Álom 3/2

A könyvtár a szokásos késő délutáni formáját mutatta. Imitt-amott egy-egy olvasó, bóbiskoló, netán csak melegedő figura, a könyvtáros fásultan bámult gyakorlatilag akármit a televízióján. Csend és meleg. A fiú sietve érkezett. Fél délutánja ráment, mire a holnapi zh anyagát összekotorta. Nem annyira puskának, inkább csak önmaga megnyugtatására. Örült, hogy nem látja tegnapi őrületbe kergetőjét. A leghátsó, szerencsére most éppen üres boksz felé indult, amikor észrevette az éppen belépő lányt.

Ismerősként, mégis szemérmesen üdvözölték egymást, és a fiú mutatta irányba indultak. A fiú zavartan pislogott. A lány volt a bátrabb:
- Nem muris? Egymás ágyékát már ismerjük, de még be sem mutatkoztunk. Jácinta vagyok!
- Én Róbert vagyok. - talált magára a fiú. - Nem megbántani akarlak, de gyakran teszel ilyet, hogy zavarba hozol embereket a hiányos ruháddal? A lány elkomorult:
- Nem bántottál meg. - száraz volt a hangja. - Soha nem fordult elő velem még ez. Nem vagyok exhibicionista, sem perverz. Egyszeri, megismételhetetlen, spontán cselekedet volt. Ha téged zavart, akkor bocsi, tévedtem, megyek is! - már állt is fel.
- Jaj ne! Ne menj el! - a fiú hangjába rémült felhangok vegyültek. - Maradj itt! Kérlek!

Félénken nyújtotta a lány felé a kezét, amit az néhány másodperc gondolkodás után elfogadott, megfogott és visszaült.
- Ne haragudj, de gyakorlatlan vagyok a kapcsolatteremtésben, és néha mondok vagy teszek olyat, amit nem kellene. Nézd ezt el nekem, kérlek! A fiú rémült arcát látva a lány megenyhült:
- Felejtsük el! Arról van szó, hogy láttam-hallottam riportot nőkkel, akik arról beszéltek, hogy nem viselnek alsóneműt, és ezt felszabadultságuk, emancipáltságuk részeként élik meg. Kíváncsi vagyok, s elhatároztam, hogy kipróbálom milyen érzés ez! Te, véletlenül jöttél a képbe, és aranyosnak találtam az ijedtségedet, félénkségedet. Ennyi! Most már mindent tudsz! - A fiú elnyílt szájjal hallgatta, és most megkérdezte:
- Nincs rajtad most se...?
- Persze, hogy nincs! Még nem telt le az egy hónap! - Már lebbentette is fel a szoknyáját derékig. A fiú arca teleszaladt vérrel, még a levegőt is sípolva vette.
- Ennyire nem vagy szokva a meztelenséghez? – kérdezte meglepve a lány. – Honnan jöttél te, fiúintézetből?

A fiú zavartan rázta a fejét.
- Voltál te már egyáltalán lánnyal úgy? Még vörösebb fejjel, alig láthatóan ismét megrázta a fejét. A lány látható megkönnyebbüléssel, sóhajtva:
- Én se! - a srác elkerekedő szemét látva, nevetve korrigált – Nem úgy! Érted! Nevettek.
- Miért hat rád ilyen mélyen a meztelenség? Prűd vagy? Nincs lánytesód? Barátnőd? Otthon mindenki télikabátban jár? Nálunk nem probléma a test látványa, mióta eszemet tudom a fürdőszobánk ajtaja még nem volt becsukva, akárki fürdött is. Végig robog a házon bármelyikünk ruhátlanul, senkinek fel se tűnik.
- Hát, nálunk nem így van. Még a fateromat sem láttam meztelenül nem, hogy anyámat. Tesóm, barátnőm meg nincs. – ingatta a fejét a fiú.
- Lányt sem láttál még ruha nélkül? – hitetlenkedett a lány.
- De, képen. – motyogta a srác.
- Vau! – döbbent le a másik. – Tudod mit? A szobatársnőm, tudod, aki tegnap velem volt, hazautazott két napra. Gyere fel hozzánk a koleszba, este nyolcig lehet vendéget fogadni, beszélgessünk ott tovább!

A portás mogorván vette el a fiú igazolványát, s tette a polcra, morogva közölve a távozás kötelező idejét. Viszonylag komfortos, hiszen saját fürdőszobája volt, de puritán berendezésű kétágyas szoba volt az első emeleten. A lány behúzta a függönyöket, benne hagyta a zárban a kulcsot, hogy ne lehessen meglepni őket.
- Akkor most vetkőzz! – fordult a fiúhoz, kilépve szoknyájából, s lehúzva pólóját. A fiú döbbenten bámulta az immár ruhátlan lányt.
- Csak, hogy szokd a látványt! – kuncogott, és a fiúhoz lépett – Segítsek? - A fiú rémülten lépett hátra, de egy pillanat múlva visszalépett és aggódva bár, de felemelte a karjait bólogatva, összeszorított fogakkal. A lány élvezve fölényét, lassan kihúzta az ingét a nadrágból, kigombolta, levette róla. A srác szaporán kapkodta a levegőt, s mint aki menekülne moccant, amikor a lány a nadrágját kezdte gombolni. Határozott mozdulattal, egyszerre rántotta le az alsóval együtt, és felkacagott a fiú becsukott szemét látva.
- Kis aranyos! Nem olyan nagy bumszli, mint amit a tó mellett a nyáron láttam. Ne félj már, nem harapom le! Még egy darabig... - tette hozzá vigyorogva, látva a fiú szerencsétlen ácsorgását.
- Most miért vagy olyan feszült? Kvittek vagyunk? Pucér vagy te is, én is. Mi a gond?

Tanultál biológiát te is? Megvan mindenem? Tudod mit? Gyere a fürdőbe, tusoljunk. Meleg volt a könyvtárban, megizzadtam, nyilván te is. Egyszerre léptek a kádba. Ráparancsolt a fiúra térdeljen le, mert megmossa a haját. Akkurátusan neki is állt, bőszen samponozni a fejét, miközben a fiú a szemmagasságába került fazonírozott bozontot nézte, nem tudván betelni az újdonság varázsával. Amint végzett a hátát kezdte lágyan simogatva, szappanos kézzel megdolgozni, lassan élvezettel egy-egy izomcsoportnál elidőzve, mintegy masszírozva. A fiú kétségbeesetten érezte, mindjárt felrobban az ágyéka. A lány szembefordította, nem törődve az ágaskodóval, és a mellkasát, majd a hasát is kedvtelve nyomogatta meg. Amikor a szappanos kezei a combhajlatba és a herezacskó alá csúsztak a srác felszisszent.
- Nem mocorgunk! – szólt rá szelíden. A fiú megkapaszkodott a mosdókagylóban és a falnak támaszkodott.

Finom, óvatos mozdulatokkal markolászta a zacskót, majd a fallosz tövére érve körkörösen tisztogatni kezdte, majd vége felé haladva, néhányszor hátra húzta a fitymát és lágyan a makkot is át-át simította. A fiú már nem hallotta amint a lány viccesen, egy régi filmre utalva megjegyezte:
- A királyi fallosz tiszta! Uram! - Csaknem letépve a mosdót, nyögve a kéjtől elélvezett. A lány szeretettel nézte a gyöngyöző cseppek útját. Várt néhány másodpercet, hogy rendeződjön a srác légzése.
- Most én jövök! – közölte és hátat fordított a fiúnak, aki némiképp megkönnyebbülve látott neki, beszappanozott kézzel dörzsölni a lány hátát, vállát, karjait. Megnyugtatta, hogy egy óvatlan pillanatban kileste, a lány szemei csukva vannak és az arca átszellemülten ragyog. A legfinomabb érintésre engedelmesen megfordult, karjait kissé felemelve, hogy a kebleihez és a hónaljához is hozzá lehessen férni. A fiú belejött. Kedvtelve, leplezetlenül bámulta, simogatta szappanos kezeivel a testét, a keblét, a hasát, a vállát, a nyakát, az oldalát, mindent, és már nem a tisztálkodásról szóltak a mozdulatok.

Bal kezét a lány hasára fektette, hogy a legkisebb rezdülését is nyomon követhesse, jobb kezével lágyan a melleket emelgette, körkörösen simogatta, meg-megérintve a bimbókat is. Igen rövid idő alatt ráérzett a lány remegéseiből, hogy mi az, amit a másik szeretne, amit jól fogad, és azokat a mozdulatokat ismételgette. Már nem a félénk kisfiú volt, hanem a határozott hím, akinek az a küldetése, hogy örömet okozzon a nősténynek. Örömmel nyugtázta, hogy ténykedése nyomán a lány már erősen kapkodta a levegőt. Háttal a falnak támasztotta a teljesen ellazult testet, mire az ülőkád teljes hosszát kihasználva terpeszbe állt. Mintha egész életében ezt csinálta volna, a habos kezét becsusszantotta a combok közé. Óvatosan széthajtogatta a nagyajkakat, közben előre-hátra húzta-tolta a széttárt tenyerét a farpofáktól a vénuszdombig. A lány közben hol összébb szorította combjait, hol lejjebb ereszkedve széjjelebb feszítette, hogy a srác teljes tenyere elfért közötte.

Egy idő után a fiú a kisajkakat is szétnyitotta, és míg mindig nyitott tenyérrel, lágyan izgatni kezdte a hüvelybemenet környékét, és úgy az egészet a csiklótól a gátig. A lány kissé előre billent, belekapaszkodott a fiú nyakába, lehajtott fejét a mellkasának feszítette, és már semmi ritmusa nem volt a lélegzetvételének. Szinte a teljes súlyával lógott már a fiún. Az izgató kéz középső ujja el-eltévedve néha besiklott a hüvelybe is, amire a lány kontrollálatlan vonaglással reagált. A srác, hogy el ne essen, az egyik kezével a lány fenekéhez nyúlt, hogy alátámassza, de a vizes bőrön megcsúszott a keze, és fogást keresve véletlenül az egyik ujja becsúszott a másik popsijába. A lány felsikított, ősi ösztönöknek engedelmeskedve felüvöltött, és fékezhetetlen vonaglás közben, félelmetes erővel, az összes záróizmával hol szorított, hol lazított, szorított, lazított, másodperceken át.

A fiú követve az orgazmus ütemét, megállt, amikor szorítás volt, és finoman mozgott a lazítások alatt. A folyóvíz alatt még percekig álltak egymásnak borulva mire magához tért a lány. Kisimította az arcából az időközben csuromvizes lett haját, visszafészkelte magát a fiú mellkasára.
- Róbert Gida! – motyogta – Fordult már elő velem, hogy magamhoz nyúltam, éreztem is kellemesen magam, de férfiember még nem kotorászott így a készülékemben. Sőt! Sehogy! - A fiú helyben hagyólag bólogatott. A maga részéről remélte, hogy még nincs lefutva meccs, mert az előbbiek alatt folyamatos erekciója volt, és mialatt a lányt magához karolta, ágaskodó tehetsége saját ágyéka, és a lány hasa közé szorítva kémlelt felfelé. Újabb néhány perc után, némiképp lenyugodva leöblítették magukat, megtörölköztek és a lány javaslatára az ágy felé indultak ruhátlanul („hogy szokjad”).
- Valamit még kezdeni kellene vele! – mutatott saját ágyékára a srác.
- Megoldjuk! – válaszolt csillogó szemmel a lány.