A Red Wolf 6 incidens

(Előzmény: Menekvés a Japetusról - Aline Cedrack a Japetus űrállomáson szerette volna felbérelni Pirx kapitányt, hogy ölje meg Aaron Starkot, aki a lány apjának életére tör. Pirx visszautasította, de túl későn, a Szindikátus zsoldosai már üldözőbe vették. Pirx és Aline együtt menekültek el a Japetusról.)

4739. február 7.
Kietlen Öv, kb. 253 fényévnyire a Naptól
Red Wolf 6 kereskedelmi űrállomás

Aline Cedrac viszolyogva nézett végig a Red Wolf 6 rozsdás, különböző váladékoktól mocskos falán. Pillantása a földön kuporgó, alkoholtól vagy drogoktól kábult lényekre terelődött, akik talán még a falaknál is ocsmányabb látványt nyújtottak, a szaguktól pedig minden jóérzésű élőlény gyomra megfordult volna. Ehhez az állomáshoz képest a Japetus édenkertnek tűnt. S még el sem hagyták a dokkoló zónát.
Pirx kapitány közvetlen mögötte állt. Nyugodtnak tűnt, békésen szemlélte az enyészet eme példaértékű képsorait. Elővigyázatosságának egyetlen jele tán csak az volt, hogy kezét pisztolya mellett nyugtatta, lövésre készen. Aline azt kívánta, bár csak ő is ilyen nyugodt tudna lenni. Ám ő nem csak, hogy undorodott mindattól, amit látott, még félt is. Jobban, mint amikor tűzharcba keveredtek a Japetuson. Itt akár még a levegő is halálos lehet.
- Biztonságos ez a hely? – hebegte a leszállórámpa tövében.
- Nem. – rázta meg a fejét Pirx flegmán – Lódulj.

Aline kis híján hasra esett, ahogy a férfi mozgásra bírta. Majdnem két napja ismerte már, de eddig csak durvaságot tapasztalt tőle. Mocskos beszéd, udvariasság semmi, tipikus kalóz. Ez a gondolat többször is átsuhant Aline agyán, mire a Kietlen Övbe értek. Nehezen bírta, hiszen nem ehhez szokott, de tűrte, különben annyi tiszteletet sem kapna Pirxtől, mint amennyit eddig kapott. Akkor pedig egyáltalán nem lesz képes felbérelni az apja megmentésére.
- Kérvényt nyújtsak be? – mordult újra a kapitány – Mozogj már, ha nem akarod, hogy valaki könnyű célpontnak nézzen.

Újabb taszítás, de ezúttal Aline már meg tudta őrizni az egyensúlyát és tovább haladt. Pirx mögötte lépkedett, hangtalanul, mint valami árnyék. A lány fejében két elmélet is felötlött ennek okára. Az első szerint, a kapitány veszélyekre számít, és ha belépnek valahová, nem ő lesz az elsőrendű célpont, hanem Aline. A második elmélet sem volt ennél kecsegtetőbb, vagyis Pirx arra számít, hogy majd szökni próbál, és így könnyebben végezhet vele.
Voltaképpen mindkét elmélet igaz volt, ámde téves is egyben. Pirx okos ember lévén előre engedte gyönyörű kísérőjét, így az esetleges bajkeverők először a lánnyal törődnek, aztán vele. Ezt az időt pedig kihasználhatja a likvidálásukra. Másrészt szemmel tarthatja a lányt, ami megint nem utolsó szempont, főleg a helyi rabszolga-kereskedők miatt.

Megérkeztek az állomás központi csarnokába, a Kietlen Öv legmélyebb bugyrába. Boltosok, akik nem élelmet vagy kelméket árultak, hanem kábítószert, fegyvereket, egyéb kártékony eszközöket. Az éles szeműek felellhettek csempészet árúkat, hamis űrhajóalkatrészeket és ezernyi olyan dolgot, amit a törvény tiltott. Ameddig a szem ellátott, ehhez hasonló boltok, egy-egy mulatóval illetőleg szerencsebarlanggal megtűzdelve.
Az eladók és vevők hasonlóan vegyes képet mutattak. Fegyverkereskedők, nepperek, besúgok, rabszolgák, kalózok, zsoldosok, gengszterek, függők, mind különböző fajokból, több ezer képviselővel egy hatalmas tömegbe tömörülve, mint valami élő tenger.
- Mit keresünk mi ilyen helyen? – kiabálta túl Aline a csőcseléket.
- Nem mit, kit. – maga előtt terelve a lányt elindult előre.

A tömegen nem volt könnyű az átjutás, főleg nem egy olyan lánnyal az ember társaságában, mint Aline. Pirx egyik kezével végig a karját fogta, a másikkal pedig pisztolya markolatát. Szúrós pillantásokat vetett mindenkire, aki jobban szemügyre vette őket, és szinte gyilkolt a tekintetével, amikor olyanokra pillantott, akik talán többre készültek a megbámulásnál. Végül fennakadás nélkül értek be az egyik mulatóba.
A kinti körülményekhez képest ezt a helyet akár kultúráltnak is nevezhetné az ember, ha nem fetrengenének kábult lények a földön, és nem üvöltöznének trágár szavakat a begerjedt vendégek a színpadok erőterei mögött vetkőző nőnemű alakok felé.
- Jézus, te szereted az ilyen helyeket? – fintorodott el Aline.
- Úgy nézek én ki? – háborodott fel Pirx az őszinteség legcsekélyebb jele nélkül.

Aline megrázta a fejét, és próbált kiverni a fejéből egy igencsak kellemetlennek ható gondolatot a színpadon táncoló idegen nők és egy emberi férfi aktusáról.
Pirx kevésbé törte magát ilyenek miatt. Egyetlen pillantással tudomásul vette, hogy a műsor nem az ínyére való, majd a bárpulthoz sietett. Bár nem figyelte, de tudta, Aline mögötte van. Muszáj volt neki, ha nem akart nagyon hamar erőszak, vagy rabszolga-kereskedelem áldozata lenni. A legbiztonságosabb hely számára a kapitány kartávolságán belül volt.
- Csapos! – csapott a pultra Pirx.
- Mi kéne. – lépett oda egy termetes, szőrös, hosszú fülű lény.
- Dergonolas.

A lény mind a hat szeme egyszerre kerekedett el, a füle lelapult, arca elfintorodott.
- A főnök nem fogad látogatókat.
- Engem igen. Mond meg neki, hogy Pirx keresi. – a csapos ellenkezni akart, de a kapitány belé fojtotta a szót – És mond meg neki, hogyha el akarná kerülni a találkozást, nem lesz több alkalma kedvenc időtöltésének hódolni.
A csapos még pár pillanatig felé bámult, azon tanakodva, mit is tehetne, de miután látta, hogy Pirx nem fogja meggondolni magát, elsietett. Aline kérdőn pillantott rá.
- Ki ez a Dergonolas?
- Két dolgot kell tudnod róla. – olyan hangon szólalt meg, amire Aline aligha tudott volna nem odafigyelni – Nagyon fontos, úgyhogy mindkettőt tartsd észben. Az első, ne szólalj meg a jelenlétében. A második, ne nézz a szemébe. – nyomatékosan a lányra tekintett – Ezt a kettőt maradéktalanul fogadd meg, ha szabad emberként és legfőbbképpen, emberként akarod megélni a hátralévő életed. Világos?
- Világos. De miért?
- Semmi miért. – szorosan megragadta a lány karját és közelebb húzta magához.

Ellentmondást nem tűrően a szemébe nézett. – Nincs miért. Bármit is hallasz, nem szólalsz meg. Bármit is csinál, nem nézel a szemébe. Ha valamelyiket megszeged, én nem tudok segíteni. Senki sem tud, világos?
- Igen. – bólogatott Aline a fájdalomtól eltorzult arccal. Pirx ezután elengedte, s ő a csuklóját masszírozva fordult el.
- Legszívesebben be se vinnélek hozzá, de ha idekint hagylak, tuti elrabolnak, megerőszakolnak vagy megölnek. – tette még hozzá Pirx – Inkább vállalom a kockázatot, és remélem, van annyi eszed, hogy betartod ezt a két szabályt.
- A főnök várja. – vágott a mondatába a csapos.

Pirx a lány iránti aggodalmát a lehető legmélyebbre temetve, a kocsmárosról tudomást sem véve a bárpult mögött elhelyezett, más esetben észrevehetetlen ajtóhoz lépet. Még egy pillantást vetett a nyomába szegődött lányra, aztán magabiztosan belépett.
A változás lenyűgözte Aline-t. Egyik pillanatról a másikra züllött kocsmából tiszta, fehér falakkal körbevett terembe jutottak. Bár nem igazán ismerte az ilyenfajta technikát, de gyanította, hogy az ajtóba valamiféle transzportert, esetleg transztert építhettek, ami az állomás távolabbi pontjára vitte őket. Mindenesetre a hatás lenyűgözte. Akárcsak a terem látványa.

A kerek helyiség bútorai a legritkább, egyben legdrágább daraboknak számítottak a Szindikátus hat galaxisában, a falakon függő képek pedig műkincsnek minősültek. Egyik sem való erre az állomásra. Ezután szemügyre vette a teremben lévő élőlényeket. Mindhárom ajtót, köztük azt is, amin át érkeztek, két-két jól megtermett szörnyeteg őrizte, katonai puskákkal a kezükben. A terem közepére helyezett heverőn pedig több ember feküdt. Egész pontosan hat lenge öltözetű nő, és egy férfi. A nőkből öt, mint kígyók, úgy simultak egymáshoz, cirógatták egymást és a férfi csupasz felsőtestét. A hatodik nő, azonban gyilkos tekintetével követte nyomon Pirxet és Aline-t.
- Az az öt csaj rabszolga, a hatodik a főtestőr. – súgta Pirx, miközben lassan a terem közepe felé haladtak. Aline kérdezni akart valamit, de aztán eszébe jutottak a kapitány szavai a két szabályról – Kiborg, méghozzá a likvidátor fajtából. Az őrök serakok, okosak, vadak, parancsra bárkit széttépnek, és döbbenetesen pontosan céloznak. A főnökük az a félmeztelen ipse, ott, a lenge öltözetű csajok között. – mutatott a rabszolgák kényeztetését élvező férfira, aki mintha tudomást sem vett volna az érkezésükről – Ő Dergonolas. Ne feledd, mit mondtam…
- Mit mondtál neki Pirx? – harsant Dergonolas hangja.

Aline határozottan kellemesnek, már-már selymesnek érezte. És olyan érzése támadt, mintha kifinomultságot valamint műveltséget árasztana.
- Csak hogy ne szólaljon meg a jelenlétedben. – Alinre pillantott, aki mereven bámulta a felülni készülő férfit – És hogy ne nézzen a szemedbe. – a szavak hangsúlya azonnal észhez térítették Aline-t és elfordította a fejét.
- Ó, az előre látó Pirx kapitány. – ült fel Dergonolas – Ugyan miért ne nézhetne bele, egy vak ember szemébe.
- Tán inkább egy vak vempar szemébe.

Aline-be megfagyott az ütő. A vempar akár a földi mitológiák vámpírjának is megfelelhetne. Vérre szomjazik, regenerációs készségei miatt szinte halhatatlan. Bár a vemparok nem érzékenyek a fényre, és repülni sem tudnak, a karó pedig mit sem ér ellenük. Azonban mindenük a kéj, a vágy, melyet természetes képességeik birtokában könnyűszerrel elérhetnek. Aline végre megértette, miért nem szabad a szemébe néznie. Ha megtenné, ő is a rabszolganők között kötne ki.
- Igaz is, köszönöm hogy emlékeztetsz rá. – állt fel a vempar.
- Még a végén elfelejted, és olyat tennél, amit te magad is megbánnál. – Pirx magabiztos volt, a helyzet ura, félelmeit még a test kémiai változásaira oly érzékeny vempar elől is el tudta rejteni. – Üzletet akarok kötni veled.
- Miféle üzletet? – indult el feléjük, egész pontosan Aline felé Dergonolas.

Pirxben megcsendültek a vészharangok. Mikor beléptek ide, tudta, hogy Dergonolas szemet fog vetni Aline-re. Szerencsére, amíg a lány nem szólal meg, nem képes hatni az érzékeire, a vágyaira, és amíg nem néz a szemébe, nem lesz a rabszolgája. Ez hatalmas előny a vak vemparral szemben, azonban túl közelről talán már a szagból, a kisugárzott érzelmekből is képes lesz meghatározni Aline vágyálmainak forrását. Akkor pedig nincs menekvés.
- Szükségem lenne egy hajóra, amivel eljuthatok a Proximára. – minél előbb tárgyalásra adja a fejét, annál gyorsabban terelheti el Dergonolas figyelmét Aline-ről.
- Azok a hajók iszonyú drágák, barátom. – elérte a lányt, olyan közel hajolt hozzá, hogy arca szinte súrolta a szőke hajtincseket. Mélyet szippantott a levegőből, ezzel hozzájutva sok olyan információhoz, amire szüksége lehet a lány megszerzéséhez. – Aline, milyen szép név. – suttogta a lány fülébe a szavakat – Nézz rám Aline.

Dergonolas ereje meghaladta egy emberét, de Pirx ütése olyan váratlanul érte, hogy egyensúlyát vesztve hanyatt esett. Mire az őrség reagálhatott volna, a kapitány már maga mögé rántotta Aline-t, pisztolyát pedig egyenesen a vemparra szegezte. Ekkor már felé is puskacsövek meredtek, a kiborg pedig előre ugrott.
- Botor dolog. – rivallt rá Pirx – Hat méterre vagy, a pisztolyom viszont csak hat centire a főnököd fejétől. Bármilyen gyors is vagy, egy teljes energián leadott lövést még te se tudsz megállítani, viszont az ő fejét fixül szétviszi.
A kiborg megállt, hidegen mérlegelte a lehetőségeket, aztán úgy döntött, már azzal is csak Pirx esélyeit növelte, hogy végighallgatta, a további késlekedések pedig minimálisra csökkentették a beavatkozás sikerességét. Nem tehetett mást, várt az alaklomra.
- Sajnálom Dergonolas, de a lány az enyém. – szavai nem tűrték az ellentmondást – Üzletelni jöttem, nem rabszolgát eladni. Egy hajó kell, egy beiktatott hajó.
- Mint mondtam, – dörzsölte meg sértetlen állát, mintegy kigúnyolva az emberek által oly tisztelt és retteget fájdalmat – a beiktatott hajók nagyon drágák, nem teremnek minden kietlen övi dokkban.
- De a te dokkodban azért csak előfordul néhány. – jegyezte meg Pirx, tekintetével egyszerre figyelve a testőrt, a rabszolgákat, az őröket és a vempart.
- Így van, én viszont, neked, még drágábban adom. – állt fel megvetést sugárzó arccal.
- Oké, itt az ajánlatom. Adsz egy hajót, vagy agyonlőlek. – a pisztolyt egyenesen a helyi bűnszövetkezett vezérének fejéhez szegezte.
- Ha lelősz, meghalsz, még akkor is, ha túlélem, amire nagy az esély.
- De az utolsó pillanatokban jobb lesz a közérzetem. – vont vállat Pirx egykedvűen.

A vempár hangosan felkacagott, majd heverője felé kezdett hátrálni.
- Veled mindig öröm üzletelni Pirx. Az érveid páratlanok, gondolom, ezért vagy még életben. – felajzott rabszolgái közé ült – Gyere, beszéljük meg. – intette maga mellé, s ebben a pillanatban a nők is hívogatni kezdték.
- Kösz, de emberként akarom elhagyni ezt a helyet. – tette el a pisztolyát, mikor a testőr visszahúzódott főnöke mögé – A hajóért cserében felajánlok hat darab T-R3-as nehézkarabélyt.
- A hadsereg gyártmánya? – vonta fel kérdően a szemöldökét Dergonolas.
- Igen. Hat hónapja szereltem le egy kettesosztályú őrhajóról. Mindegyik sértetlen, kiváló minőség.
- És a lány?

Pirxnek nem tetszett, hogy Dergonolas már megint Aline-ra akarja terelni a figyelmet. Talán mégis csak kint kellett volna hagynia.
- Maradjunk a témánál. Ezt ajánlom, szerintem megéri.
- Szerintem viszont nem. – rázta meg a fejét a vempar – Nem tudom hasznosítani. Jelenleg nincs szükségem ilyesmire.
- A feketepiacon értékes árú. – érvelt Pirx, mert már érezte azt, amit Dergonolas a fejébe vett. Óvatosan a kijárat felé kezdte taszigálni Aline-t.
- Ám van valamid, ami még értékesebb… számomra. – újra felegyenesedett – Valakid. Szükségem van egy új rabszolgára.

Ezúttal Pirx lassabb volt a kelleténél. Az ajtóban álló két őr mellette termett, az egyik a halántékának nyomta a puskáját, a másik hátra szorította a kezeit. A kapitány hiába küszködött, ebből a szorításból nem tudott kitörni.
- Aline, menekülj… vissza a Charonra. – ordította, hogy legyőzze a vempar által a lány agyába tóduló képeket.
- Ó nem… - indult meg Dergonolas az összezavarodott lány felé – Nem kell menekülnöd. Előlem nem.

Aline nem tudta mitévő legyen. A vempar tiszta, selyemként a fülébe kúszó szavai megigézték, ugyanakkor Pirx reszelős kiabálása az utolsó pillanatban mindig észhez térítették. Menekülni próbált, engedelmeskedni a kapitánynak. Tudta, igaza van, csakhogy a lény, aki már előtte állt, valahogy… neki könnyebb volt engedelmeskedni. Ránézett a férfira. Magas, izmos, kisportolt test, műveltséget sugárzó arc, fehér haj és…
- Ne! – üvöltött Pirx, tudván, mi történik, hangja azonban, bármennyire szólt hangosan, már nem tudta elnyomni a vempar igézetét.

Aline felemelte a tekintetét. Igéző kék szemek. Aline teste tüzelni kezdett, egyre fokozódó vágyai elnyomták tudatát, a kapitány hangját, mindent. Már csak egy dologra tudott gondolni.
- Maradj velem, én megvédhetem az apádat. Megadhatok neked mindent. – átkarolta a lányt és a heverő felé kezdte vezetni.

Pirx lemondóan felsóhajtott. Aline elveszett. Ez az undorító lény megigézte, és miután kielégítette vágyait, miután az első aktus keretében vért szív belőle, örökre vempar marad. Ezt pedig, most már lehetetlen megakadályozni. Ha meg is próbálná, belehalna, amit viszont nem akar. Hiba volt idehozni, hiba volt elhozni a Japetusról. Hiba volt megismerni.
Dühös volt magára, a lányra, Dergonolastól pedig a szó legszorosabb értelmében undorodott. Az egész fajától, természetüktől, tetteiktől. Ámde ez sem segíthetett már a lányon. Jól tudta ezt. Most már csak magán segíthetett.

Miután Dergonolas szolgái közé fektette Aline-t, felé fordult. Győzelemittasan elvigyorodott. Legyőzte a kapitányt, elvette tőle, ami fontos volt neki. Végre kvittek lettek. Egyvalami volt hátra. Hagyni akarta, hogy szenvedjen, ahogy ő szenvedett, amikor megfosztotta a látásától.
- Engedjétek el. – intett és az őrök azonnal teljesítették akaratát – Egálban vagyunk. Ha legközelebb találkozunk, az egyikünk meghal. – leült a nők közé, akik azonnal rávetették magukat, közülük legjobban Aline – Most távoz.
Pirx gondolkodás nélkül átlépett az ajtón, amin bejöttek. A fehér falak, a tisztaság és a vempar után valahogy az a mocsok, ahová visszakerült sokkal emberibbnek tűnt. Nem is beszélve a fejében kavargó gondolatoktól.

Emlékek törtek a felszínre, olyanok, amiket évekkel ezelőtt mélyre kellett temetnie. Emlékek, melyeknek köszönhetően pontosan tudta, Aline min megy most át. A múlton elmélkedve, szint megbabonázva indult vissza hajójára. Senki sem kötött belé, mintha mindenki tudná, mit tett régen és mi történt vele most. Akár igaz is lehetett, a hírek gyorsan terjednek ilyen mocsoktanyán.
Mikor belépett a Charonba, azonnal bezárta a rámpát. Elege lett a Red Wolf 6 szennyéből, a vempar jelenlétének mindent átható szagából. Fáradtan dőlt a társalgóba elhelyezett heverőre. Révetegen bámulta a mennyezetet. Igyekezett nem tudomást venni a mellette manifesztálódó alakról.
- Megmondtam, több értelme lett volna itt hagyni a hajón.
- Jó lenne, ha egyszer nem úgy kezdenéd, hogy megmondtam. – mondta Pirx halkan, tekintetét le se véve a rácsokról, amik elfedték a kábeleket, csöveket, paneleket.
- Sajnálom, ám nem tehetek kivételt. A programon nem enged elmenni azon tény mellett, hogy a javaslatom ellenében, ami minden bizonnyal kedvező volt mindhármunk számára, te inkább a saját fejed után mentél, és feláldoztad szegény Aline-t.

- Neked már csak Aline? – ült fel Pirx, megelégelve a mennyezet egyhangú mintázatát – Jól összemelegedtetek az elmúlt két napban.
- Kedves, megértő, kultúrált lány. Maga volt a mámor a jelenléte. – Charon leült Pirx mellé – Végre értelmes emberrel tudtam beszélgetni.
Pirx gyilkos pillantást vetett a hologram felé, majd felállt és szembefordult vele. Dühös lett, és ennek hangot adott.
- Ha ennyire elvagy vele, menj, segíts rajta.
- Hidd el, önként és dalolva tenném meg, azonban mint mesterséges lélekmegszemélyesítő, sajnálatos módon erre a hajóra korlátozódik a mozgásterem.
- Akkor ettől a pillanattól több szó ne essen Aline-ről. – azzal a második szintre vezető létra felé vette az irányt.
- Hát neked is Aline? – állt fel Charon lassan.

Pirx megállt. Észre se vette, hogy a keresztnevét használta a lánynak. Belegondolt, meg akarta tudni a miértet. Semmit sem jelentett a számára. Tetszett neki, testi vonzalom volt, ezt nem tagadhatja, ennél több azonban fel sem merült benne. Gyűlölte a nyafogását, a gazdagságát, kolonc volt a nyakán, bajt hozott rá.
És mégis, most a bűntudat gyötörte, hisz miatta került Dergonolas markában. S ami rá vár… abba jobb nem belegondolni. Megszűnik önálló ember lenni, nem lesz más, mint egy eszköz a vempar vágyainak kielégítésére, legyen az táplálkozás, szexuális, védelemi vagy akármi. Dergonolas bármit mond, Aline gondolkodás nélkül végrehajtja.
- Nem tehetünk érte semmit. – rázta meg a fejét, mintegy elűzve gondolatait. Igaznak hitte a mondatot, a bűntudata mégsem csillapodott.
- Ha bárki más mondaná… igaz lenne. De olyantól hallani, aki részt vett Forsaken védelmében…

Az emlékek újra előtörtek, olyan élesen, mint az ostrom utáni időkben. Forsaken védelme voltaképpen mészárlás volt. A vemparok húsz évvel ezelőtt háborút indítottak a Stuman bolygó ellen. Pirx a Szindikátus katonájaként több ezer társával védte a bolygót. Forsaken az utolsó városok egyike volt, az egyre hátrébb szorított katonák itt gyülekeztek ellentámadás céljából. A vemparok azonban tudomást szereztek róluk, és lerohanták őket, váratlanul, éjszaka. Három napig tartott a harc, a lakosságot egytől-egyig átváltoztatták, a katonákat pedig lemészárolták. Mire elrendelték a kivonulást, a Szindikátus erőiből alig maradt száz fő. Végül mindössze tizenhat katonát mentettek ki.

Pirx köztük volt. Egy vempar nő megigézte, megsebesítette, de a barátai kihozták. Utána hónapokig tartott, hogy legyőzze az akkor már halott vempar bűvöletét. Végül sikeresen győzött, azonban a forsakeni mészárlás és az azutáni küzdelmek emlékei végig kísérik életén.
- Ott megtanultam valamit, Charon. Ne kezdj ki a vemparokkal.
- Ha a feljegyzéseim nem csalnak, nem csak ti szenvedtetek súlyos veszteségeket.
- Igen, viszont a vemparokat nem érdekli, ha elveszítenek valakit… engem igen.
- Akkor? – tette fel a végső kérdést a hajó lelke – Most miért nem érdekel?
Pirx felsóhajtott. Érdekelte. Senkinek sem kívánta azt a poklot, amit átélt. Egy proximai lánynak végkép nem.
- Ha megtudom, ki programozott ilyen okoskodónak, kifilézem. – azzal elfordult a létrától és a hajó raktára felé vette az irányt.
- Az egész hadsereget? – enyészett el a hologram.

Pirx kinyitotta a raktár ajtaját, majd belépve szemezgetni kezdett a polcok között. Először egy csatapáncélt vett magára, majd a kezeire mobil pajzskivetítőket illesztett. Zsebre vágott egy tenyérnyi méretű kapszulát. Ezután lézerpisztolyát áthelyezte az öve rejtekébe helyezet tokba, majd két nagyobb tűzerejű skorpió típusú plazmapisztolyt csatolt a jobb és bal combjára. Végül lekapott a puskákkal telizsúfolt polcról egy méretes ragadozó osztályú, háromfunkciós karabélyt.
Miközben felkészült, folyamatosan magyarázta a tervét.
- Bemenni nem lesz nehéz, hisz senki sem számít nyílt támadásra. A móka a bártól kezdődik.

Mikor odaérek, az őrség riadót fúj. Ekkor neked meg kell támadnod az állomás komputerét.
- A főbb rendszereket nem tudom összezavarni. – tette szóvá Charon – Legalábbis ilyen rövid idő alatt nem.
- Nem is kell, nekem elég, ha szórakozol kicsit a világítással és az ajtókkal. – felvett egy célzó szemüveget – Ha bent vagyok Dergonolas rezidenciáján, szállj föl és menj a D-Alfa 4-es pontra. Ott várj, lehetőleg nyitott zsilippel.
- A panorámaliftre gondolsz?
- Pontosan. Ha minden simán megy, kevés lövöldözéssel megússzuk. Ha nem… - kibiztosította a karabélyt – akkor csinos kis hullaházat rendezünk be. – lekapott még egy fiolát az egyik kémiai anyagokat rejtő szekrény tetejéről, majd elhagyta a Charont.

Így felfegyverezve még annyian sem próbáltak belekötni, mint amikor Dergonolastól visszafelé jött. Mindenki kitért az útjából, néhányan elismerően bólintottak, mások nyugtalankodva néztek utána, míg pár figura elszaladt arrafelé, amerre ő tartott. Figyelmeztetik Dergonolast.
A bárba belépve semmi szokatlan nem fogadta. A vendégek fele önkívületi állapotban fetrengett, a másik fele a táncos lányokhoz próbált hozzáférni. Egyedül a sokszemű, szőrős csapos sikított fel Pirx láttán. Ekkor azonban minden épelméjű lény pillantása rá szegeződött.
- A közegészségügytől jöttem. – emelte célra a karabélyát Pirx – Ezt a helyet azonnali hatállyal dezintegrálom.

Meghúzta a ravaszt és sűrű, hosszú lángnyelvek nyaldosták végig az asztalokat s néhány túl későn felpattanó vendéget. Pillanatok alatt hatalmas lett a káosz, mindenki próbált fejvesztve menekülni, míg a kapitány módszeresen mindent beterített lángoló naftalinnal.
Ezután bukkant fel Dergonolas testőrségének színe-java. Kettő hátulról próbálta megtámadni, de az ajtó lezárult előttük, a lámpafények kihunytak. Pirx célzó szemüvege azonnal állított a fényszűrésen, s így a kapitány úgy látott, mintha nappal lett volna. Átkapcsolta fegyverét és célpontról célpontra váltva lőtte le a felé ugró szörnyetegeket, vagy az őrá lövő egyéb testőröket, kiknek lövedékeit felfogták a személyi pajzsok és a csatapáncél.

Persze ezek se tartottak örökké, csak annyi ideig, hogy ellenfelei nagy része harcképtelenné váljon. Azután lecsatolta kezeiről a pajzskivetítőket, valamint ledobta az elszenesedett páncélt. Gyors számolás után rádöbbent, három testőr és a csapos még vadászik rá, ezekből három fegyveres, egy pedig vérbeli ragadozó.
Lövések dörrentek, lézer olvasztotta meg a falat, ami mellett állt. Gondolkodás nélkül bevetette magát két felborult asztal közé, majd viszonozta a tüzet. Az egyik testőr és a csapos a bárpult mögül lőtt rá eszeveszetten. Sajnos a testőr keratin lévén csigaszerű szemekkel rendelkezett, így elég volt neki a kocsonyás golyókat kidugni, hogy célozhasson. S valószínűleg ő navigálta célra a csapos puskáját is.
- Jó nap ez a mai. – állította át a harmadik fokozatra karabélyát Pirx – Miért kellett neked felszedni ezt a lányt? Maradtál volna a Japetuson… vagy bárhol…. – hála a célzó szemüvegnek, neki sem kellett kidugni a fejét a fedezékből, csupán a puskát. Az egyik lencsén megjelent a fegyver által befogott kép, az optimális tüzelési szög és a torkolat hozzá viszonyított állása. Pirx korrigálta az eltérést, majd meghúzta a ravaszt. A kilőtt gránát pontosan a pult mögött, a két rosszfiú között csapódott be, darabokra szedve mindent maga körül.

Ekkor ugrott elé a sivkan testőr, melynek nem volt szüksége fegyverre, karmai a lézerszikékkel vetekedtek. Ki is eresztette mind a húszat s gondolkodás nélkül a kapitányra vetetette magát. Aki maga elé rántotta puskáját és az impulzusgolyókkal az ellenkező irányba, egyenesen a bokszokat felemésztő tűzfészekbe röpítette.
Az utolsó testőr láthatta ezt, mivel eszeveszetten ordibálva ugrott ki az időközben köddé vált táncos lányok színpada mögül, folyamatos lézertűz alatt tartva Pirx fedezékét. A kapitány újra szemüvege segítségére szorult, ami pillanatok alatt optimális geller röppályát számolt neki. Becélozta a szemközti falat, fegyverét megfelelő szögbe állította és lőtt. Az impulzusgolyó lepattant a fémfelületről, majd egyenesen a testőr mellkasába csapódott.
- Charon, bent vagyok. – mondta hangosan, s a szemfogában elhelyezett adón keresztül a hajó nyugtázta a vételt, ezt csipogó hanggal hozva tulajdonosa tudtára, aki a fülébe ültetett vevőkészülék segítségével hallotta meg.

Tényleg bent volt. Alig három perccel a bárba történő leszámolás után már át is lépett azon az ajtón, ami a Red Wolf 6 egy másik, tisztább, de fele olyan barátságos pontjára röpítette.
- Üdv nektek. – köszönt hangosan.
- Pirx. – sziszegte Dergonolas dühösen. A likvidátoron és az öt rabszolgán, no meg Aline-en kívül senki sem volt mellette. Úgy tűnt, minden bevethető testőre kint volt és vagy meghaltak már, vagy Charon nem engedte át őket a bár ajtaján – Ostoba húzás volt megtámadnod engem. – intett a kiborgnak – Öld meg.

A gépezet nem teketóriázott, futásnak eredt miközben előrántotta késeit. Pirx halálos nyugalommal vette elő a fiolát, hüvelyk és mutatóujja segítségével letörte a tetejét, majd Dergonolas felé dobta.
A likvidátor azonnal reagált. Oldalra vetődve elkapta a fiolát, végiggördült a padlón, felállt, majd megdermedt.
- Mi történt? – kérdezte Dergonolas, mivel nem hallotta, hogy főtestőre folytatta volna a megkezdett akciót – Mi történt?
- Megfázott a játék babád. – a puskát az ajtóra irányította, amin át bejött, és szétlőtte a szélébe épített transzter egységet – Elkapott valami vírust és megfagyott.
- Miért teszed ezt?
- A lány miatt. Te mondtad, sokat ér. – célba vette Dergonolas fejét. Ebben a pillanatban mind az öt rabszolganő talpra ugrott, aztán sebesen körbevették.
- El kellett volna menned, ember. – sóhajtott Dergonolas Aline szőke fürtjeit simogatva – Most meghalsz. Tépjétek szét… de lassan.

A rabszolgák eszeveszett ugrálásba kezdtek, így Pirx nem tudta melyik szándéka a támadás, és melyiknek a figyelemelterelés. A puska ellenük semmit sem ért, így egyszerűen elengedte, s a fegyver a földön csattant.
A vemparok azonnal támadtak, ketten, kétfelől. Pirx pedig hátravette magát, így a két nő egymásnak ütközött. Nem várva arra, mi lesz a következő lépésük, a kapitány előkapta a skorpiókat. A két pisztollyal gyorsan tudott mozogni valamint célozni, a tűzerejük pedig megfelelően nagy volt ahhoz, hogy elég golyót jutasson egy vempar testébe annak megölése céljából.

Így tehát az elsőként támadó két nő tökéletesen célkeresztbe kerültek, s míg egymásba gabalyodva zuhantak a föld felé, elkerülhetetlenül is tucatnyi acél magva, izzó töltény csapódott a testükbe és a fejükbe. Pirx még így sem lehetett biztos a halálukban, bár a szilárd töltények megfelelően nagy sebzést okozhatnak még egy vempar hipergyors regenerációs készségéhez mérten is.

A mögötte álló rabszolga előre lendült. A kapitány köríves mozdulatot írt le a lábával, állon rúgva a nőt, majd folytatva a mozdulatot a halántékának nyomta a pisztolyt és elsütötte. Másik szabad kezével közben folyamatosan adagolta a töltényeket a negyedik vemparba. Az utolsó, még mozgásképes nő vad dühében a férfi nyakába ugrott. Kivillantotta szemfogait, majd a nyaka felé kapott. Pirx védekezés gyanánt megfejelte, majd mikor a vempar pillanatnyi zavarodottsága után újra harapásra nyitotta a száját, az egyik skorpió csövét belenyomta, végül elsütötte. A nő ernyedten zuhant a földre.
- Basszuskulcs. – lihegte fáradtan – Nos, Dergonolas, ajánlatom van a számodra. – megindult a vak vempar felé – Ideadod Aline-t, és elhúzunk innen, vagy megöllek, elhozom Aline-t, és elhúzunk innen.

Dergonolas olyan gyorsan termett Pirx előtt, hogy a kapitány addig fel sem fogta, honnan jött az ütés, míg nem ütközött neki a szemközti falnak. Persze számított erre, hiszen egy született vempar sokkal gyorsabb egy embernél, ám akkor is váratlanul érte. Megpróbált felülni, de a mellkasába hasító fájdalom a földön tartotta.
Felnézett, látta Dergonolas lábait felé közeledni, valamint látta a kezéből az ütés pillanatában kirepült skorpiókat bőven kartávolságon kívül. Előhúzhatta volna a lézerpisztolyt, de azzal legfeljebb megcsiklandozhatta volna a vempar vezért. Azzal meg nem sokra megy. Viszont volt még egy aduásza, csak tudnia kell kihasználnia. Előhalászta a zsebéből a kapszulát. Csak jól kellett időzítenie… az időzítés számít, vagy meghal.

Dergonolas elé ért, megragadta Pirx nyakát s mintha csak egy rongybabát hajigálna, a trónusa felé dobta. Szerterepültek a párnák és tálak, a kalimpáló lábak pozdorjává zúzták az asztalra tett poharakat. A hangos csörömpölésben senki, még az éles füllel megáldott vempar sem halhatta a Pirx kezében lévő kapszula tartalmának szerterepülését. Mindenfelé tucatnyi, két centiméter átmérőjű fekete korongok landoltak.

Pirx hátába tompa fájdalom nyílalt, ám hálát adott istennek, amiért Dergonolas a heverőnek hajította neki és nem a falnak. Abba biztos belehalt volna. Így viszont csak az enyhe hátfájást kellett elviselnie, no meg az első ütés okozta mellkasi panaszokat. Aline mellette ült, mint aki fel se vette a körülötte zajló eseményeket. Megigézett kígyóként meredt Dergonolasra, aki odaért eléjük.
- Nesze neked vívódás. – gúnyolódott Pirxen jókedvűen – Azt hittem, egy ember, aki túlélte Forsakent és önerejéből legyőzte az igézetünket elég eszes ahhoz, hogy ne akarjon megölni engem a saját hajlékomban. – az utolsó szavakat már dühtől üvöltve mondta ki – Ráadásul megölted a kedveseimet.
- Ne izgulj Dergonolas, mindjárt mehetsz utánuk.

A vempar arcára jól láthatóan félelem ült ki. Pirx hangja ugyanis a háta mögül jött. Megperdült, de nem tudta, milyen távolságra van a kapitány. Azt sem értette, hogyan került oda.
- Kellemetlen. – jött a hang bal felől.
- Igaz, Dergonolas? – ezt most jobbjáról hallotta.
- Hol vagy? – forgott körbe a vempar kétségbeesetten – Nem hallom a lépteidet.
- Kellemetlen… - érkezett a dívány felől.
- Lehet… - hallotta a főbejáratból.
- Vak… - jött a hang a díványon túlról.
- Vemparnak…
- Lenni.
- Pedig…
- Egyszer…
- Azt…
- Mondtad…

Dergonolas eszeveszetten csapkodott a karjával, a levegő suhogott, közben nekikeseredetten vonított. Nem tudta, hogy Pirx hirtelen teleportáló lett-e, több van-e belőle vagy ő őrült-e meg. Mindenfelől Pirx hangját hallotta, hiába indult meg az egyik felé, sehol sem találta. A levegő ráadásul teli lett vér, lőpor és füst szagával, valamint keveredett hozzá még valami szúrós is, így már a szagát sem érezte. Tehetetlen volt a Pirx invázió ellen.
- Hogy…
- A vakságod…
- Előny…
- És…
- Ezt nekem…
- Köszönheted. – végre meghallott valamit, amiből biztosan tudta, hogy az igazi Pirx az. Fém súrlódott fémhez, a kapitány felvette a ragadozóját. Aztán rájött, a többi hang már annyira megkeverte, hogy egyáltalán nem tudja merre áll ő vagy honnan jött a zaj. S Pirxnél már nagy kaliberű puska van. Egyetlen jól célzott lövés, és vempar képességei sem mentik meg az életét.
- Nem győzhetsz Pirx. – morogta kétségbeesetten, hátha a kapitány az utolsó pillanatban végzetes hibát követ el – Nem győzhetsz.

Lövés dördült, Dergonolas számára pedig, mintha csak a villanyt kapcsolták volna le, megszűnt a világ.
- Soha nem akartam. – meredt Pirx a fejetlenül eldőlő holttestre.
Aline eszeveszett sikoltásban tört ki és a kapitány felé lendült. Mielőtt azonban elérte volna a torkát, a puska tusa a halántékának csapódott. A világ előtte is elsötétült, csak rá még várt a lámpák felkapcsolása.
- Charon, készen állsz?
- Készen, főnök. Azt ajánlom, igyekezz. Nagy mennyiségű organikus tömeget látok a terem felé hömpölyögni.
- Dergonolas kompániája. Hát mégis bejutottak? – összeszedte a két skorpiót, a vállára akasztotta a ragadozót, majd ölbe vette az eszméletlen lányt és a terem túlsó végében lévő liftajtóhoz ment. Megnyomta a hívógombot.

Dörömbölés hallatszott a harmadik, egyelőre bezárt ajtó mögül. Lövések olvasztották a fémlapot. A lift viszont megérkezett. A vempar testőrserege bejutott a terembe. Még láthatták, amint főnökük gyilkosát elvágja tőlük a panoráma felvonó ajtaja.
Pirx kilőtte a vezérlőpultot, majd pillanatnyi figyelmet szentelt az olvadó fémlapnak. Jóakarói ide is követni akarják. Úgy döntött, nem várja meg őket. Az üvegfal felé fordult. A túloldalon ott lebegett a Charon nyitott zsilippel, pontosan szembe velük.
- Miért nem tudok egyszerűen kisétálni? – tette fel a költői kérdést Pirx, majd megcélozta az üvegfalat és lőtt.

Az üveg kirobbant, a vákuum kiszippantotta a levegőt, vele együtt az utasokat. A két emberi test tehetetlenül száguldott át a lift és a hajó közti néhány méternyi űrön. A jeges hideg körülölelte mindkettőjüket, a nyomáskülönbség tüdejük szétrobbantásán dolgozott. Mikor már a végtelenségnél is többnek tűnt az eltelt idő, landoltak a Charon zsilipének padlóján. A kapu bezárult, friss levegőt szívhattak a tüdejükbe, a hőmérséklet pedig fokozatosan emelkedni kezdett. Mindeközben az űrhajó beugrott a mástérbe.