Áldozatok, a szemetek előtt 1.

Ő szemszöge


A Waffel házastársakkal folytattam érdekes eszmecserét a víz minőségéről és annak fogyasztási szokásaiból. Vagyis ők beszéltek én meg csak néztem őket és nem hittem a szememnek és a fülemnek. Néhány percig bírtam majd elkezdtem Alice-t keresni a szememmel, akit meg is találtam egy fekete hosszú hajú férfi mellett. A férfi magas volt és holló fekete haja a válláig ért. 50 éves lehetett, mégis még így férfiszemmel is vonzó. Alice megtalált a szemeivel, viszont a szájával még az idegennek mesélt. Táncoltak utána egyet, közben szerelmem az arcát, a férfi vállai közé temette, amiről arra következtetek, hogy ismerik vagy ismerték egymást. Természetesen egy kisebb fajta féltékenység fogott el, de tudtam, hogy a tánc után ide jön és átölel. Picit elbóbiskoltam és jót pofáztam néhány ismeretlennel, hogy igen, milyen szép ez a bálterem, meg hogy ki építette, holott a fele halandzsa volt. Alice-t szem elől tévesztettem. Aztán hirtelen mindenkit.
A fények, gyertyák hirtelen kialudtak. Vaksötétség lett úrrá  a szobán és kisebb pánik. Nem tudtam mi történik, ahogy senki se, sugdolózás váltotta fel a rémült csendet, majd nevetgélés. Valószínűleg ez egy várt „meglepetés volt”. Vészjósló zene kezdett el hallatszódni a háttérben, hirtelen úgy éreztem magam, mint egy horror-musicalben. Valaki elkapta a kezem hirtelen, de nem ijedtem meg. Gondoltam hogy Alice majd visszajön, bárhol is volt.
Piros halvány fény kezdett cikázni a teremben, majd megállapodtak a színpadon. 5-6 ember szép lassan felmászott a nézőtérről a színpadra. Báli, illetve esti ruhájuktól megfosztva, a nők egy koszos, bőrszínű, testre tapadó, egybe részes alsóneműt viseltek (ha lehet annak hívni) , a férfiak pedig fehér, fecske alsónadrágot. Mindenkin egy maszk volt. De olyan maszk, ami csak egy agyagból kiszült semmilyen dolog, amin épphogy kilátsz és a szádnak is van külön rés és az orrodnak hely. Látszott, hogy személyre vannak szabva. A nők a hajukat kiengedve hordták és semmilyen dolog nem volt rajtuk, amiről rá tudtunk volna jönni, hogy kik is ők. A vészjósló zene egyre csak hangosabb lett és hangosabb. Az „előadók” elkezdtek valami táncnak gúnyolt bármit mozogni, előbb hasonlított egy szertartásra, mint bármi másra. Ugráltak, kalimpáltak ide-oda, mégis borzalmasan összerakott dolog volt. Miután vége lett ennek a számnak, behoztak bilincseket, láncokkal. Mint mikor kikötik a kutyákat az udvarra. Fogtak egy lányt, akit a többi lány lökött ki a sorfalból. Hatalmas ellenállást mutatott, rugdosta a férfiakat és a nőket, akik próbáltál lefogni. Egy férfi végül leszögezte a földre, erre a lány állat módon felordított. Majd kattant a zár és felraktak egy hatalmas lánccal  rendelkező nyakörvet a nyakára. Ugyanilyet tettek az egyik lábára és mind a két kezére.
- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy ezt az embert itt, legyen nő vagy férfi, halálra verjük? –kérdezte egy eltorzított hang, akinek nem volt gazdája. A színfalak mögül beszélt valaki. 
(A hangulat megfagyott és senki se bírt mozdulni. Nem tudtuk, hogy mi a szar folyik itt.)
Erre kilépett két férfi és elkezdték ütni az áldozatot aztán pedig rángatták a láncokon. Hol a nyakát vetették hátra, hol a lábát rántották ki alóla és fejelte le a padlót.
( A tömeg egyre elevenebb lett.)
- Nem? Semmi? Érdekelne, ha azt mondom, hogy az álarc mögött egy transzvesztita áll, akkor tenne bárki bármit? - kérdezte a hang.
- És ha azt mondom, hogy egy terhes nő? Egy terhes nő, akit megvernek, majd megerőszakolnak?
( A tömeg meg se moccant.)
- Akkor lássuk. – mondta és a kezével megláncolt lány felé intett, aki a monológ közben lerogyott a földre.
( Alice erősebben szorította a kezemet.)
A lányt a színpadon elkezdték megverni. Néha megrántották egy-egy láncát, ezzel képtelenné téve a védekezést. Próbált ellenállni. De a többszörös túlerő és a láncok megakadályozták. ( A tömeg lefagyott, és bámulta az erőszakot a színpadon.)
A lány maszkja megrepedt. Hatalmasat sikoltott és megrándította a fejét. A lánc elszakadt. Nem hittünk a szemünknek.
- Fogjátok le! Fogjátok le a kurva életbe. - üvöltötte a hang. A pánik csak úgy ragadt az emberekre.
A lányt idejében elkapták és leszorították a földre a nyakánál fogva. Féltem mi van, ha ketté roppantják. A függönyök behúzódtak. Majd pillanatokkal később újra szét. Ott álltak az emberek a maszkban. A megvert lányon a láncok, véresen, lila foltokkal, felszakadt bőrrel. Görnyedten állt és próbált túlélni. 
A lámpák felkapcsolódtak és Alicre néztem… volna. Ha Alice kapaszkodott volna belém. Egy idegen nő volt, aki még mindig belém vájta körmeit.
A lány megszólalt. 
- És még egy áldozat. - majd lerogyott a földre.
Az ütések igaziak voltak és tényleg majdnem agyon vertek egy lányt itt a színpadon. A maszkokat nem vették le. A függönyt végül összehúzták. 
Elmentem megkeresni Alice-t. Nem találtam, szóval a sokk és az ért dolgok után kimentem elszívni egy cigit. 
A friss esti, hideg levegő nagyon jól esett, de a cigi még jobban.