Álom 7/2

A kórházi ismerkedés, a fiú legnagyobb örömére, nem ért véget a zárójelentés kiadásával. Alakulatához visszatérve, a lehetőségekhez képest sűrűn hívták egymást telefonon. Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával, a srác elkotyogta, hogy a következő napokban a laktanya szélén, a rissz-rossz kerítéstől alig néhány méternyire elhelyezett lokátorban lesz ügyeletes kezelő. A kaját kihordják neki, szükség esetén leváltják pár percre...
A lenyugvó nap fénye vöröses fénybe borította az ég alját. A fiú unottan kapcsolgatta a milliónyi kapcsolót alaphelyzetbe, miután a lokátor parancsnoka elrendelte az aznapi gyakorlat befejezését. Tisztelettel hümmentett a távozó főhadnagy után. Kitárta az ajtót, és a rejtekhelyéről felhordta az éjszakai ügyelethez titokban használt, a raktárból lopott matracot, lepedőket, és megágyazott. Intett az elhaladó őrjáratnak, és mosakodni kezdett a tűzcsapra szerelt locsoló tömlőnél.
- Szia!
Az arcára csapott víz a torkára fröccsent, a le nem öblített hab a szemébe ment, szinte csak ez akadályozta abban, hogy ijedtében fel ne ordítson.

- Jézusom! Te őrült vagy! Ez egy laktanya! Itt őrség van! Fegyverrel! - sziszegte, magában jajgatva a szappancsípéstől.
- Tudom! - csicseregte mosolyogva a másik - Most mentek el az előbb. Láttam őket. Vártam egy kicsit, és jöttem.
A fiú kezdett magához térni.
- Ha itt találnak, nagy balhé lesz! Egyhamar nem szerelnek le. Mehetek a futkosóra évekig! - kicsit megnyugodva, már izgatni kezdte a helyzet. Látva a lány múló lelkesedését, lefelé biggyedő ajkát, próbált fordítani.
- Gyere be legalább a lokátor kabinba, ne lásson senki. Azért örülök neked!
A lány elmosolyodott, és kíváncsian követte.

- Ilyet sem láttam még! - ámuldozott, fellépve a lépcsőkön. Ámulása közben azért gondosan ügyelve, hogy az utána igyekvő, teljes panorámát láthasson, a szoknya alatt csak cseppnyi tangával takart testrészekből.
- Vau! Hiszen te megágyazva vártál! - Vigyorgott hátra, és eldobta magát a lepedőkön.
- Az ajtót nem szoktad becsukni? - Érdeklődött, kezét-lábát kényelmesen széthajigálva.
- De! Csak, miután lefekszem, mert csak belülről nyitható, ha belülről zárták be!
Bár a berendezések még nem hűltek ki, most még jól is jön a meleg, gondolta a srác, és bezárta az ajtót.
Gyönyörű volt a lány. A haja szétterült, a szoknyája felcsúszott. A fiú már nem törődött a következményekkel, szomjasan itta a locsogó lány minden vonását, mozdulatát. Lassan vetkőzni kezdett. Csak egy egészen apró lámpát hagyott bekapcsolva. Ledőlt a másik mellé. Ráérősen, szinte pimaszul a szandálját kezdte bontogatni. Erősen szorítva, nyomkodva a lábujjait, bokáját, vádliját, elhatározta, hogy most aztán aprólékosan, mindent bevet a lány kielégítése érdekében. Mintegy „büntetésül” amiért idejött, teljesen „kicsavarja”, ha rajta múlik, holnap reszkető lábakkal fog hazamenni. A lány boldogan emelgette, forgatta lábait, hogy minél jobban kézre álljon a masszírozáshoz. Már nem szándékoltan, mesterkélten, hanem abszolút természetességgel mozgott.

Felcsúszott szoknyája alól látszó tangája mágnesként vonzotta a fiú tekintetét. Az eredetileg a kebleit takaró top, már jócskán láttatni engedte csábos kis körtéit, sűrű nyeldeklésre késztetve a partnerét. „Azért sem! Nem, és nem!” fogadkozott magában a srác, és lassan kiszámított mozdulatokkal, egyre följebb masszírozta a hívogatóan széttárulkozó lábakat. A combizmoknál járt, amikor a lány két kezét fogva megpróbálta közelebb húzni magához. A fiú finoman bár, de ellenállt, és tovább simogatta a két combot, felváltva kívülről, és belülről, még csak nem is érintve a tangát. Érezte, persze, hogy érezte a meg-megremegő testen, hogy meglehetősen felspannolt állapotban van a másik, de igyekezett tartani magát az eredeti elképzeléséhez, miszerint, először megpróbálja a lányt, ha lehet többször is eljuttatni az orgazmusig, és majd csak utána a már kellően leápolt, lestrapált szottyost tömi ki. Így aztán nem érheti szó, a ház elejét, hogy esetleg gyorsan megy el, és a másik meg lemarad a műsorról. Tovább kézimunkázott. Gondosan kikerülve a genitáliákat, simogatta, masszírozta, markolászta a lány testét, bőrét. Végigtapogatta a hasát, oldalát, szigorúan megállva a mellei alatt. Érezte a mozdulatot, hogy a lány ismét magához vonni készül. Megelőzte. Lágyan átgördítette a testét hason fekvő pózba, és ismét elkezdte a simogatást a talpaktól. Megesküdött volna, hogy nem azért remeg a leány, mert csiklandós.

Feljebb érve, drámai volt a bőr hőmérséklet változása. A láb kellemesen meleg érzete, a combok belső felületén már forróságba váltott át, a tanga pedig szinte sütött a párás melegtől. Látta a lány kezeit, ahogy a bugyiját lehúzni készül. Mintha csak véletlen lenne, most a két kezet kezdte el masszírozni, simogatni, közben erősen tartva, hogy ne tudjon mást csinálni. Végig nyomkodta a gerincoszlopot, a bordákat, ahogy azt pár hete az egyik katonatársa mutatta, aki mellesleg gyógytornász-gyógymasszőrként dolgozott korábban. A felhangzó nyögések, „jaj, de jó!” nyikkanások, igazolták, jól alkalmazza a tanultakat. Ráült a lány fenekére, és aprólékosan dögönyözte a hátát. Egy óvatlan pillanatban a másik, mégiscsak lerántotta magáról a topját. A fiú egyre nehezebben fért el az alsójában. Némiképp lazítva elhatározásán, hagyta, hogy a lány megforduljon. Elétárultak a hetyke, körteformájú halmok, a hanyattfekvéstől kissé szétterülve, tetejükön a meredező piciny antennával. Észbontóan gyönyörűnek találta őket. Saját ágyékát hátra tolva, hogy a lány ne érje el a kezeivel, a lány arcát tapogatta, simogatta. Az ujjaival is az eszébe akarta vésni a vonásait. El-elkapkodta a szája elől az ujjait. Nem engedte, hogy a szájába vegye bármelyiket is. Lassan haladt lejjebb, és a nyakát is kezelésbe vette. Minden eret, minden centimétert „megvizsgált”, átsimított. Alatta a lány csendben lihegve mocorgott, vonaglott, igyekezett a fiúhoz férni. Hasztalan. A fiú mindig odébb moccant, kicsusszant.

Ahogy a lány mellkasához ért a matatással, elmélyült a másik légzése. Kikerülgetve a halmokat, oda-vissza suhant a kezeivel, szinte nem is érintve a bőrt. A lány hatalmasakat sóhajtva, csukott szemmel, átadta magát az öncélú élvezetnek. Már nem mocorgott, csak remegett, valahányszor a fiú keze átsöpört a mellbimbói felett. A lány lefelé fordított tenyereivel önmagát támasztotta, hogy stabilan feküdjön, így szabad teret adva a srácnak, aki ráérzett a kívánságra, és bőszen izgatta a bimbókat. Két tenyérrel egyszerre, mintha fejni akarná, aztán szétsimítva, aztán újra. Alig érintve ujjbegyével a bimbóudvart, körözött körülötte, aztán újra markolászott, újra körözött. A lány rendezetlenül kapkodta a levegőt, összefüggéstelenül motyogott, széttárt karokkal a lepedőt markolászta. Kis idő múlva megmerevedett, majd hatalmas rángásokkal, aprókat sikongatva hánykolódni kezdett. A fiú a lány ágyékán ülve, a fenekével is érezni vélte a lány hüvelyében történő összehúzódásokat. Néhány rángás után, „ilyen könnyen nem úszod meg!” gondolatokkal, ráhajolt az egyik kebelre, és amennyi csak a szájába fért, becuppantotta a mellecskét, majd a nyelvével kezdett körözni ott, ahol az előbb az ujjaival járt.

A rángások nem, hogy ritkultak, vagy gyengültek volna, hanem erősödtek. A lány feladta kezei passzivitását, és mindkét kezével saját mellét kapva marokra, igyekezett minél jobban begyömöszölni a fiú szájába. A lány keze egy idő után lehanyatlott, és abbahagyva a rángást is, szaporán pihegett. Keze lába szanaszét, szeme csukva. Most vélte elérkezettnek az időt a fiú, hogy lehúzza a lányról a csomóvá gyűrt szoknyát, és a tangát. Érezte, hogy engedelmesen emelni igyekszik a derekát, hogy segítsen, de csak igyekezet maradt. Sűrűn lihegett, még mindig. A srác, mint a csecsemőt mikor tisztába teszik, megemelte a lány lábait, és egy mozdulattal lerántotta róla a feleslegesnek ítélt ruhadarabokat. Az elétáruló bozont, a szétnyíló-csillogó ajkak, a farpofák íve, a fiú kis híján beleszédült a másik ágyékába egy alsó csókra, de erőt vett magán, és a combok belső felszínét simogatva, próbálta fékezni magát, nehogy felboruljon a terve. Puha, éppen csak érintő simításokkal a vénuszdomb fölött suhanva kezdett körözni lány ágyéka felett, néha a combhajlat ívét követve egészen hátra a popsi nyílásig, azután a másik oldalon ismét fel a szőrpamacsig. A lány hiába igyekezett a fiúhoz közelebb tolni, fészkelődni magát, az minduntalan gyengéden kitért előle. Rövidesen felhagyott a próbálkozással, és beletörődve, hogy ő most nem tud adni, átengedte magát az egyre jobban lüktető érzésnek.

Végtelenül kellemes érzéssel töltötte el, ahogy a fiú ujjai, egyre szűkülő területet simítva közeledtek a vágyak kelyhéhez – ahogy a fiú nevezte egyszer, egy olvasmányára utalva -. Utóbb már csak oda-vissza mozgást végzett az izgató kéz, a vénuszdomb aljától a hüvelybemenet elejéig, alig-alig érintve a csiklót. Már érkezni vélte az ismerős érzést, az ujjai hegyétől, a feje búbjától, a lábujjaitól elinduló, bizsergő, feszítő, az ágyékában felszabaduló csodát, amikor a fiú tempót váltott, alighanem megérezve az érkező gyönyört, és gyorsabban, de még mindig alig érintve izgatta tovább. Talán egy kamasz maszturbálhat ilyen sebességgel. Ez volt az utolsó, még valamennyire kontrollált gondolata, azután megszűnt a világ, csak a mindent elsöprő gyönyör, a szinte bármit feledtető kéj lebegett körülötte. Nem érezte, ahogy fiú, már az izmait erőltetve észvesztő tempóban hadonászott a lábai között, nem hallotta a lihegését, nem érezte a saját izmai rángását, a felszabaduló testnedveit, semmit, csak a gyönyört, az egyik csodát, amelyért érdemes élni. A fiú, boldogan vigyorogva gyönyörködött a csukott szemű, minden mimikáját átmenetileg elvesztett lány arcában. Büszke volt magára, hogy ezt a kéjt, ezt a gyönyört ő idézte elő. Lassított a kezével, másik tenyerét a lány hasára tette, hogy az izmok rezdülését követhesse. Finoman vezette le a lány orgazmusát, egyre lassítva, puha simításba átvezetve a mozdulatait.

Félrecsúszott, amikor a lány végtagjai, minden erő elszállva belőlük, szanaszét állva a kincstári lepedőre hulltak. Vágyakozva bámulta a lassan csituló heves légzéstől hullámzó mellkasát, a pihegéstől kitüremkedő, majd visszahúzódó kisajkait, és saját színrelépésére készülve, suttyomban lehúzta az alsónadrágját, és nem vette észre, ahogy a lány, szerelemtől, kéjtől ittas szemmel, várakozva nézi…
- Katona! Nyissa ki! Riadó van! Maga a fülén ül? – Erős férfikéz dörömbölt az ajtón.