65 buszt gyártottunk, és 60 extra
repülőt. Most gyártjuk a vonatokat.
A fegyvergyárban is minden jól ment, ezért elmentem a szénraktárba.
- Mennyi a napi szénmennyiség és a bevétel?
- Kb. 5 kq szén, és a napi bevétel több mint 10000 Ft.
- Ezután az állatlegeltető rétre mentem.
- Hogy van a tehén? – kérdeztem nyugodtan.
- Makk egészséges. Naponta 10 litert ad, de néha többet is.

A faiskolában ezt a választ kaptam:
- Jelenleg 20 csemetét nevelek. Nagyon jól fejlődnek.
Ezután végigjártam az egész birodalmamat. Mindenhol a fejlődést tapasztaltam. Jelentettem is Liebhardtnak:
- Hát az emberek nem lazsálnak. Ha így folytatják, összejöhet kétszázezer forint is.
Ekkor belépett Feri is, kezében a mai újsággal.
- Hát ezek az újságírók… ilyen jó fogalmazást és ilyen jó tervezést már rég nem láttam. És minden hír benne van.
- Látod? Mondtam.
- Itt pedig egy csekk, hogy minden nap szállít az erdészet egy kocsira való famennyiséget 200 Ft-ért. Egy hónapra fizettem elő. Na nézzük csak a Bogdányi Híradót! Mi van benne? Hm. Írnak a DEJTCS-ről. Na nézd csak ki jön itt, Valentin! A tiszt barátod!
- Mi ez itt? – kérdezte ámuldozva.
Végigvezettem mindenen.
- Ezt nevezem! Egy hónapban csak így 200000 Ft a kereset! És az egész kóceráj kb. 2 milliót ér! Például az a szénbánya… de hát kell a harcokhoz. És mit csináltok, ha vége lesz a háborúnak? – kérdezte.
- Így hagyunk mindent. Így nagyon jól megvagyunk.

- Tiszt úr! – ordította valami süketítő hang.
- Mi van? Omlik a hegy?
- Nem! Vége a háborúnak.
- Hogyan? – néztünk nagyot.
- Így van! A ruszkik azt mondták, hogy nincs értelme harcolni, ha már egy gyerekcsapat is legyőzi őket.
Az öröm futott át a DEJTCS-ek arcán, és büszkén néztünk az égre.
- Na, ezt szépen elintéztétek! Gyertek a Parlamentbe!
- Hát ha ez mind igaz… - mondta az elnök. – Kiutazom a Pilisbe.

Bogdányban:
- Hát ez csodálatos!
- Mutatnék még valamit, csak ígérje meg, hogy így marad.
- Jól van. Mi az?
Elvezettem a szénbányába.
- Na de ti megéltek ebből?
- Persze. Kibányásszuk és eladjuk.
- Jó – válaszolta, és távozott.

Folyt. köv.