A Sárkány torkában 3. 17. rész

Alig öt perce haladtunk a csillagköd felé, amikor a támadó hajók beértek minket. Egy reményünk a csillagköd elérése volt, ami szerencsére már alig egy-két percre volt csupán. A tizenkét hajó ekkor megbontotta az alakzatot. Kettő a Voyagerre. Négy a klingonokra és három-három hajó rontotta romulánokra. Ekkor láthatóan mind a négy hajó parancsnoka ugyan arra a taktikára váltott. Megpróbáltak ki-kitérni a támadók lövései elől. Végül így sikerült elérni a csillagködöt. A képernyőt lassan betöltötte a kékes lilás gázokból álló porfelhő. Tom csökkentette a sebességet negyed impulzusra. Lassan behatoltunk a csillagköd belsejébe. A klingonok és a romulánok lemaradva követtek minket. A rektaariánok a köd szélétől nem messze szinte nullára csökkentették a sebességüket. Mintha csak haboztak volna belépni. Sajnos ezt egyik hajó sem érzékelhette hála a csillagködnek! Néhány másodperc elteltével azonban újra gyorsítottak.
- Mr. Paris! Csökkentse a sebességet! Engedje őket közelebb. Tuvok! Élesítsen be négy fotontorpedót!

Tom lassított. A klingonok valószínűleg rájöttek, hogy mire is készülünk és átszáguldottak felettünk, ezzel nem akadályozza minket a tüzelésben. A Rektaariánok szerencsére megállás nélkül közeledtek. Tuvok higgadtan figyelte a konzol kijelzőit. Amikor a hajók végre lőtávolba értek megnyomta a tűzgombot. A torpedók átszáguldottak a kékeslila gázfelhők között, majd pillanatok múltán a két kitérni már nem tudó hajóba csapódtak. A bal oldali hajót szemből érte a találat. A pajzs villant egy nagyot de komolyabb károsodás láthatóan nem esett. Másik rosszabbul járt. A torpedók egyenesen a jobb hajtóművébe csapódtak. Látható sérülés nem érte a hajótestet. Ám pillanatok múltán a hajó lelassított, majd megállt. A hajtóművén láthatóan nagyobb kár esett, mint az várható volt. Ebben a pillanatban az egyik sűrűbb gázfelhőből a Haakona tűnt elő, és zúdított pusztító disztruptortüzet a megbénult hajóra. Pár pillanat múlva a hajó megsemmisült.

A Voyager ismét felgyorsított. De sajnos nem elég gyorsan! Így a Rektaarián hajónak volt jó néhány másodpercük a tüzelésre, amit jól ki is használtak! A találatok a gondolák környékén csapódtak be.
- Kapitány! Találat a ball gondolán! – jelentette izgatottan Harry. – Hátsó pajzsok 58% -on!
- Tom! Kitérő manőver!
Mr. Paris a lehető leggyorsabban kezdett bele a műveletbe. A Voyager élesen ballra fordult. De még így sem sikerült elkerülnie a félé repülő két torpedód. Az egyik a ball oldalába csapódott a másik pedig egyenesen a már amúgy is sérült gondolába. A hajón még az előbbinél is óriásibb remegés futott végig. Az ember kis híján azt hitte, hogy szét fog szakadni alatta a hajó.
Harry pultja mögötti konzolok szikrákat hányva hunytak ki. Több pult is egymás után felrobbant, ahogy túlterhelődtek a mögöttük futó plazma áramkörök. Az egyik zászlós robbanástól átrepült a felsőhíd korlátján és Chakotay parancsnok székétől nem messze ért földet ismét.

Egy másik tiszt a székével együtt repült hátra és terült el a földön. Arcán és a felső testén súlyos másod és harmadfokú plazmaégések éktelenkedtek. Chakotay parancsnok nagy nehezen a tőle nem messze heverő tiszthez sietett. Két úját a szerencsétlen nyaki ütőerére helyezte. Várt pár pillanatot, de semmit nem érzett.
- Meghalt! – mondta csüggedten.
Kathryn aki kis híján ugyan csak kirepült a székéből oda szólt Harrynek.
- Kárjelentést! – próbálta túlkiabálni a hangzavart.
- Direkt találat a jobb gondolán! Hátsó pajzsok 18% -on. Burkolatlék a 9-es fedélzeten! A környezetszabályzók leálltak! Vészerőterek nem működnek!
- Ürítsék, ki majd zárják le a szintet!
- Kapitány! Nincs térhajtómű! - jelentette izgatottan Tom.

A megmaradt tizenegy még jóformán sértetlen hajó tovább haladt. Ekkor a klingonok is közbe lépetek! Egy száznyolcvan fokos fordulattal szembe fordult négy üldözőjével majd tüzelt. Fotontorpedó zápor és disztruptor tűz zúdult rájuk. A legelöl haladó hajó másodpercek múltán darabjaira robbant. A maradék három pedig megpróbált kitérni. Ez óriási katasztrófához vezetett. A ball oldalt haladó hajót oldalba kapta néhány torpedó és disztruptor nyaláb. Manőverező és stabilizáló hajtóművei felmondták a szolgálatot. Átpördült a tengelye körül, majd további bukfencek közepette a mellette haladó hajóba csapódott. A két jármű hatalmas robbanás közepette forrt össze. A negyedik hajó felhúzta az orrát így sikeresen átrepült a kibontakozó törmelékfelhő elől. Ám így egyenesen a Gro’Tahh disztruptorai elé került. A hajó taktikai tisztje nem is habozott megnyomni a tűzgombot.

A Voyager ez alatt tovább közeledett a féregjárat feltételezhető helye felé, amikor Harry valami nagyon érdekeset dologra lett figyelmes.
- Kapitány! Az érzékelők szerint kétmillió kilométerre elszórtan tritánium ötvözetre utaló jeleket fogok! És van itt valami, ami… amit még nem tudok azonosítani!
- Újabb Rektaarián hajók?! – kérdezte izgatottan.
- Nem! A burkolatjellemzők… – Harry nem fejezhette be a mondatot. A kormánypulton megszólaló ütközésjelző bele fojtotta szót. Tom megpróbált volna korrigálni, de az érzékelők nem szolgáltattak pontos adatokat. Így nem akart kockáztatni. Helyette egyenesen a képernyőre szegezte a tekintetét és várta a felbukkanó tárgyat. A kijelzők szerint már-már majdnem ütköző távolságon belül volt, amikor hirtelen az egyik kékeslila porfelhőből, végre előbukkant a tárgy.
- Kitérő manőver! – kiáltotta Kathryn kétségbe esetten.

Tom amilyen gyorsan csak tudott lekapta a Voyager orrát. Így is csupán pár tíz méter híján sikerült elkerülnie az ütközést. A klingonok is észre vették. A Gro’Tahh élesen jobbra fordult miközben megeresztett jó néhány lövést. A romulán hajók jártak a legjobban. Eltérő pályájuknak hála nem kellett kitéréssel törődniük.
- Nem szükséges! Aggodalomra semmi ok! – szólalt meg hirtelen Hetes, majd, hogy ne kelljen magyarázkodnia a hátsó kamerák képét vetítettem ki a képernyőre. Ebből a perspektívából már egészen tisztán ki lehetett venni a riadalom okát. Egy hatalmas Borg kockahajó volt az! Pontosabban csak az egyik sarka. A többi darabja ugyan is valahol a csillagködben lebegett. A klingonoknak is leeshetett a tantusz, mert, pillanatokkal később ők is beszüntették a tüzelést. A Rektaariánok viszont egyenesen nem is foglalkoztak vele.
- Ez az egész csillagköd… egy óriási Borg roncsmező! – jelentette Harry, miután leolvasta a legfrissebb érzékelő adatokat.
- Ez így nem teljesen pontos kapitány. – felelte Tuvok. – Az érzékelők szerint a ködben legalább hat majdnem teljesen épp hajó található!
- Még hogy aggodalomra semmi ok! – mondta cinikusan Tom.
- Energiát nem érzékelek! – mondta. – Minden hajó… inaktív!
- Így igaz kapitány! – erősített meg Hetes.
- Ez egyre jobb lesz! – jegyezte meg Tom. - Itt Borgok. Odakint pedig vérszomjas Rektaariánok!
- Remélem a Borg hajók nem, reaktiválódhatnak maguktól! – mondta reménykedve Mr. Chakotay.
- Nem. – válaszolta Hetes kicsit bizonytalanul. Mondott volna még valamit, de a hajót megrázó találat belé fojtotta a szót. De nem sokkal később sikerült megszólalnia.

- Kapitány! Rejtőzzünk el az egyik hajóban! Egy tőlünk pusztán pár millió kilométerre lévő hajónak nyitva van a zsilipkapuja!
- Hogy micsoda! – csattant fel a kapitány. – Nem vagyok hajlandó kockáztatni a Voyager és a legénység épségét! Egyáltalán, hogy juthatott az eszébe ilyen őrültség?! – kérdezte felháborodottan.
- Sajnos igazat kell adnom! – mondta hirtelen Tuvok. – Az érzékelők szerint még huszonhárom Rektaarián hadihajó lépett be a csillagködbe.
Kathryn láthatóan erőse gondolkodott, gondosan mérlegelte a lehetőségeket, majd végül meghozta döntését.
- Tom! Célozza meg a kockahajót! – utasította. – Harry! Küldjön üzenetet a többi hajónak! Mr. Kim biccentett, majd belekezdett a műveletbe.

Tom ezalatt betáplálta a megfelelő irányzékot, majd maximális teljesítményre vette a hajtóműveket. A Voyager meglódult a feltételezett biztonság felé. Ám fájó szívvel konstatálta, hogy több percbe is beletelik, mire elérik azt! Erről persze a többieket is volt szíves tájékoztatni. Mondanom sem kell a hírnek senki nem örült.
Az üldözők tovább folytatták a tüzelést. A Gro’Tahh pajzsa csak úgy villogott a folyamatos találatok miatt. Mr. Tuvok bemérte a legelöl haladó hajót és két fotontorpedót engedett el egyenesen a hajtóművei felé. A hajó megpróbált kitérni de sikertelenül! A becsapódó torpedók tönkre tették a hajtóműveiket. Ezt bizonyította, az is, hogy néhány másodperc eltelte után egyenesen az előttük lebegő roncsdarabba csapódtak, vakító tűzgolyóvá változtatva azt. A szerteszét repülő darabok az egyik közeledő hadihajóba csapódtak. Néhány kisebb találatot hárított ugyan a pajzs de a nagyobbakkal nem volt képes megbirkózni. A hadihajó bal hajómű egysége leszakadt, pajzsai megszűntek. Tehetetlenül sodródott tovább.

A romulánokra is rájárt a rúd! Alig, hogy végeztek rájuk akaszkodott három-három hajóval újabb hat vágódott ki az egyik gázpamacs mögül. Alakzatba fejlődtek, majd amint lőtávolba értek tüzet nyitottak a Terixre. Ám a tehetetlenül sodródó hajó egyenesen eléjük úszott.
Én mondom ilyen szép balesetet szerintem még senki sem láthatott! Az elől haladó két hajónak ideje sem maradt reagálni. Frontálisan csapódottak bele a roncsba! Ilyen szép tűzijátékot talán még szilveszterkor sem lehetett látni soha!
Az utánuk jövő hajó felkapta az orrát, ám az egyik hajó leszakadt darabja egyenesen a törzsébe csapódott és átfúrta azt. A hajó a legjobb tornászokat megszégyenítő bukfencbe kezdett, majd tízpontos gyakorlatát egy antianyag robbanással fejezte be! Ez ám a finálé! E kialakult zűrzavarból a másik három hajónak már nem sikerült kikecmeregnie. Teljesen elvesztették a hajók irányítását. Az egyik megpróbált le és balra kerülni, ám a mellette haladó is valami ilyesmire gondolt. Az eredménye meg is lett. Alig, hogy az első belekezdett a bal kanyarba a második egyenesen bele rohant, halálos tűzgomolyagban egyesülve. Az utolsó hajót a szerteszét repülő roncsdarabok intézték el. Ezalatt a klingonok is rendesen megtépázták üldözőiket. Kettő tehetetlenül, lángolva sodródott még a harmadik pont ebben a pillanatban robbant fel.

- Kapitány! Az üldözőink megsemmisültek! – jelentette Harry. – Ám az a huszonhárom hajó öt percen belül lőtávolba ér.
- Tom? – kérdezte a kapitány.
- Talán sikerül elérnünk addigra a hajót! – felelte nem túl megnyugtatóan.
- Kapitány! - szólalt meg Hetes. - Pontosabban is megvizsgáltam a hajókat. Biztosan állíthatom, hogy a hajóroncsok három és fél éve sodródnak itt.
- Honnan tudja ezt ilyen biztosan? – kérdezte Chakotay parancsnok gyanakvóan.
Hetes tartott egy kis hatásszünetet, majd válaszolt.
- 42-es mátrix 59 kockájának 16-os rácspontja. Csillagidő szerint 50 523. 9-kor itt csapott össze a Borg harmadszorra a 8472-es fajjal. Negyvenhárom kockahajó semmisült meg. Kétmillió-nyolcszáznyolcvanegyezer dolgozó likvidálva.
- Ez egyre jobb lesz! –jegyezte meg Tom.

Négy és fél perc elteltével a Voyager kilépett egy gázpamacs mögül. Végre szemtől szembe kerültünk a hatalmas Borg kockahajóval. Külső sérülésnek nyoma sem volt rajta. Csendben, békésen sodródott az űrben. Tom félmillió kilométerre a hajótól lecsökkentette a sebességet, majd teljesen megállt.
- Valami itt nincs rendben! – jegyezte meg tekintetét a képernyőre szegezve. – Hetes! Nem azt mondta, hogy nyitva a hajó zsilipkapuja?
- De. – felelte egyszerűen.
- Hát… ennek nincs! – válaszolta. Mindenki a képernyőre emelte a tekintetét. Néhány másodpercnyi keresgélés után mindenki megtalálta a megfelelő nézőpontot. És tényleg. A hajó zsilipkapuja zárva volt.
- Hogy magyarázza ezt Hetes? – kérdezte Kathryn.
- Én…
- Kapitány! – vágott közbe Harry. – Nem ez az egyetlen tévedés! Az előttünk lévő hajó nem három és fél éve sodródik! A tritánium bomlása alapján a kocka legalább… négy évszázada lebeg az űrben.
- Ezt… ezt nem értem! – szólalt meg Hetes nyugtalanul.
- Harry! Hívja a többi hajót!
Mr. Kim végre hajtotta a feladatot, ám a válasz pusztán komputertől érkezett!
- Nem felelnek! – válaszolta értetlenül.

Mr. Tuvok lepillantotta pultjára, majd alaposan szkennelte a környező űrt. A kapott adatok nyugtalanítóan hatottak.
- Azt, hiszem én, tudom, hogy miért nem felelnek kapitány.
- Várom a magyarázatát Tuvok! – felelte türelmetlenül Kathryn.
- Egyetlen egy hajó sem tartózkodik érzékelő távolságon belül. – mondta higgadtan.
- Ez… ez meg, hogy lehet? – kérdezte Harry egyre értetlenebbül. De hát ezzel nem volt egyedül. Hiszen mostanra már mindenki elvesztette a fonalat. Ki előbb ki utóbb.
- Nem lehet, hogy valami zavarja az érzékelőket? –kérdezte Chakotay parancsnok bizonytalanul. – A Borg hajókat is pusztán pár millió kilométerről érzékeltük! Lehet, hogy valamelyik hajó bocsát ki valamiféle zavarómezőt.
- Lehetséges. – felelte a vulcani. – Ám nem lehetünk biztos benne.
- Harry! Állítsa át az érzékelőket tér-idő anomáliák keresésére. – utasította Kathryn. Hülye!

Mr. Kim számára nem volt ismeretlen a feladat. Jócskán szerzett már tapasztalatot az ilyesféle anomáliák megtalálásában. Persze az akadémián is kapott kiképzést, akárcsak a többi újonc, de az jóval alap szintűbb tudás volt. Mondhatjuk általános tudnivalónak is, ha így valakinek jobban tetszik! De ez itt a Delta kvadráns volt! Tapasztalatok és új tudás kész tárháza.