Álom 8/1

A lány nem volt több tizenöt évesnél, a fiú is olyanforma lehetett, talán ha egy évvel több. A folyóparton múlatták az időt, társaikkal együtt lógtak a semmibe. Ők ketten kevésbé locsi-fecsik lévén le-le maradtak a többiektől, suttyomban néha egymásra pillantva sétáltak a többiek után. Megálltak, néhány követ, kavicsot dobáltak a vízbe, azután mentek tovább. Megbámultak egy dohogó hajót, törtek száraz ágat, rajzolgatni a homokba, aztán ismét az őket már jócskán elhagyó többiek után indultak. Az egyik partmenti fa láttán a fiú megtorpant:
- Ilyen volt a nagyinál a régi cseresznye, ugyanezzel a villás elágazásokkal, így nagyon könnyű volt rá felmászni, cseresznyét szedni.

Már iramodott is neki a fának. Könnyedén, lendületesen szökkent fel jó néhány méter magasságba.
- Te, nem jössz? - A lány vágyakozva pislogott felfelé.
- Szoknyában vagyok!
- Na, és? - mondta volna még a fiú, hogy majd nem néz oda, de a lány folytatta.
- Félek, hogy beleakad valamibe, - ez kötött - akkor lefejtődik.
- Hát akkor, vagy leveszed, vagy lent maradsz! - Rikkantott az ágak közül a fiú. A lány körbe nézett. Társaik már nem látszottak, nagyon messze két horgász bóbiskolt. Gondolt egy merészet, kilépett a szoknyából, összehajtogatva egy nagy kőre tette, és szandálját is lent hagyva, mászni kezdett. Messze föntről a fiú harsogott, a tudomása szerint a földön álló lánynak, hogy milyen jó is a fa tetejéről nézni a világot. Meglepődött, amikor a lány utolérve megfogta a lábát.
- Hát, te? - Kerekedett el a srác szeme.
- Mi van? Azt hitted csak a fiúk tudnak fára mászni - Vigyorgott a lány.
- Vau! Szimpatikus! - Bukott ki a fiúból.
- Micsoda? Mi szimpatikus? - Érdeklődött a lány.
- Az osztályból a lányok lent vinnyognának földön, - kezdte a fiú - te meg bugyiban jöttél utánam. Ez nem semmi!
- Akkor ti a holdon éltek. Én gyerekkoromban sokat voltam úgy fürödni a folyóban a barátnőimmel, hogy nem volt fürdőruha nálunk. Kerestünk elhagyott helyeket, aztán bugyiban-pólóban, mars be a vízbe!

Aztán ki a partra levetkőzni megszárítani a göncöt, és mentünk haza.
- Azért megnéznélek egy ilyen szituban! - próbált poénkodni a fiú.
- Pancser! Hát itt vagyok! Nézz! - válaszolt a lány.
- Nem úgy gondoltam! - Hökkent meg a srác.
- Jaj! Ne bonyolíts! Ne gondolj semmit! Itt vagyok, nézhetsz, neked vetkőztem le - A lány már egy magasságban billegett az ágon a fiúval.
- Tényleg? - ámult el a fiú.
- Igen, tényleg. De, ha ilyen mulyának teszed magad, lehet, hogy megbánom. A hétvégén a moziban, úgy szemeztél velem, hogy azt hittem most már a kezemet kéred meg.
- Hát nem semmi lány vagy! - nyikkant a fiú - Csak nem tudom, mit csináljak. Nem igazán érzem magam egy hódító dumájú nőcsábásznak.
- Sebaj! - Vigasztalta a lány - Legyél csak természetes! - Nehezen sikerült a legénynek természetesnek maradni. Sűrűn bámulta a másik ágyékát, a vénuszdombján feszülő fehérneműt, a combok között a szövet redőin átsejlő ajkakat, a formás popsit.

Majd egy órát hintáztak, lógtak a fán, amikor a fiúnak vizelési ingere támadt, meg különben is, erősen feszült az ágyéka. Már leplezetlenül bámulta, ahogy a lány mászik, csüng, lóg. Nagyokat nyelt, amikor egy simább ágat a térdhajlatai közé fogva fejjel lefelé lógott. Pólója lecsúszott róla, teljes felsőtestét szabadon hagyva. Bimbói peckesen meredtek a világba. Amikor megemlítette, hogy azért akar lemenni, mert pisilni kell, a lány felvidult.
- Hohó! Azt már nem! Egy ilyen alkalmat nem hagyunk ki. Versenyezzünk, hogy ki tud messzebb! Nekem is kell, úgyhogy, gyerünk! Egy szélső ágra parancsolta a fiút, és biztatta, mutassa meg, milyen messze tud spriccelni. A fiú zavarban is volt, részleges merevedése is volt, éppen csak csurgott. A lány vigyorogva, győzelme tudatában, kissé hanyatt dőlt, ujjaival széthúzta a kisajkait, kicsit megemelve, és nagyot nyomott. Vastag sugárban, erőteljesen, messzebb locsolt.

A fiú meglepve nyugtázta, hogy míg ő produkálta magát, a lány levette a bugyiját, és most egy szál köldökig érő pólóban vigyorog rá.
- Mi van? Nem láttál még fehér embert? - kérdezte kihívóan.
- Erre most mit mondjak? - Hebegte a fiú. A lány nem várt választ, a fehérneműt egy száraz csonkra akasztva, már egy ágon hintázott. A fiú megbabonázva figyelte minden mozdulatnál, minden testhelyzetben a lány ágyékának rezzenését is. A testhez simuló pihe szőrszálak rendezetlen halmazzá álltak össze pár perccel az után, hogy megszabadultak az őket leszorító bugyitól. A mászás, lógás, tornamutatványok közben a gyönyörű rózsaszín ajkak minden lehetséges pózukat bemutatták, a szétnyílt vágyra éhestől, az összezárt szinte csak vágásig. A fiú kósza ködben mászott utána, lógott alatta, felette. A lány láthatóan élvezte a rá irányuló figyelmet, és minden lehető és lehetetlen pózban mutatta magát a fiúnak, aki egyre nehezebben fért el a nadrágjában.

Egy idő után a lány javasolta, hogy próbálják ki a folyó vizét, akár csak néhány karcsapás erejéig. Karjára húzta a boldogtalan fehérneműt, és már mászott is lefelé. A fiú kelletlenül követte. Mire leért a lány már a pólóját is a kőre tette, és térdig állt a vízben. A gyönyörű fiatal leánytest, így leplezetlenül, frenetikus hatással volt az éppen csak férfira. Elnyílt szájjal, kiürült tudattal, csak bámult. Abban a pillanatban nem volt más, csak egy fiatal tapasztalatlan hím.
- Mi lesz már!? - nézett vissza a lány -Vedd le te is mindened, és akkor nem kell szárítani! A vontatottan mozgó fiú láttán gyanú ébredt.
- Tudsz úszni? - Bátortalan fejrázás volt a válasz.
- Nem baj csak gyere! Majd én vigyázok rád! - Az alsó levételekor, szinte pendült, ahogy a fallosza előbukott. Görnyedten, önmagát álcázva, futott be a vízbe, de amint az ágyékát ellepte, megtorpant.
- Húzd ki magad! - ripakodott rá a lány - Nincs semmi szégyellni valód! Jókötésű, fiú vagy, az meg ott az alkalomnak megfelelő helyzetben van.

Egyébként pedig lassabban menj a vízbe, meglehetősen hűvös. Nem kell keresni a bajt. Mögé lépett, és kezeivel finoman, kevés vízzel, hűteni kezdte a fiú hátát. Hideg víz ide vagy oda a srác makkja, sűrűn kikandikált a vízből. A lány tett néhány kísérletet, hogy úszni tanítsa társát, de az annyira görcsösen mozgott a vízben, hogy feladata. Persze, nem egyedül a víztől való félelem okozta a fiú görcsösségét, hanem a lány sudár alakja, tündéri, formás keblei, ágyéka sötétje, és úgy az egész varázsa. Valahányszor a lány keze az ágyékához közeledett, hogy alátámassza a vízen hasalót, képtelen volt az úszásra koncentrálni. Csak az dobolt az agyában, hogyan kellene ezt az ismeretlen feszültséget levezetni. Érezte a lány, hogy itt már másról van szó, többről van szó, mint, hogy cukkolja a másikat. Szemben álltak egymással a vízben, és bár egyikük sem szólt, tudták, vagy remélték, hogy azt gondolja a másik is.

A lány volt a kezdeményezőbb, és közelebb lépett. A fiú összerezzent, ahogy a meredező fallosza hozzáért a lány hasához, alig a szeméremszőrzet fölött. Csak egy pillanatra torpant meg, azután még közelebb lépett. Kettejük hasa közé zárva, égre nézve kandikált az ágaskodó. Följebb a lány keblei, a fiú lengő bordáit készültek átszúrni. Mindketten kommunikációképtelenek voltak. A srác felbátorodva, két karját a másik dereka köré fonta, és magához szorította. A lány hajának illata, az összeszoruló testek keltette nyomás a falloszán, az engedelmesen hozzásimuló meztelen bőr, a mellkasán szétterülő keblek, sok volt a fiúnak. Eddig, ha éjszaka orgazmusa volt, már csak a nedves pizsamára ébredt fel. Az előtte történtek ismeretlen volt számára. Nem volt felkészülve, hogyan lassítson vagy gyorsítson a dolgokon. Erősen magához szorította a lányt, és görcsös altesti rángások közepette ejakulált. A már rég menni készülők tömege a keblekig felfröccsent. A lány hökkenten, de megértően, sőt értően simult tovább a fiúhoz, és csak akkor lépett hátrébb, amikor a másik kissé megnyugodott, és elnézést akart kérni. Ujját a szégyenkező srác ajkaira tette, csendre intvén, közben lassan leöblítette magáról a kincset, amit az előbb kapott a fiútól.

Kevéssel később csendben öltöztek.
- Holnapután a szüleim elmennek egy hétre nyaralni. Feljössz hozzánk akkor ezt a mostani helyzetet megbeszélni? - kérdezte bátortalanul a lány. A fiú, még mindig kábán, de bőszen bólogatott… Lassan indultak, a már rég eltűnt társaik után.