Álom 15

Még soha nem várta így a szünidő végét. Számára, elvileg júliusban véget ért a tanulás a sikeres érettségivel, de rábeszélte a szüleit, hogy iskolázzák be még egy évre, egy szaktanfolyamra. Bár, magának sem vallotta be, de elhatározásában része volt, hogy az elmúlt évben kinézett magának egy fura kislányt, aki akkor elsős volt a szomszéd középiskolában. Most, nyilván jön másodikba is.

Tulajdonképpen semmi különös nem volt a lányban, vasággyal együtt nem sokkal több, mint negyven kiló. Jelentéktelen, különösebb karakter nélküli arc, keblei, mint túlfejlett pattanások, az öltözködése katasztrofális. Ez volt benne a fura. Már hogy, nem érdekelte se a kinézete, se a többiek, olyan kis magának való. És mégis, volt benne valami. Talán a kislányos báj, a leendő vamp ígérete, ki tudja. Vagy talán a kihívás, hogy egy ártatlan szüzet megrontson. Esetleg a buta remény, hogy egy ilyen lánynál nagyobb az esélye a sikernek, nem tudta.
Szinte remegett, hogy az iskolásokat szállító szerelvényen megtalálja a lánykát. Nagy levegőt vett, amikor megpillantotta a félig üres kupéban, jelentéktelenül, lehetetlen kis ruhájában, egyedül ücsörgőt. Egész nyáron érlelt elhatározásának megfelelően, odalépett és engedélyt kért a leüléshez. A lány válaszra sem méltatta. Némiképp lejjebb lombozódva, de leült. Tudatában volt annak, hogy a húszpercnyi menetidőt ki kell használnia, mert nem merte megkockáztatni, hogy a fiú ismerősei kinevessék egy esetleges kudarc után. Szinte felmondta a nyáron kitalált/betanult szöveget, miszerint már régóta figyeli, csak nem merte megszólítani, hogy milyen szép a haja (ami persze nem igaz, de az most nem számított), és így tovább. Már ott tartott, hogy rövidesen elfogy az előre betanult bók sorozat, ami baj lenne, mert az On-line locsogásban minősíthetetlenül gyenge volt.

A lány lassan felemelte a fejét, és ránézett a fiúra. A srác még soha nem látta mosolyogni. Gyönyörű volt a mosolya, melegbarna szép szemei huncutul csillogtak. A fiú tétova lett a felismeréstől, hiszen ez az arc szép! Abszolút ledöbbent, amikor a lány ragyogó szemekkel közölte, hogy hasonló vallomásra készült, de még nem volt mersze/alkalma hozzá. Mielőtt elváltak az iskola előtt, megegyeztek, hogy a lány délutánra tervezett ruhavásárlásához a fiú lesz a kíséret. Az első napi oktatási szokásoknak megfelelően, csupán az ismerkedés, az órarend lejegyzése, meg néhány tankönyv kiosztása töltötte ki a délelőttöt. Tele kíváncsi várakozással tipródott az oktatás végét jelző csengőszóig. A következő meglepetés a találkozáskor érte. A lányka, amint észrevette, kivirult, arca felragyogott, gyönyörű, angyali mosollyal szaladt elé, és ugrott a nyakába. A fiú nemigen értette, hogy a néhány órával korábbi ismerkedés után miért kell a nyakába ugrani, nem fogta fel a lányka hónapok óta felgyülemlett szeretetrohamát, nem tudhatta, hogy a kislány gondolatban már hónapok óta “vele él” éjjel nappal. Mindenesetre önmagán is meglepődve, szeretettel szorította magához a ragaszkodó nagylányt. Az eddig szótlannak hitt leány, locsogva-fecsegve mesélte, hogy meglehetősen konzervatív szüleitől milyen nehezen csikart ki pénzt, és engedélyt, hogy önállóan vásárolhasson magának egy kis nyári ruhát, az ősz eleji leárazáson.

A fiú, tündérinek találta, ahogy neki, csak neki beszélt a lány, miközben betértek egy gyér forgalmú áruházba. Nem volt gyakorlott vásárló se a fiú, se a leány. Rövid tanakodás után a lány, néhány fogasnyi ruhát akasztott a fiú kezébe, hogy vigye utána. Mire észbekapott a fiú, a lány már be is húzta a próbafülke függönyét. A fiú, szájában az iskolai műanyagtáska fülével, kezeiben a ruhákkal, kidülledt szemmel nyüszített egyet, amikor a leány egyetlen mozdulattal lehúzta a ruháját, és egy szál bugyiban, igaz az hatalmas volt, köldökén felül ért, fordult a felpróbálandó ruhákért. A fiú egyre vörösödő fejjel ugyan, de tárgyilagosan állapította meg, hogy igéző, formás pici mellei vannak a lánynak, és a popsija is isteni lenne, ha nem csúfítaná, lepedőnyi fehérnemű. A lány abszolút természetességgel mozgott, vette fel, vette le, próbálgatta a ruhákat, kikérve közben a fiú véleményét is, akinek minden diplomáciai érzékére szüksége volt, hogy ne bántsa meg a leányt, se túl vehemens véleménynyilvánítással, se a teljes hallgatással. Ezzel együtt végtelenül izgatónak találta a folyvást öltöző-vetkőző leány látványát, a helyzet tragikomikumát, hogy ott a kívánt lány előtte, gyakorlatilag meztelen, és nem nyúlhat egy ujjal sem hozzá, mert az áruházban bármikor benézhet akár egy vásárló, vagy az eladó, hogy melyik tetszik. Valamire ráérzett a leány is, mert amikor a fiú ágyéka előtt lógó ruhát kapta le és húzta magára, egy pillanatra megdermedt a markánsan dudorodó nadrág láttán. Villant a szeme, de csak annyit jegyzett meg, hogy majd annak is eljön az ideje. A fiút forróság öntötte el, annyira nőies, kihívó, szinte kurvásan szemérmetlen volt a szavakat kísérő kacsintás. Bár körmönfontan adta elő, hogy a divatos ruhácskához nem illik az éppen viselt fehérnemű, a lány értette. Ismét egy cinkos kacsintással kísérte a mondatot, miszerint a fehérneműt nem szabad felpróbálni. Speciel, ez eszébe sem jutott a srácnak, ezért újfent elpirult. A lány ismét belelátott a fiú fejébe, és a legártatlanabb mosollyal szájon csókolta az önbizalmát vesztett legényt.

Lemaradtak az iskolásokat szállító vonatról, és későbbi, sokkal kevesebb utassal induló vonattal zötyögtek hazafelé az új szerzeményekkel. A lánynak jutott eszébe, hogy ismét felpróbálja az új ruhát. A kupé közepére állt, így szinte az egész vonaton végiglátott az ajtók ablakain, míg neki legfeljebb a feje látszott. Lekapta a ruháját, és bőszen bontogatni kezdte a csomagot. A fiú szaporodó légzését hallva, rászólt, hogy álljon őrt a fiú, míg ő próbál. A srác rekedten jegyezte meg, hogy most már a bugyit is lehet próbálni. Csak hápogott, amikor a lány bólintott, hogy tényleg. Lerántotta a hétmérföldest, és tovább birkózott a csomaggal. A teljesen meztelen lány látványa, a helyzet fonáksága, mind, mind ismeretlen volt a fiú számára. Szemeivel mohón itta a látnivalókat. A ruháktól megszabadított, s így kiderült, hogy kecses test, a csókolni való finom keblek, a két fokhagyma gerezdet mintázó popsi, a sötétlő háromszög az ágyékon, a forgolódás közben kikandikáló kisajkak, …. Ez több volt, mint amit el tudott viselni. Öntudatlanul nyúlt a nadrágja alá. Görcsösen rángatva szabadította ki falloszát a ruházat szorításából. Kotort egy papírzsepit, és maga elé tartotta. Mire a fitymáját hátrahúzta, már spriccel is a magja. A leány, félszemmel a fiút figyelve, felöltötte az időközben kibontott ruhát, és vigyorogva jegyezte meg:
- Na, de Uram! Micsoda viselkedés ez?

A fiú olyan szerencsétlenül ácsorgott ott, kivont karddal, csöpögő zsepivel, zavarodott képpel, hogy a leány megsajnálta, közelebb lépett, és egy cuppanós puszit nyomott az arcára.
- Azt, dobd ki az ablakon! - rendelkezett.
- Van nálam mindig illatosított tisztítókendő, rögtön megkeresem, és letisztogatlak drága Casanovám. - vigyorgott a még rémültebb képet vágó fiúra. A gépiesen engedelmeskedő fiú, még vissza sem fordult az ablaktól, amikor a leány lerántotta térdig a nadrágot, és a kornyadtan, de korántsem lankadtan billegő szerszámot határozottan balkézre ragadta, míg a másik kezében lévő kendőcskével, óvatosan törölgetni kezdte a csatakos makkot. A fiú, szinte levegőt venni is elfelejtett a gyönyörűségtől. Mindkét kezével erősen kapaszkodott a csomagtartókban. A vasúti pálya egy szakaszon párhuzamosan futott a közúttal. A fiú csak annyit látott, hogy egy kamion pilótája unott képpel vezetve, bebámult a vonatba, és elkerekedtek a szemei. A leány lehajolva a fiú ágyékához, háttal az ablaknak becézgette az új ismerősét, ahogy gügyögte, és nem foglakozott vele, hogy az új ruhája felcsúszott a derekáig, szabadon hagyva még csupasz fenekét. A pilóta elértve a helyzetet, elvigyorodott, és harsányan dudálva haladt tovább.

A letisztogatott falloszt nézegetve, a leány késztetést érzett, hogy szájával illesse azt, hogy kipróbálja milyen az, ha egy férfi tölti ki a száját. Figyelésre intette a fiút, s míg az jobbra-balra nézegetett, kis tűnődés után bekapta a makkot. Meleg volt, sima volt, érdekes volt, se kemény, se puha nem volt. Olyan ismeretlen. Végig simított a nyelvével a makk felszínén, a tövében, többször is, oda, vissza. Saját magán is megdöbbent, hogy bizseregni kezdett az ágyéka. Ilyet eddig csak akkor érzett, amikor nagyritkán fürdés közben magához nyúlt, és már csak kevés választotta el az orgazmustól. Ijedten vette ki a szájából a másikat. Ismerte önmagát, és tudta egy orgazmus után percekig bódult állapotban marad. Itt, és most, nem lett volna szerencsés. A fiú a mennyekben járt. Még soha senki nem elégítette ki orálisan, illetve, sehogy se. A látvány, felülről nézve, ahogy a lány csupasz farpofái szétállnak, ahogy a feje billeg a farkán, ahogy a nyelvével birizgálja a makkját, leírhatatlan érzés volt. Rémülten hörrent föl, amikor a lány abbahagyta a kényeztetését. Kénytelen volt elfogadni a lány magyarázatát, annál is inkább, mert lassított a vonat. Hamarosan le kell szállniuk. Örömmel hagyta, hogy a lány, mint egy nagy babát felöltöztesse. Nem kerülte el a figyelmét, hogy végül is nem húzott fel bugyit magára, sem a régit, sem az újat. Soha nem hitte volna a lányról, hogy ilyen vagány, hogy bugyi nélkül sétálgat a városban a legnagyobb nyugalommal, és beszélget, és köszönget az ismerőseinek.

Eszeveszetten törte a fejét, hol lehetne a vonaton elkezdetteket befejezni, hol kerülhetne ő is egészen közel a lányhoz. Már a Várhegyen jártak, amikor rájött, a lány tudatosan hozta ide. Határozott léptekkel az Őrtorony felé sétált. A fiú évek óta nem járt itt, így nem tudta, hogy a talaj fölé csak néhány méterrel magasodó "torony" köré, mintegy másfél méter magas mellvédet építettek, illetve a régit hozták helyre. Ilyenformán, nem lehetett a város semelyik pontjáról belátni, viszont a közeledőket, már messziről követni lehetett szemmel. Ide tartott a leány. A torony közepén egy pad állt. Lepakolt az ülőkére, feltűrte derékig a ruháját, elővette a tisztítókendős motyóját, és nagy gonddal törölgetni kezdte az ágyékát, meg a fenekét az illatos kendőcskével. A fiú ámulva nézte a műveletet. A széttárt nagyajkakat, a rózsaszín kisajkakat, buzgalmat, ahogy a lány, nyelvét is kilógatva az igyekezettől, tisztogatta magát. Amikor végzett, elégedetten csettintett, "na, ez is megvan". Megérezve a fiú aggódását, megnyugtatta, hogy itt akár meztelenül is lehetnének, mert messziről csak a fejük látszik ki a mellvéd mögül. Nyomatékul, lekapta magáról a ruhát, kisimogatta, összehajtotta, hogy otthon még nem is látták mit vett magának.

A fiú nem tudta álcázni erekcióját, ezért a lány javasolta, ne szenvedjen tovább, vegye le azt a szűk nadrágot. Miközben ezt mondta, felállt a pad ülőkéjére, és leült a háttámlára, szemben a fiúval, szétterpesztett lábakkal. A fiú, szinte hipnotizáltan engedelmeskedett. Folyamatosan bámulva a lány ágyékát, levette a nadrágját, alsóját, és követve a lány hellyel kínáló kézmozdulatát, leült a pad ülőkéjére, szemben a lánnyal, a lábai között. Saját meztelenségének tudata, az irigység a lány magabiztossága miatt, roppantul zavarta, egyszersmind, stimulálta is. Igyekezett határozott, menő lenni, de csak szánalmas makogásra futotta. A szokatlan érzés, hogy a meztelen fenekét süti a nap, a látvány, hogy a szemben ülő lány keblei hegyén a bimbók, napsütés ide, napsütés oda, majd’ kibökik a levegőt is, hogy a kisajkai vágyakozva lógnak a bozonton túlra… Bár, aggódva pislogott körbe, senki sem járt a közelben. Csak a fülében zúgott a vér. Meglehetősen tanácstalanul ült, nem mert igazán semmit tenni, nehogy elmúljon a varázs, és felöltözzön a lány. A lány is zavarban volt, és hogy oldja a feszültséget, motyogott valami olyat, hogy “jó veled itt a napon”.

Eközben önkéntelen mozdulattal, mintha ölelni szeretné a fiút, felemelte, combjain pihentetett karjait. A fiú, szintén nem tudatosan a lányhoz simult. Az ülési magasság különbségétől, az orra a lány köldökébe fúródott, ajkain a lány feszes hasának pihés bőrét érezte. A napsütötte bőr illata keveredett a tisztítókendő illatával, meg egy kis feromonnal, és ez együtt fantasztikus elegyet alkotott. Először csak félénken cuppantott egyet a köldök és az ágyék között félúton. A lány megfeszült, ám eszébe sem jutott, hogy a fiú ölelve tartott fejét eltolja magától. Erősen, határozottan, tartotta-szorította a másikat. Ráérezve a lány vágyaira, újabb és újabb cuppantásokkal fedezte fel egyre lejjebb a számára ismeretlen területeket. Kikerülve a szőrös részeket, a combhajlat felé közelített. Egy-egy cuppanás között mind sűrűbben dugta ki a nyelvét is, végig simítva az adott felületet. Számára is meglepő volt, hogy semmiféle irtózást, viszolygást sem érzett a másik altestét nyalogatva, pedig korábbi erotikus álmaiban visszatérő kellemetlen élménye volt az akkor tisztátalannak tartott művelet. A lány mind széjjelebb tárta combjait, egyre erősebben szorította magához a fiú fejét, és öntudatlanul irányította is azt. Mindig közelebb a vulvájához.

Már a saját kreativitását is bele vitte a félig a lány által diktált mozdulatokba. Néha egészen kidugta a nyelvét, néha csak a csücsörített szájával söpört végig a hol széthúzott, hol összezárt szeméremajkakon. Külön élmény volt számára, hogy a bőr felülete centiméterenként más, és más hőmérsékletű, más, és más állagú volt. Volt hűvös és feszes, puha és meleg, párás és sima, mígnem egészen finom puha, párás, tüzelő területre ért. Orrát megcsiklandozta egy ismeretlen, új illat, a zsigereiben tudta nem az eszével, hogy ez a felizgatott nő illata. Ha tehette volna, lecsatolja az orrát, hogy jobban hozzáférjen az igen finom, csatakossá vált kisajkakhoz. A lány hátradőlt, melleit az égre szegezte, két kezével a pad mögötti falra támaszkodott, lábaival szinte spárgát alakított, egyre ködösödő szemmel vizslatta a néptelen környéket. Rövid idő múlva már támaszkodni sem tudott. Kifordult szemmel, öntudatlanul hanyatlott hátra, lábai görcsös erővel átölelték a fiú fejét, és elemi erővel gyömöszölte az ágyékához a sikerén felbátorodott srác arcát. Légzése össze-vissza kapkodóvá vált, és sikolyszerű hangok törtek elő artikuláció nélkül a torkából.

A fiú, immár magabiztosan, ütemesen izgatta a lányt. Hol a gát környékét perzselte végig, hol elől a csikló rejtekét birizgálta behatóan, érezve a lány minden rezzenését. Amikor a lány hátradőlt, és magához szorította a lábaival, csak két dologra jutott lehetősége. A szája, egymagasságban lévén a hüvelybemenettel, kínálta az alkalmat, hogy amilyen mélyen csak tudja, feltolja a nyelvét a lányba. Az orra viszont éppen a csikló elé került, így csak kicsit jobbra, kicsit balra mozgatva a fejét az öntudatlan orgazmusig juttatta a lányt. Már aggódott, hogy légzési nehézségei lesznek, a hosszú egybefolyt orgazmus alatt, amikor leejtette a lábait a lány, bár görcsös kéje még tartott. Ajkai behúzódtak, kitüremkedtek, egészen valószerűtlen mértékig, így a fiú lábösztöke nélkül is tovább csókolta az alsó ajkakat, fantasztikusnak találva a frissen áradó új ízeket. A lassan csendesedő hánykolódás alatt, a tisztálkodó macskára asszociált, hiszen pontosan úgy tisztogatta a nyelvével a lány ágyékát. Időnként hátradőlt, megszemlélni napsütötte művét. Mostanság tudatosult benne, hogy a nagy igyekezetben saját kéje, háttérbe szorult. Sebaj, legyintett magában, már így is csodás délután volt.

A lány percekig nem tért magához, és utána is sokáig csak a “phü”, “huhú”, “jaj nekem” kifejezésekig terjedt a szókincse. A fiú vigyorogva bámulta, míg lassan magára talált partnere, és közben igyekezett mutatni magát, hogy milyen határozottan mered kéj után a fallosza, ám a lányt nem igazán érdekelte a dolog. Ruhája és fehérneműje után kezdett kotorászni. A fiú csalódottan próbált helyezkedni, míg egyszer hozzáért a lány. Őszintén meglepődve bámult rá, majd hirtelen marokra fogta a jobb sorsra érdemes szerszámot, és szinte durván elkezdte húzogatni a fitymát előre-hátra. Mire a srác nyikkant volna, hogy finomabban, vagy, hogy jobb helye is lenne szegény szerszámnak, már rá is tört a fékezhetetlen ejakuláció. A döbbenettől tátott szájjal figyelte, ahogy a lány, sitty-sutty letörölgette ismét a kendői egyikével, és öltözött is tovább. Panaszosan motyogta, hogy ettől még a maszturbációi is, több érzelemmel járnak. A lány nevetve biztosította, hogy máskor lesz érzelem is, de most elszaladt az idő, haza kell mennie.