Vacsorára terített magának és a fiának. Nehéz volt az életük, sokat éheztek, amibe a felesége és a majdnem két hónapos kisbabája tavaly bele is halt. Azóta is mindennap gondol rájuk. Fiával mindennap elmondanak egy-egy imát a két sír felett.
----
Levest ettek egy kis száraz kenyérrel-mint minden este. Éppen neki fogtak a szokásos imához, amikor furcsa zajt hallottak a pincéből.
----
- Kezdj el enni, amíg megnézem mi volt az. Biztos csak egy patkány volt, vagy szétesett a farakás.
- Nem, megvárlak!
- Rendben. – válaszolta, rámosolygott és megsimogatta a fia fejét. Az ő egyetlen fia – gondolta magában – csak ő volt neki, ő volt az élete értelme. Büszke volt rá. Az éhezéstől sovány, de ugyanakkor erős, életrevaló kissrác volt.
----
Meggyújtott egy gyertyát, kiment az ajtón. A pinceajtó résnyire nyitva volt. Furcsa úgy emlékezett, hogy becsukta. Lehet, - futott végig az agyán - hogy a szél nyitotta ki. Bement hát. Közvetlenül a bejárat mellett volt a télire feldarabolt fa. Ez – mondta magának - nem esett szét. A gyertyát maga elé tartotta. Tekintetét végighordozta az egész szobában, de nem látott semmit. Leguggolt, benézett a farakás réseibe is, hátha egy patkány ijesztgeti őket, de ott sem látott semmit. Felállt, elindult visszafelé.
---
Éppen zárta be az ajtót, mikor egy sikolyt hallott. Egy sikolyt, amiben egy ember minden lehetséges félelme benne volt… egy kisfiú sikolyát… az ő fiának a sikolyát…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-05-16 00:00:00
|
Egyéb
De ha tényleg szeret? Megvár. És megvárom. Megvárjuk egymást, addig a pillanatig, amíg elveszünk egymás tekintetében. És amikor, - mint mikor elalszunk, és ébredünk, hogy a kiesett álmok mikor is jöttek, - megcsókoljuk egymást. Az lesz a szerelem. Mikor csak odahajolok, és egy apró csókot pihegek az ajkaira. Mikor átkarolom, és kiráz a hideg, mikor megremeg a kezem. És nem érdekel, hogy izzad a tenyerem, hogy a hajam kócos, hogy őt is rázza a hideg...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-01 00:00:00
|
Egyéb
Jelenleg 13 éves vagyok.
Hozzászólások
Nagyon szomorú, vagy nem is szomorú...
Elveszíteni egy anyukát vagy apukát, az nagyon szomorú, elveszíteni egy gyereket... az valami nagyon más lehet, elveszíteni mindenkit, nem tudom és nem is szeretném tudni.
Ettől függetlenül nagyon szépen és letisztultan írsz. Az igazság az, hogy ehhez a hangvételhez a szomorú és elgondolkoztató dolgok illenek, mégis... inkább kezdj újat.