Álom 5/1

Már megbánta, hogy letért az aszfalt útról. Órák óta gyalogolt és senki sem vette fel, hiába integetett. Meglehetősen gyér forgalmú út volt, aki mégis arra tévedt, tele volt, így igazán nem is volt, kire dühös legyen. Éhes volt, szomjas volt, ezerrel tűzött a nap, tele volt a hócipője mindennel. Eleinte úgy tűnt, alig pár száz méterre van a tanya, amelynek épületeit az útról észrevette. Azt remélte vizet kérhet, esetleg valami kaját is hátha sikerül újítani. Azt hallotta a tanyasi emberek vendégszeretők. Lehet, hogy már sose derül ki? Majd egy kilométert bandukolt már, és még nem ért oda!

Már a szélső gazdasági épületeknél járt, amikor hátulról morgást hallott. Hátra nézett és megfagyott az ereiben a vér. Egy legalább nyolcvankilós, isten tudja milyen korcs, állt mögötte nem tudni, hogy került oda és a lehető legbarátságtalanabbul kezdett ugatni. A ház felől az ugatásra, szélvészként két másik kisebb termetű kutya száguldott elő.
- Na. bazzeg! Erre nem gondoltam! - Kétségbeesetten kezdett kiáltozni, hogy: - Jó napot! Halló! Van itt valaki? - Meglepetésre mögötte szólalt meg egy fiatalos női hang: - Buksi! Feküdj!
- Szia! Ki vagy? Te akarsz lenni az ebédjük? Keresel valakit? - lépett le a kerékpárjáról az éjfekete hajú lány. Minthogy a kutyák visszaoldalogtak a ház felé, a fiú felbátorodott.
- Igaziból nem keresek senkit. Stoppolgatok az országban, de már hosszabb ideje nem vett fel senki, éhes, szomjas vagyok. Reméltem itt kapok valamit.
- Nincs itthon senki. A nagybátyámék elmentek az állatvásárba az egész család, nem is jönnek vissza csak holnap este. Én maradtam csak az állatokat ellátni. Ha nem félsz a Buksitól, gyere keresünk valamit neked.

Ahogy a bringát toló lány után kullogott, húsz körülinek tippelte, a szellőben libbenő vékony karton ruha kétségtelenné tette alatta, legfeljebb bugyit visel. Formás lábait, fenekét bámulta vágyakozva. A házba belépve leesett az álla. A ház egésze jómódról, műveltségről árulkodott. Televízió, könyvek, számítógép, mosogatógép, és olyan pazar berendezés, amilyenről a srác csak álmodott. A lány a hűtőből elővett dolgokból kezdett ajánlgatni a fiúnak, hogy mit kér de mielőtt, a válaszolhatott volna, így szólt:
- Tudod mit? Amíg én összetákolok valami kaját, megfürödhetsz, gondolom az sem ártana! - A fiú, hálásan bólogatott. A hatalmas, gyönyörű fürdőszobában meglepetésére, hatalmas ablak volt, kinyitva a nagy pusztára. Városi gyerek lévén csak a tenyérnyi tejüveg ablakokhoz volt szokva. Önfeledten paskolta magát a kellemes langyosra állított tussal. Összerezzent, amikor a lány mögötte megszólalt:
- Indítok egy mosóprogramot, van mosnivalód? Bedobom akkor azt is, a napon megszárad egy óra alatt. - Nem várt választ, felkapta a fiú alsóját, pólóját, fehér rövidnadrágját és bedobta a gépbe. Kifelé menet, odavetette:
- Igyekezz! Mindjárt kész az ebéd. - A fiú döbbenten állt. A tartalék hosszú nadrágja és pulóverje valahol a nappaliban, a motyójában. Amekkora a ház, vissza se talál oda. A korábban kapott törölközőt a dereka köré tekerve kilesett az ajtón. Amerre a nappalit sejtette, annak ellenkező irányból hallotta a lány hangját:
- Jössz már? - Lépett volna mégis a nappali felé, de a lány beérte:
- Nem akarom az asztalon hagyni sokáig az ennivalót, nehogy az állatok megkívánják. Gyere már!
- De hát, nincs ruhám! - mondta a fiú.
- Na és! - fakadt ki a lány. - Legalább öt kilométeres körben, egy lélek sincs!
- Hát, végül is... - gondolta a fiú és a lány után ment. A teraszon igényes kerti bútor, az asztalon étel volt.

Evés közben beszélgettek, egymást faggatták. A fiú később felfedezte, hogy az egyik fa tövében áll egy olyan feketére festett, lábakon álló hordó, mint amilyet a kiskertekben lehet látni, szabadtéri tusoló gyanánt. A lány közölte, hogy minden házbeli luxus ellenére szokták használni, merthogy isteni a szabadban zuhanyozni és ha, már így szóba kerül meg is nézi meleg-e már a víz, mert reggel kipancsolta és hideggel töltötte fel. Pár lépéssel felszökkent a hordó mellé, megtapogatni.
- Príma! - jelentette ki boldogan. - Gyere te is! - A fiú mondta volna, hogy most fürdött, hogy nincs fürdőnadrágja, csak a törölköző a dereka körül, de a lány nem is figyelt rá. Egy pillanat alatt a fején keresztül lerántotta a ruháját, egy másodperc alatt kilépett a falatnyi bugyiból, és gyermeki örömmel állt be a hordó alá. A fiú elnyílt szájjal bámult. Erősen szorítva a törölközőjét közelebb lépett, nem tudván betelni a látvánnyal. A formás test, a feszes keblek, az egészen sötét, szinte lilás mellbimbók, a fekete ősdzsungel az ágyékon....

Ehhez, nem volt hozzá szokva. Tárgyilagosan vette tudomásul, hogy a lány mindenhol egyforma színű. Nem voltak világosabb foltok sem a keblén, sem a fenekén. Egyforma csokoládébarna mindenhol. A lány semmivel sem törődve pancsolt, forgott a víz alatt. A hordót tartó létra fokán levő szappannal közben megmosakodott. Mikor végzett, kilépett a tus alól, nyújtotta a kezét a törölközőért:
- Kérem! - A fiú, első reflexből odaadta és csak utána ébredt rá saját csupaszságára. Meglepve konstatálta, hogy a lány nem foglalkozik a meztelenségével, mármint a sajátjával. Nagy lendülettel, széles mozdulatokkal törölgette magát, érződött a mozgásán, hogy nagy térhez van szokva. Közben locsogott, hogy a két kisebb kutyát Bettinek és Korminak hívják, hogy ő a szomszédos kisvárosban lakik ugyan, de ha csak teheti, itt lebzsel a rokonoknál, ...

Közben, felszedegette az elszórt ruhát, illetve alsót, de láthatóan eszébe sem jutott felvenni bármelyiket is. Visszatért az ebéd színhelyéül szolgáló teraszra, a törölközőt az egyik székre terítve leült. A fiú eddig sikerrel megoldotta a feladatot, hogy ne álljon szembe a lánnyal, de most neki is az asztalhoz kellett lépnie, hogy leülhessen. A lány most vette észre a fiú erekcióját és elismerően hümmentett:
- Hát neked mid van? - A fiú fülig vörösödve ült le, végtelen zavarban. A lány azonban nem zavartatta magát:
- Úgy látom, te nem nagyon láttál még mezítelen lányt! Ugye? - Bátortalan fejrázás volt a válasz.
- Sőt nudista strandon se jártál! Jól mondom? - Bólogatás után kíméletlenül folytatta:
- Mert onnan ilyen állapotban kivezetnének! - A fiú kezdett magára találni:
- Miért mit lehet ez ellen tenni?
- Azt nem tudom. - felelte a lány - Például szokni. Minél többet látsz meztelen lányt, annál kevésbé lesz ilyen markáns a reakciód.
- Lehet, hogy igazad van. - lehelte a srác. - A lánynak huncutul csillant a szeme.
- Most képzeld el, hogy a strandon napoznak a nők. - látványosan hanyatt dőlt, karjait a feje fölé emelve. A keblei észbontó peckességgel meredtek felfelé, bimbói pedig kiszúrni készültek az eget. Egészen sötét bimbóudvara nagy hatással volt a fiúra.
- Ott nem néznek ki így a fiúk! - intett a másik ágyéka felé. Látva a fiú mélységes zavarát, úgy döntött, rátesz még egy lapáttal.
- Vagy teszem azt, szanaszét teszik a lábaikat. - mintha spárgát csinálna, szétvetette lábait. A fekete bozót alól láthatóvá vált a szinte lilás kisajak, és a lassan szétnyíló, rózsaszínbe hajló hüvelybemenet.

A fiú számára megszűnt a külvilág, szeme csak a lány puncusára fókuszált. Fehérre vált ujjakkal szorította a szék karfáját, és hevesen kapkodta a levegőt. A lány megsajnálta:
- Te még nem voltál nővel? - Alig érzékelhető fejrázás volt a válasz, mire a lány összezárta lábait, hogy kommunikációképes állapotba hozza a fiút.
- Hány éves vagy?
- Tizenkilenc. Miért? - válaszolt támadólag a fiú.
- Hé. Meg ne egyél, csak kérdeztem! - nyugtatta a lány. - A házból csippantás hallatszott.
- Kész a mosógép! Gyere, segíts teregetni! - tápászkodott fel. A fiú kelletlenül ballagott a formás popsi után. Nagy műanyag lavórba szedte a lány a mosott ruhát, és kicipeltette a fiúval a napra a szárítóhoz Nem szándékosan, de jó néhányszor úgy hajolt le a ruhákért, hogy háttal állt a fiúnak, aki a szétnyíló feneke láttán, megbabonázva állt és bámult. A lány, hogy oldja a feszültséget, hogy segítsen a fiúnak, néhány apróbb dolgot hirtelen a fiú szerszámára akasztott és nevetve szólt:
- Most így kell állnod a napon, míg megszáradnak a ruhák. - Sikerült a terve, a fiú elmosolyodott.
- Hozok ki egy pokrócot, míg megszáradnak a cuccaid, ide telepszünk az árnyékba. - Berobogott a házba az üres lavórral, amikor dudaszó hallatszott.
- Biztos a postás! - kiáltott vissza. - A fiú rémülten sietett utána, de csak azt látta, hogy a lány azzal a lendülettel a mivel haladt, letette a lavórt, felvette a polcról a ruháját, és menet közben magára húzta. A földúton motoros postás érkezett, pár levelet a lány kezébe adott és már porolt is tovább.

Libegő ruhában érkezett a lány. A fiú tudva, hogy alatta nincs más, furcsa izgalmat érzett. Ledobva a leveleket, az egyik szekrényhez lépett és a felső polcról leemelt két világosabb színű plédet. Közben persze a ruhája felcsúszott, láthatóvá téve a fenekét, és amikor megfordult, éjfekete ágyékát. A fiút az ájulás kerülgette. A harmadik elég sötét pokrócot a vállára dobta, és mire középre illesztette, hogy ne essen le, szoknyája újfent felcsúszott, s míg ment kifelé, úgy is maradt. A fiú kábán, és minden szempontból mereven követte. Leterítve a pokrócot, rátérdelt és úgy simítgatta ki a sarkokat, szédületes panorámát nyújtva a fiú felé. Látva a fiú erekcióját, ruháját magán felejtve kérdezte:
- Maszturbáltál már? - Látva a fiú tétova arcát, felnyúlt és marokra kapta a szétrobbanás határán álló kőkemény falloszt. Néhányat húzott a feszes fitymán, és már érezte is a fiú előnedveit. Újabb néhány húzás után bekövetkezett az orgazmus. Messzire repültek a cseppek. A lány már csillogó szemmel, határozottan fogta a fiú combját, hogy ne tudjon elmenekülni, másik kezével pedig finoman, levezető húzásokat végzett. Hirtelen ötlettől vezérelve, közelebb hajolt és bekapta a makkot. A fiú a kellemes előzmények ellenére is megrémült, amikor féltett szerszáma eltűnt a másik szájában. Az új, ismeretlen érzés azonban eláradt benne, és határtalan bizalommal simított a másik hajába.

Az érdes csúszós nyelv, a száj belső felszíne, a nyál, a látvány, hogy féltve vigyázott szerszáma hol előbújik a másik szájából, hol eltűnik benne, ismeretlen és katartikus élmény volt. Igen gyorsan beledagadt új helyére, és amikor a csúcs közeledett megfogta a lány fejét és teljes erőből magára húzta. A lány integetett, szelíden szabadulni próbált, de csak akkor sikerült neki a mikor a fiú magához tért. Krákogva magyarázott:
- Finomabban, Te! Így megfojtasz!
- Bocsi! Bocsi! - motyogta, levegő után kapkodva a srác. A lány vette észre, hogy remeg a fiú lába.
- Ülj ide mellém! - egy mozdulattal húzta le magáról ismét a ruhát. A leroskadó srácot hanyatt tolta, maga pedig ráült a fiú combjaira, alig néhány centire a fáradtan pihenő vitéz elé. Maradj nyugodtan, majd én teszek, veszek. A fekvő, hálásan bólogatott.