A Megtörhetetlen 1. rész - Az ítélet

- Sir. Jones! - szólalt meg a királynő kényelmesen hátradőlve trónszékében. - Megtalálták a tolvajt, de nem hajlandó bevallani a bűntettet. Pedig ellopni az aranysárkányomat biztos nem könnyen felejthető művelet! Mint hivatalosan is legjobb Sötét Lovagom, megbízom magát megtörhetetlennek nevező személy megtörésével. Remélem érthető és egyértelmű volt a feladat?!- beszélt egy vérfagyasztó hang valahonnan a sötét köd mélyéről a térdre ereszkedett, démonvérrel fertőzött fiatal férfinek. Jó vágású humanoid volt, jóképű, éles arcélekkel, hollófekete hajjal és éjfekete szemekkel. Bőre fehér volt, szinte annyira, mint a hó; öltözete egy kemény rockerről árulkodott; bőr atléta, gyémánt szegecsekkel, amik koponyát formálnak. Alatta feszülnek az izmok, mellkasa széles, karjai vastagok, nem kétség, hogy mintapéldány kinézete. Fiatal, 20-as évei elején jár. A szíve azonban sötét és érzéketlen. De a Királynőnek tökéletes.

- Egyértelmű, és világos, Úrnőm. Minden elvárásai szerint fog történni, és igyekszem élvezetessé tenni a műsort mindenki számára, leszámítva a rabot. Úrnőm, kívánja, hogy túlélje az éjszakát? – Szólalt meg mély, reszelős hangon. Érzelemmentes, tisztelettudó és alázatos hangnemét találta a legmegfelelőbbnek.

- Haláli szórakozás lesz ez Neked, Lovag. Nincs szükségem tovább a nőre. Legyen intő példa a lázadóknak!

- Arról személyesen gondoskodom, Királynőm, garantálom, az utolsó ellensége is visszahőköl majd, ha látja, ez mit kap.

- Menj, és láss munkához! – A férfi földig hajolt, majd felállt, és kihátrált a teremből.

Így történt tehát, hogy az ország teljes területén és minden csatornáján pontban délben leállt a műsor, megjelent az évi legkedveltebb műsorvezető, és felolvasta a nő bűneit. ,,Ítélete tehát egy halálra kínzás, melyről nyilvánosan tud majd az ország minden lakója, és felkerül az internetre, teljesen ingyen bárki bármikor és akár mennyiszer megtekintheti." A kamrában 12 operatőr 24 kamera segítségével vette az adást; de mikor ezeket bekapcsolták, a nő már végtagjainál kifeszítve anyaszült meztelenül lógott bekötött szemekkel; egy fojtó zsákkal a fején. Jones besétált az ajtón, intett minden kamerának, az összes operatőrnek, és a már előre lefizetett segédjének is. Aztán beállt a nő mellé, és a vele szembe lévő kamerához szólt:

- Üdvözlök mindenkit! Kérem, a gyerekeket azonnal küldjék ki az utcára, ahol egységeink már várják őket fagylalttal, arcfestéssel, a tereken élőzenével, amikhez szívesen szállítjuk az idősebbeket, és ezernyi jóval; teljesen ingyen. Akik nem szeretnék ezt, küldjék el a tévé elől a kis drágákat, hogy életük nyugodtan folytatódjon tovább! Figyelem, felkavaró és hátborzongató képsorok várhatóak! Akik nem bírják a vért vagy a brutalitást, kérem, most rögtön hagyják el a helységet! Van rá fél órájuk. Addig egyeztetek a jelen lévőkkel a mai adással kapcsolatban. Köszönöm a figyelmet, térjenek vissza minél hamarabb! – És itt tartottak is egy fél óra szünetet. Ezalatt nyugodt, közkedvelt zenék szóltak. Aztán az előző helyzetben fogadta a nézőit Jones:
- Köszöntöm Önöket ismét! Nos, hogy tisztázzuk: A rab nem tud a közvetítésről. Még. Ezért egyetlen reflektort hagyunk majd égve a nő fölött. Mivel a kamerák se fognak látszódni, a műsor is élvezetesebb lesz. Javaslat: Pároknak óvszert, egyedülállóknak egyéb segédeszközt célszerű előkészíteni. Hiszen én is élvezni akarom a helyzetet! Na, kezdjük! Fények! – És el is sötétült a háttér. Jones levette a zsákot a nőről, akinek a fülében egy MP3 és egy fülhallgató ideiglenesen elvette a hallását. Gyönyörű, hullámos, szőke haja izzadtságtól átnedvesedve tapadt össze, száját rongyokkal tömték tele, és egy tangával tartották az ajkai mögött. Szemeit egy egészen apró melltartó fedte. Minden ruhadarabon látszott, hogy használt volt. Biztosan nem a nőé, hiszen melleihez az ujjait is szét kellett Jonesnek tárnia, hogy átérhesse, mikor végigtapogatta, mint valami állatot a vásáron vétel előtt. Kivette a fülest a fülkagylókból, és tájékoztatta:
- Sanity White, nyilván sejti, miért van itt. – A nő megrázta a fejét.
– Nem? Kár. Nos! Hadd frissítsem a memóriáját: Valami súlyos bűntettet hajtott végre, valószínűleg nem egyedül, amiért elítélték. A büntetését én, Jones Lovag fogom ezer örömmel átadni. Ha segítőkészen elvezet minket a társaihoz, nagyon sok szenvedéstől kíméli meg magát. Persze ennek én nem örülnék. Nos, megszabadítom a zavaró tényezőktől. – Övéről lógó kését Jones lekapta, átvágta a két fehérneműt, és levette. A nő azonnal az arcába köpte a nyáltól tocsogó rongydarabokat, majd tüzes, ellenséges, de határozott hangon közölte:

- Nem érdekel, hogy ki vagy. Én nem tettem semmit se veled, se mással. És Neked, talpnyaló, csak Megtörhetetlen vagyok, megértetted?! – Jones vigyorogni kezdett a nő makacs ellenállásain. Nem hétköznapi lány, az biztos.

- Attól tartok, ma meghazudtolod a neved, ribanc. Garantálom, hogy egy óra múlva itt fogsz bőgve könyörögni kegyelemért, és elmondasz mindent, amit tudni akarok. De megígérem, hogy nem kapsz kegyelmet. Egy csipetnyi könyörületet sem. – A kést még mindig nem vette el az arcától, ahogy viszont közelebb hajolt, a nő lefejelte.

- Megkínozhatsz, megerőszakolhatsz, meg is ölhetsz. Nem fogsz megtörni, nem fogok semmit bevallani, elmondani, sőt! Megkapni sem fogsz! Nem fogok könyörögni, még ha megsiratsz, sikoltatsz is kínomban! - Jones letörölte orra vérét és teljes erőből gyomorszájon vágta a nőt. Az némán tűrte, láncai megcsörrentek, de mást nem mozdult.

- Meglátjuk, kiscsaj. Nos, de ha ilyen jól bírod a kínt, és én amúgy is szeretem a vér vörösségét végigfolyni a női testen, mit szólnál ahhoz, ha kezdetnek kiszúrnám a szemeidet? Arra már úgyse lesz szükséged. – De Jones nem várt válaszra, és a penge már mélyedt is bele abba a gyönyörű, kék íriszbe a nő bal oldalán. Ezt ajkát harapva ugyan, de némán elviselte. Viszont amikor a széles penge forogni kezdett a szemüregben, a nő üvöltése is betöltötte a szobákat a tévék előtt. Jonest ez cseppet sem zavarta, ugyanakkor az sem, hogy a vergődő nő arcát, orrát, halántékát és homlokát is meg-megsértette a pengével. A vér szépen beborította a bal felét arcának, kis patakban folyt le állán, hogy melleit is vörösre fesse.
– Nos, még mindig Megtörhetetlennek tartod magad, Sanity? Nem szégyen, ha beadod a derekad, és mindent elárulsz, amit tudni akarok. – A női hang makacsul nem vált érthetővé, fájdalmas nyögései között maximum szidta hóhérját, és mindenkit, aki a szenvedéséről tehet.
– Hm... Rendben, cicám, nekem így is jó. Van még egy szemed, aztán áttérünk az érzékenyebb húsra. – A kés egy kegyetlen kaparó mozdulat után a szemüregen belül a másik szem felé fordult, aztán egy erőteljes lökés, üvöltés, vergődés, és a lány orrnyerge mögött elviselhetetlen fájdalom. Ahogy összeszorítani próbálta szemhéjait, az éles penge kettéhasította az alsót. – Nos, kis szívem? Még mindig nem mondasz semmit? Ideje lenne beszélgetni.

- Koptasd... csak... a.. pofád.. Te... fasztalan csicska.... Belőlem akkor sem.... szedsz ki.. semmit! – üvöltötte a nő kihasználva a szenvedés okozta erőt. Jones felnevetett, igazán jól érezte magát a nő haragjának középpontjaként.

- Nem ezt akartam hallani, de dühíts csak nyugodtan. Legfeljebb kegyetlenebb leszek, mint terveztem. – És megint forgott a kés, üvöltve dobálta magát a nő, már teljes testét elfedte a vér, az ájulás szélén állt. Tapasztalt hóhérként ezt a Lovag is tudta.
– Látom, közeledünk a határaidhoz. Nem probléma. Akkor most kicsit foglalkozunk a kéjjel is. – És ezzel melleire hajolt, lecsókolgatta a szenvedő lány vérét, végignyalogatta az udvarokat, és végül piócaként tapadt a jobb bimbóra. Mindenki meglepődött, amikor a szenvedélyes csókoktól és szopástól a bal bimbó (valószínűleg a jobbal együtt) megmerevedett és előretört. Jones kedvét és vigyorát pedig csak felfokozta. Szóval élvezed ezt az egészet, mi?! De persze nem vagy ribanc? Szerintem meg egy kéjsóvár basznivaló picsa vagy, ha ekkora kín után ezt még élvezni tudod. De be kell valljam, máris sajnálom, hogy meg kell ölnöm téged. Tudnék még dolgokat művelni egy ilyen rabnővel. – Suttogta olyan halkan, hogy szájról olvasók feliratozták az adásokban, mert a mikrofon nem vette fel.

- Inkább meghalok.. Mintsem a tied.. Legyek. – Lihegte a nő meggyötört arccal. Ezt szintén feliratozták.

- Szóval nagyobb büntetés lenne számodra a vendégszeretetem? Úgy sajnálom, hogy már el volt döntve minden. – És ez igaz is volt, Jones tényleg sajnálta, tényleg jobban örült volna, ha megtarthatja a nőt. Sokat bírt. Bátran kísérletezhetett volna rajta, még vakon is hasznát vette volna. De az ítélet nem így szólt.
– Na, úgy látom, jobban vagy. Akkor folytassuk! – most vette csak ki a már átlangyosodott, véres pengét a nő fejéből, amit az izgatás érdekében nem vett a kamera amíg Jones a kényeztetéssel volt elfoglalva.
– Szóval Megtörhetetlen, mivel folytassam? Egy hétköznapibb eszközzel? És hol? – Itt a férfi keze vette át a főszerepet, ahogy végigsimított a nő hasán, szeméremdombján, és rögtön, egyetlen hirtelen mozdulattal mutató- és középső ujját is tövig vágta a nőbe ügyelve rá, hogy hüvelykje a csiklóját üsse meg. A nő felnyögött, de nem üvöltött fel. Kínzója egyre jobban élvezte a helyzetet.
– Rendben van, cicám, élvezed a mi kis játékunkat. Ráadásul jó szűk is vagy. Biztosan meg foglak dugni. Hm... És a segged? Basztak már valagba, ribanc?- Búgta a fülébe a szavakat Jones.

- Egy dolog biztos: Te oda nem rakod be! – Válaszolta Sanity. A férfi elhátrált, és megemelte a hangját:

- Kérem a szörnyetegemet! – Belépett egy fekete ruhás, elrejtett arcú alak, és a Lovag kezébe adott egy ezüst szálakkal kevert, rendkívül kidolgozott, 99 szíjból álló ostort. A fémszálas is be volt tiltva, nemhogy az ezüstszálas. Az átmérője kb. 5 cm, súlya is volt rendesen. – Nos, Megtörhetetlen. Arra készülj fel, hogy ez fájni fog. Nagyon. – Kivette a kezét a meleg, nedves nemi szerv szorításából, átvette az ostort és egy hatalmasat vert a mellkasára. A szíjak feltépték nem csak a bőrt, a húst is, és eltörték apró darabokra kulcscsontjai és bordái egy részét. A nő üvöltött, vergődött, nem tudott menekülni a fájdalomtól. Nehezen lélegzett már így is a kimerültségtől, de itt már biztos volt benne, hogy ha abba is hagynák a kínzást, sem élné túl. Márpedig erre semmi esélyt nem látott. A szemei mélyéről érezte kicsordulni a vért minden rezdülésére, és ez a seb még jobban vérzett. – Szóval? Nem rémlik, miért vagy itt? Hogy mit kerestél a kincstárban? Eltűnt egy nagytáskányi pénz és az Aranysárkány. Tévedés ne essék, nem állatért folyik ez a kínzás. Az ékszerben egy olyan chip van elrejtve, ami a pénzkezelő rendszer vészmentését tartalmazza. Ha valaki megszerzi és átalakítja a programot, lehet, hogy minden fizetés, minden ösztöndíj, minden pályázat, minden segély irányított bankszámlára kerül, nem ahhoz, aki becsületesen megdolgozott érte. Ugye, hogy már nem is olyan sajnálatos ez a mocskos ribanc? Vajon hány család hal éhen miatta és a bandája miatt?

- Egyedül dolgoztam. – Szólalt meg a nő alig érthetően, feliratozóik segítették az adást.
– Mindent én és a robotjaim csináltak. Zárfeltörést, figyelem elterelést, zavarkeltést a rendszerben. – Sanity úgy döntött, ha magát már úgy sem tudja, a csapatot legalább megmenti. De nem fog megtörni, méltósággal hal meg. Ő volt a csapat esze, a programozó, nem okozott neki gondot felvázolni neki néhány elméletben működő programozást és a rég ismert tervet. Jones ugyan nem értett hozzá, de a fülesében helyeseltek. – A kamerát pedig meghackeltem már korábban. Időzítve volt a kép, azt reméltem, a másik 3 irány valamelyikébe indulnak a rendőrök, és nem pont felém. Nem volt szerencsém.

- Nem úgy, mint nekem, hogy megbíztak az ítéleted végrehajtásával. No, de most már tudjuk, amit tudni akartunk. Most már bátran szórakozhatok veled kedvedre. Na de mondd el, szépségem, hol laksz?

- Eörlihh, Harcos utca 782/B. –Adta meg meglepő gyorsasággal az egyik régi búvóhelyet, amire nem jöttek még rá ugyan, de szomszédok már kezdtek gyanakodni a csapatra. Persze mire erre rájönnek, ő már réges-rég halott lesz. Jones ismét rábólintó fülest kapott, így végre tényleg nekikezdhetett Jones a szórakozásnak.

- Szépségem, hadd áruljak el valamit: Az egész ország hallotta és látta mindezt élő közvetítésben. 24 kamera vesz mindkettőnket, feliratozzák a suttogott szót, és meg fogják őrizni a felvételeket. Most pedig beváltom az ígéretemet, miszerint itt fogsz sírva kegyelemért könyörögni a fájdalom enyhítéséért.
– Itt az egyik kamera felé fordult, és eltátogta a szót: „LOVAGLÓPÁLCÁT!" Cserélték is ki azonnal az eszközöket. A nő testére vére egy vörös, vékony réteget képzett, néhol ugyan már alvadozva, barnulni kezdve, vagy éppen élénkvörös csíkokba gyűlve. A pálca lecsapott a mellekre, telibe találta mindkét bimbót, talán még Jones meglepetésére is. A nő fáradtan, fájdalmasan nyögve rándult meg, még mindig feszes láncain. Vére elevenen rohamozott újra, mintha el se akarna állni. Az ütések pedig kegyetlenül gyorsan, maximális erővel érkeztek. A nő bőre egyre fehérebb lett, a fekete bőrön vörös cseppek hagytak nyomot, ahogy a vér spriccelt a pálcáról és a sebekből. Eleinte nyögdécselve tűrte, később üvöltött a nő. Aztán elájult. Jones bólogatott:
- Vizet, ecetet! Jöhet 2 l! Elég a 10°-os. - A vödör vizet az arcába kapta a nő, de szépen mosta le a vért, hogy frisset kísérjen a helyére.
– Nos, könyörögsz-e kegyelemért nekem? – kellett egy percet várni a suttogásra.

- Neked... Soha... - Jones vállat vont, felnyitotta az egyik ecetes üveget, és a szemüregekbe öntötte. Persze bőven folyott a mellkasi sebre is, ami egy létező Poklot jelentett a nő számára. De a vérzés jelentősen lecsökkent. Legalább 5 percig csak üvöltött, és vergődött, 5 perc után elment a hangja. Óráknak tűnő 15 percre rá valamennyire megnyugodott, mert teljesen kifáradt. Jones ekkor közelebb lépett. A hajába markolt és megcsókolta, a tolvajnak se ereje, se ideje nem volt ellenkezni, hiszen szinte azonnal ott is hagyta. Méregette a testét, vörös, csíkos melleit, vér fedte párnás hasát, széles csípőjét, kerek, feszes combjait, a kiemelkedő szeméremdombját és a benne rejlő repedést, amely szűk lyukat rejt magában. Már lüktetett a farka, csókokkal kezdte ellepni a nő melleit. De hamar megunta, és ismét szopogatni kezdte. Most nem meredtek meg bimbói, sokkal jobban szenvedett, mint az előbb. Jones úgy gondolta, mégis ad neki egy lehetőséget. A füléhez hajolva kezdett el suttogni dörmögős, mély hangján.

- Nem zavar, ha élvezed. Próbálj meg lazítani. Ez lesz az utolsó kefélésed. – A nő csak suttogott.

- Nem... Vagyok... A... Ribancod... - többre nem telt erejéből. Jones vállat vont, és kérdés nélkül hatolt bele tövig a szerencsétlen vádlott hüvelyébe. A csaj egy hangos nyögéssel reagálta le. Többre nem volt ereje. Jones kíméletlen, kegyetlen tempót diktálva tette magáévá, majd beleélvezett egy hangos, undorító nyögéssel. A fehér nedv kiloccsant a szirmok közül, ahogy a természetes (vagy inkább egészséges) méretnél 3x hosszabb fasz kihátrált. Megkerülte a nőt.

- Azt ajánlom, engedj be szépen a seggedbe is, amíg szépen kérem!- És már lökte is befelé a farkát a csaj rózsájába, de nem jutott túl a záróizmokon. Sanity minden maradék erejét összeszedve ellenállt. A férfi nem csinált belőle nagy gondot: fogott egy tőrt, és keményen belevágta a végbélbe a kb. 10 cm hosszú, kétélű, háromszög alakú pengét. A büntetettnek már nem volt ereje kiáltani. A behatolás és a magömlés között valamelyik lökésnél életét vesztette. Jonest nem hatotta meg, leengedte, közölte, hogy:
- Látjátok? Így fog járni minden senkiházi csaló, aki a Királynő és a nép ellen vétkezik! Mindenki gondolja át, akarja-e, hogy az összes ismerőse végignézze e büntetését? Ha gyerekei lettek volna, azokat állami gondozásba vonjuk. Az ügy itt egyelőre le van zárva, hiszen a Sárkány sértetlenül meglett, mielőtt hazaért volna vele. További szépet!

- LETTEK VOLNA?! VANNAK, TE MOCSKOS ÁLLAT!- Üvöltöttem a tévé előtt. Sanity a feleségem volt. A Sárkányban található adatsorok másolata megvan. De ezt Jones nem fogja megúszni szárazon! Kedvesem, mindent köszönök, Megtörhetetlen vagy, és ez erőt ad nekem is. Szeretlek, és esküszöm, hogy ezért bosszút állok. Ezt nem felejti el soha, és meg fogja bánni! Büszke leszel rám, ahogy én most vagyok. Hálám nem múlik el, és emléked megőrizzük.

Ígérem!