A folyosó

A férfi befordult az eldugott folyosóra. Elegáns kialakítása volt ennek a folyosónak, oldalt tükrökkel, finom karmazsin szín szőnyeggel. Átjáró a két irodaház között. Ahogy elindult rajta hirtelen balról egy másik, kissé, vagy inkább nagyon is zavaros tekintetű férfi bukkant fel. A férfi eleinte inkább nem is törődött vele, de a furcsa alak közelebb hajolt hozzá és súgva kezdett el beszélni:
- Tudod mit szeretek igazán cimbora?!
A férfi inkább nem törődött vele, inkább nem reagált semmit, amolyan védekezésképpen, hogy ez a bolond inkább elunja magát lehetőleg. De persze nem hagyta abba:
- Nagyon szeretem a fiatal kislányokat cimbora!
A férfi inkább elfordította enyhén a fejét, elhatárolódásképpen, de a szeme sarkából azért figyelte ezt a bolondot.
- Legjobban akkor szeretek ilyen lányokkal szexelni, ha már nem élnek. - folytatta kéjes, búgó hangon.
Ezeket a szavakat hallva a férfi torkában gombóc lett, próbálta picit gyorsítani lépteit, persze csak finoman, nehogy menekülésnek vélje a őt kipécéző szörnyeteg. De hiába tette, mert tartotta vele a lépést a rákényszerített beszélgető partnere.
- Egy határozott ütés a tarkón és mehetnek be a csomagtartóba. Most is nálam van egy, lent a parkolóban. Ha akarod barátom még meg is mutatom neked. - folytatta széles vigyorával, betegesen izzó szemével.
A férfi összegyűjtötte a bátorságot lassacskán, ahogy a folyosó vége felé közeledtek, hogy elzavarja maga mellől ezt a pszichopata zaklatót. Léptei még egy kicsit gyorsította, de hasonlóan az előző esethez a másik férfi szintén gyorsabbra vette lépteit. Tudta, hogy nincs itt senki, hogy segítsen neki, magának kell valahogy megoldania ezt a helyzetet. Szíve zakatolt már, de meg akarta oldani a helyzetet. Még egy utolsó levegővétel után hirtelen balra fordult, az őrült irányába. De a beteges őrült furcsamód hirtelen eltűnt. Egy szempillantás alatt veszett a semmibe, épp ahogyan a folyosó falán véget ért a tükör...