Álom 6/1

Az üdülőbe egymás után érkeztek a beutaltak. A cég különböző városokban működő telephelyeiről folyamatosan, ki vonattal, ki busszal, néhányan kocsival jöttek. A személyzet a visszajárókat, ismertebbeket már a megszokott helyükre költöztette-irányította, a maradékot pedig nem és életkor szerint összeválogatták, szobákra beosztották. A fiú tétován ácsorgott, még sosem volt egyedül ilyen helyen. Véletlenül csöppent a beutaltak közé, eredetileg egy idősebb kollégája kérte a beutalót, de lebetegedett, így került a képbe mind a húsz évével.

Mire elfogyott a vendégsereg, egy szintén húsz egynéhány év körüli vörös hajú fiúval maradtak egy szobára. Mint kiderült ő a személyzet egyik fiatal hölgytagjának csapta a szelet hosszabb idő óta, a két hét alatt tíz percet sem töltött a szobájukban. Az első este, a klasszikus hagyományoknak megfelelően, ismerkedési est-bál zajlott, ahol a fiú erősen árvának érezte magát. A társaság főként házaspárokból, és egyéb kialakult párokból állt, nem tudott mit kezdeni magával. Vacsora után szép csendben, hogy ne keltsen feltűnést, visszabotorkált a szobájukba. A folyosón feltűnt, hogy egy-egy szobából beszélgetés, esetleg zene szűrődik ki, amiből azt a következtetést vonta le, hogy nem mindenki vett részt az esten. Két ajtóval odébb, elvigyorodott. Bentről fiatal női hangok hallatszottak. Talán mégsem lesz halál unalom ez a két hét, gondolta némiképp megnyugodva.

Másnap reggel, korán kelő lévén már a reggeli előtt futott keveset az üdülő körüli parkban. Lihegve, izzadtan készült tusolni, és hogy ne legyen feltűnő a lányok szobája előtti hallgatózás, néhány levezető mozdulattal próbálta álcázni magát, az egyébként üres folyosón. Nem vette észre a csendben nyíló ajtót, és a rajta háttal kibúvó leányt. Amikor az megfordult a lihegésre, a teljes lendülettel hadonászó fiú, tenyérrel orrba vágta. Az nem számítva az inzultusra, teljes hosszában, elkerekedett szemmel visszazuhant az ajtónyílásba. Szinte azonnal előlépett a szobatársa, hálóingben, döbbenten. Ám a srác falfehér arcát, izzadt pólóját, mozdulatban megmerevedett testét látva, ráérzett a történtekre. Oldandó a feszültséget, viccelve ütötte el a dolog élét.
- Látom megismerkedtél az egyik üdülőtársunkkal. - Mondta vigyorogva, barátnőjére nézve.
- Ha! Ha! - Szólt a fekvő kényszeredett mosollyal. - Ha, magadhoz tértél, segítesz feltápászkodni, vagy hagyod, hogy itt vérezzek el? - Nézett a még mindig rémülten ácsorgó fiúra.
- Jaj, bocsánat! Nem akartam! Véletlen volt! Bocsika! De tényleg! - Hebegett a megszólított. Majd magához térve közelebb lépett, ám megbotlott a fekvő lány lábában, és az orrát az ajtófélfába verve a lány mellé zuhant.

A hálóinges felnyerített, lábát percekig csapkodva röhögött.
- Ha, ezt valaki meséli, nem hiszem el! Két ilyen szerencsétlen összeakadt! Hi, hi, hi! Ő is vérzik! Ha, ha, ha! Ilyen nincs is csak a mesében! Na, gyertek beljebb, mielőtt mindent összevéreztek, itt van két zsepi! A nevetéstől könnyes szemmel segítette talpra az áldozatokat, akik egymás kezét fogva, fejüket hátra vetve, a plafont nézve araszoltak be a szobába. A hálóinges az ágyhoz terelte őket, és rájuk parancsolt, feküdjenek hanyatt, míg csitul az orrvérzésük. Pillanatok alatt papírzsepiből tampont varázsolt, és ráripakodott a szabadkozni próbáló fiúra, hogy maradjon csendben és nyugton, mert ezt most az orrába fogja dugni. - Hallgass rá! - Dünnyögte orrhangon a fekvő lány. - Ápolónőként dolgozik nálunk a kórházban.

A hálóinges, egy laza mozdulattal átvetette lábát a fiú dereka fölött, és ráült. A pillanatra fellibbenő ruhanemű alatt kivillant a csupasz ágyéka. Szakszerűen tamponálta a vérző orrot, még a nyelve is kilógott az igyekezettől. Nem vette észre a csészaljnyira kerekedett szemeket, amint leszállás közben is a lábai közé fókuszáltak, sem a fiú korántsem a futástól zaklatott légzését. Az előkészített tamponokkal most a barátnőjét vette kezelésbe, hasonló módon ráülve annak hasára is.
- Pancserek! - méltatlankodott a nővérke. - Mind a kettő lecsöpögtette magát! Ha nem áztatjuk be rögtön hidegvízbe, az életben nem mossuk ki belőle a foltot! Add csak ide! - kezdte lecibálni a barátnőjéről a pólót. - Vedd le te is, kiviszem beáztatom! - dörrent a fiúra.

A meglepődött, de a határozott hang hatására, kibújt az izzadt ruhából. A hálóinges kikapta a kezéből, és elrobogott a mosdóba, ahonnan rövidesen vízcsobogás, és ügyetlenségüket ecsetelő dohogás hallatszott. A fiú izgatottan fordította el óvatosan a fejét, hogy lássa mi maradt a lányon a póló nélkül. A levegő is benne szorult a látványtól. Gyönyörű fiatal női felsőtest, hercig kis keblekkel, felfelé kandikáló bimbókkal! A lány, ellenkező irányba fordított fejjel, társnőjét instruálta, mosópor ügyben. Rövidesen visszafordult:
- Zsuzsa vagyok, ha már ilyen idétlenül ismerkedtünk meg. Szia!
- Örülök! Gyula vagyok. - hebegte a fiú, képtelenül arra, hogy a tekintete tartósan a lány arcán maradjon. Mintha mágnes vonzaná, vissza-visszatért a tekintete a másik mellkasára.
- Rendszeresen jársz edzeni reggelenként, vagy csak az én tiszteletemre aktívkodtál? - próbált poénkodni a lány, amikor feltűnt neki a csodálattal, áhítattal, kíváncsisággal vegyes zavart viselkedés.
- Valami baj van rajtam? - fordította dagadtra tömött orrát a hasa felé, látszólag nem értve a fiú zavarát.
- Nem! Nem! Dehogy! - motyogta a srác.
- Na! Mi van? Éltek még? - tépett be ezerrel a hálóinges. Még nem ért a szekrényhez, már lekapta magáról a ruhát, és a szekrény polcain kezdett válogatni.

A fiú szeme majd kiesett a helyéről! Tőle talán egy méterre meztelen hús-vér nő állt, és miközben a ruhák között turkált, barátnőjét kérdezte a délelőtt programról, hogy mit vegyen fel hozzá? Minthogy nem jött válasz megfordult, megmutatva formás kebleit, hasát, kívánatos ágyékát. A srác nem tudta beljebb húzni a hasát, így markánsan sátorozott a nadrágjában. A fekvő lány növekvő csodálattal, szó nélkül figyelte a fiút, az meg hol őt bámulta, hol a szemmagasságban lévő fedetlen vulvát, így csendben nem figyeltek a szekrény előtt álló szavaira. A pucér, élvezve a helyzetet, terpeszbe állva közelebb lépett az ágyhoz, és viccesen szemrehányást tett a barátnőjének a figyelmetlenségéért, arcjátékával pedig felhívta a figyelmét a srác meredt pillantására, és elismerően fintorított a fiú cirkuszi sátor méretű méretűre emelkedett nadrágjára. Miután a srác még mindig tátott szájjal a tőle most már csak centikre lévő ágyékot bámulta, a két lány arcjátékkal kommunikált. Összevigyorogtak. A fekvő felült, és megkérdezte a másikat, kiveheti-e az orrából a tampont? Nem, hangzott a válasz. Ám, ha délelőtt lemennek a tópartra, vegyen ő is fürdőruhát.

Felállt a kérdező, letolta a nadrágját, és kibújt a bugyijából is. A srác sípolva kapkodta a levegőt, a két meztelen nő láttán. Azok ketten vihogva, mutatva magukat, élvezték a fiú végtelen zavarát, aki menekülvén a számára szokatlan helyzetből felállt, hogy megy a szobájába. Várj egy picit, kérték a lányok, segíts kiválasztani melyik ruhát vegyük fel. Míg a fiú tanakodott magában mit tegyen, a két lány közelebb lépett, és két oldalról fogva, egyszerre lerántották róla a nadrágot, mondván lássuk van-e rajta fürdőnadrág, meg különben is milyen dolog, hogy ők itt állnak csupaszon, ő meg állig begombolkozva bámészkodik. A fiú döbbenten állt lerántott gatyájában, orrában tamponnal, fagyott kutyaláb módjára merev fallosszal, és fogalma nem volt róla mit tegyen. A tamponos, vihogva mutogatott, nézd már mije van?

A fiú nem értvén a viccet, megbántódott, rohamosan lankadt. - Hé! Hé! Nem úgy értette! - próbált gyorsan szépíteni a szekrény előtt ácsorgó. Nem hatott a tompítás, a srác magára rántotta nadrágját, és szinte kimenekült a szobából. Távoztában még hallotta a korholó szavakat.
- Miért kellett ezt? Muszáj volt elijesztened?

folyt. köv.