Az éjszaka vadászai

Későre jár. A nap biztonságot jelentő sugari eltűntek a horizonton, helyüket pedig átvették az éjszaka árnyai. Csak a holdsarló, csillagok halovány fénye és a gyér közvilágítás haldokló lámpái világítják meg az elcsöndesedett város üres utcáit. Vadászok cipője kopog az aszfalton, kik közé én is tartozok. Vadászok kiket nem kötnek törékeny társadalmunk szabályai. Arcomat maszk fedi mi bűneim súlyától napról napra nehezebb. Sokan közülünk szintén maszkal rejtik el torz valójukat, hisz hivatalosan ők eltűntek. Eltűntek kik szabadon mégis saját maguk rabja ként járják az éjszakát.
Egy ajtó előtt állunk meg társanmak ki lehajol a zárhoz. Halk motoszkálás apró kattanás és már be is jutottunk a kis családi házba. Óvatosan átlépjük az ajtóban szundító kutyának nevezett házi patkányt ám az felébred lépteink zajára. Vad ugatásba kezdene, de társam egyetlen pontos csapással agyon üti az állatot. Egy pillanatig elmélázok az előttem hevrő tetem fejéből áradó véren majd követem barátom az emeletre. Rám se nézve, kézjelekkel mutatja meg hol kell elvégeznem megbocsáthatatlan bűnöm. Első szoba jobbra, egy lány szobája ki ott szuszog az igazat álmát aludva a sarokban nyakig takarózva. Szőke haja szétterül a rózsaszín párnán, arcán kis mosoly ül mi eltorzul ahogy pengém húsába mar. Sikítani sem tudott mert ereje gyorsan elhagyta fiatal testét, fel sem ébredt talán. Korban az enyémhez közel állhatott, mert mikor késem kihúztam belőle takarója kissé lecsúszott, s láttam formás idomait. Elfogott a kísértés. A test még meleg volt, ruhát alig viselt de fantáziámnak nem engedtem, hisz odahaz egy leány vár rám így most csak késem érhet a hölgyhöz. A penge szinte öntudatra ébredve vezette kezem áldozatom nyakától egészen lefelé addig a pontig mit én is már jól ismerek mert hónapok óta szeretem kedvesem. El kellet csúfítanom eme bájos tetemet, hogy a megcsalás gondolatát kiűzzem fejemből majd elhagytam a szobát. A folyosón barátom várt, fehér maszkját fér borította ő is végzett már bűnével s én kérlelni kezdtem: "Masky, csak még egyet! Csak még egy ház ártatlan lakóit küldjük a másvilágra, hogy vérszomjam csillapítsam!" s ő engedett kérésemnek.