A gyengeség

Eljött végre a várt este, ma találkozik vele. Annyira izgatott volt, hogy észre sem vette micsoda kalamajkába keveredett. Ilyen még nem történt, most mit vegyen fel. Ez egy különleges alkalom. Tépelődött. Felforgatta az egész ruhatárát, mikor egy fekete öltönyön megakadt a szeme. Ez jó lesz! Ma a legjobb formámat kell mutatnom. Valami furcsa tűz fűtötte, amíg el nem készült. Kissé kényelmetlen volt a számára ismeretlen ruházat, de arra gondolt, ezzel biztosan örömet okoz majd. S csak ez számít, szerette őt, teljesen odáig van érte. Egy utolsó simítás a hajkefével, és belenézett a tükörbe, ahol vidám mosollyal fogadta kifordított önmagát, de azért elégedett volt. Órájára pillantott. Lassan ideje lesz indulni a különleges találkára. – buzdította önmagát. Megnézte még mellényzsebében, ott van–e még meglepetése a lány számára, de az nem moccant el azóta, mióta odahelyezte. Felkészült magában a nagy eseményre. Azután kissé feszülten kilépett az ajtón.

A friss levegő némileg oldotta hangulatát, hátát kellemes meleg szellő borzolgatta. Sietett az éttermük felé, ahol megismerkedett a lánnyal, és ahol többször adtak egymásnak találkát. Ő ért oda hamarabb. Csupán néhány percet kellett várnia párjára, aki ma különösen szép volt. Ezért érdemes volt várnia. Karon fogta és együtt sétáltak be a zsivajjal megtelt, hangulatos helyiségbe. Megszűnt létezni számukra az idő. Egymás szemeiben nyugodtak ki nem ejtett gondolataik. A fiú nem tudta még eldönteni melyik lenne a megfelelő pillanat. Aztán az asztalukhoz lépett a pincér. Mit óhajtanak, míg kiválasztják vacsorájukat?

A fiú most valami különlegesre vágyott, amely erőt adna neki szerelmi vallomásához. Így ő rendelt. Két cherryt kért.
Majd belemerültek az étlap filézésébe. Valami emlékezetest szeretett volna a fiú választani, ami méltó erre az ünnepélyes estére. Közben egy elhaladó parfümillat csapta meg érzékeny orrát. Akaratlanul is felpillantott. Igyekezett diszkrét lenni. Sikerült is. A lány halk szavakat suttogva igyekezett választani az ételkülönlegességek közül. Az előbbi jelenet okozója épp a lány mögé ült, pontosan úgy, hogy a fiú jól kivehesse alakját, és majdnem felkiáltott. Épp akkor villant a lány szeme is. Így egy meglepett hang buggyant ki a száján. Ezen a lány kacagott. A mögötte ülő feltűnően csínos nő elmosolyodott. A fiú elpirult és akaratlanul is mosolygott.
- Én már választottam! – csicseregte a lány. Egy őzgerincet kérek fenséges módra.
A fiú még mindig nem tért magához az ámulatból.
- És te mit választottál? – kérdezte most tőle.
- Én, én egy ő, ő, egy ananászos pulykamellet csókos öntettel.
- Hogy micsodát kérsz?
Most már tiszta volt a fiú tekintete is.
Egy ananászos pulykamellet csokis öntettel.
- Az előbb mást mondtál! – és az asztalon áthajolva a lány egy csókot lehelt a fiú szájára. Majd szégyenkezve visszaült: Pardon! – elragadtattam magam, hirtelen nem tudtam, hol vagyok!

A fiú érezte eljött a pillanat. Újra a gyönyörű nőre nézett, majd egyik kezét a lányéra csúsztatta, másikkal elővette a kis meglepetés dobozkát.
Ezt szerelmem jeléül adom neked! És szeretnélek eljegyezni téged, tudod, már régóta várom ezt a pillanatot!
A lány hol a dobozkára, hol a fiúra nézett. A keze gyengéden kisiklott a fiú kezéből, majd a kis dobozkát forgatta, várta, hogy magától kinyíljon. A fiú végül is kinyitotta. Egy csodálatos gyűrű ragyogott benne.
- Húzd fel! – bátorította a lányt. A lány megbabonázva húzta gyűrűsujjára, majd a meghatottságtól elkezdtek potyogni a könnyei.
- Ez gyönyörű! – ennyi jött ki a száján, mondani akart még valamit, de nem ment.

Néhány perc múlva tálalták a vacsorát. Most a lány keze kereste a fiúét. Rátalált. Megszorította. Ebből a fiú érezte, megköszönte a lány. De a fiú figyelme már elkalandozott. Szerette a lányt, de a csábításnak ő sem bírt ellenállni. Érdeklődve figyelte, hogy a szomszéd asztal vendége mit szól a jelenethez. A nő még mindig mosolygott, sőt kacéran kacsintott is. A fiúban felkeltett egyfajta kíváncsiságot, amelyet nem tudott és nem is akart a fiú fékezni magában. Halkan szó nélkül falatoztak. Közben a fiú többször is átpillantott a lány válla fölött. Már majdnem befejezték, amikor a nő észrevétlenül intett feléje, majd kisietett a mosdóba. A fiú kifogást keresett. Majd egy falat lehullott öltönyére, jól látható foltot hagyva.
- Szentséges mennykő, ezt a gyönyörű estét ilyen csúnyán befejezni!
A lány csak mulatott: - Az a folt is hozzád tartozik, vele együtt szeretlek!
A fiú bocsánatkérő szemekkel, kérte engedélyét a távozásra, hogy rendbe szedhesse magát.
A lány kiengedte ujjai közül a fiú kezét. Igyekezz vissza, mert óráknak tűnnek a nélküled eltöltött percek.

A fiú fellélegzett. Indulhat a vadászat. És besietett a nő után a női mosdóba.
A hölgy már várta. Még be sem ért a fiú, máris magához húzta a nő, és szájon akarta csókolni. De a fiú elhúzta arcát. Beszédültek az egyik fülkébe. A fiú nem ellenkezett, majd gyors kezek indultak útjukra, hogy levetkőzzék a szenvedély kínos terheit. Ziláltan hagyták abba, mikor belépett valaki. A lány volt az. Belépett egy másik fülkébe, s könnyeit törölte le arcáról, igyekezett sminkjét újra varázsolni. Lélegzet visszafojtva hozták rendbe magukat. A nő még letörölte a fiú arcáról rúzsának nyomait, majd vízzel megpróbálta a maszatot rendbe hozni. A tükörbe nézve látszólag sikerült. Közben becsúsztatott egy névjegyet a fiú zsebébe. Majd kiment az étterembe asztalához, leült és rendelt magának egy újabb italt.
A fiú észrevétlen osont ki néhány perccel később, és ő is helyére ült. Rezzenéstelen arccal bámult ki az ablakon.

Mikor a lány is visszatért, a fiú észrevette a változást.
Míg én tisztítottam a zakómat, látom te ismét csodákat műveltél az arcoddal. Gyönyörű vagy!
- Képzeld, a mosdóban érdekes dolgok történtek! – suttogta a lány.
A fiú veszélyt érzett a levegőben.
- Szerintem az egyik fülkében szeretkeztek. És úgy éreztem, megzavartam őket. – folytatta.
A fiú a lány szemébe nézett: - Szeretlek! És soha sem fog érdekelni, egyetlen nő sem! – és ezt őszintén mondta. Mert úgy érezte, hogy az a nő csak egy test, amelyet az ő teste kíván, és viszont, de a lelkét a lánynak adta. Ezért nem csókolta meg a nőt. Ezt még nem gondolta hűtlenségnek, mert nem a szívét adta a nőnek, csak a testét.
A lány nem gondolt többé a mosdóban történtekre, hiszen kedvese szerelmet vallott neki, és amíg a cherry nem ártott meg neki, ettől a perctől szinte megrészegült.

Megérkezett a desszert, már így is túl édes volt a pillanat, fogták egymás kezeit, s nem szóltak egy szót sem. Némán üzentek egymásnak. Egymást etették, játszadozva, nevetgélve, míg el nem fogyott a sütemény. Majd a fiú fizetett, átölelte kedvesét és távoztak. Egyszer még hátrapillantott, kezét zsebébe csúsztatta. Látta hogy a nő mosolyog, és tudta ez az éjszaka még nem ért véget. Csendes este volt, nézegették a csillagokat, szinte a levegőben úszva értek a lány lakásához. Már éjszaka volt. Hosszú csókkal köszöntek el egymástól, többször is. Majd a lány bement, és ezt mondta: - Csodálatos volt ez az este, de mindig így érzem, ha velem vagy! Szeretnék melletted felébredni, reggel!

Így a fiú vele ment. Miután lefeküdtek, és a lány elaludt, a fiú felöltözve távozott a házból, és a gyenge fény megvilágította, amint egy telefonfülkébe lépve tárcsáz egy számot, ami a zsebében lapult. A fiúban nem gyújtott lángot új szerelem. Mert a szerelem mécsese szívébe élt. És a lány boldogan ébredt, mert a fiú, akit szeretett, mellette feküdt, édesen aludt összegömbölyödve az ágyán. És utolsó vétke örökre álomba merült.