A beugró

-Ugye csak viccelsz! - mondta Ann.

Cassie, a barátnője „tudtam, hogy ettől kiakadsz” vigyorral az arcán szállt be a kocsiba. Ann egy másodpercig még elgondolkodva ált, mielőtt beült volna mellé. Cassie gázt adott és elindultak, mielőtt Ann eszébe jutott volna valami mondandó.

-Tényleg megcsinálják?- kérdezte végül.

-Meg bizony. Sorsolás éjfélkor. Két nevet húznak ki a kalapból, az este hátralevő részében pedig…

-Elkészítik őket. - fejezte be a mondatot Ann.

-Ebéd másnap háromkor. Az esti parti összes vendégét szeretettel várják vissza.

-Wow.

Az út alatt semmi másra nem tudott gondolni. Ahogy Cassie elmondta a dolgot, Ann máris tudta, hogy előbb utóbb az ő neve is a kalapba fog kerülni. Az egész úton arra próbált rájönni, hogy most hirtelen vált kockázatkereső személyiséggé, vagy mindig is ilyen volt, és csak most
ébredt erre rá.

És most itt állt a színpadon 15 másik meztelen nő társaságában, megbilincselt kezével a padlóhoz láncolva. A színpad meglehetősen kicsi volt. Nem igazán volt hely rajta 16 nőnek, ezért összezsúfolódtak. Láncok csörrentek és hús nyomódott húsnak. Ann egyrészt türelmetlen volt, másrészt szerette volna, ha minden lépés örökké tartana, hogy kiélvezhesse a pillanatot. Amikor felíratta a nevét a listára, ő volt a hatodik. Valahogyan tudta, hogy a konferanszié ki fogja húzni a hatos számot. Érezte a gyomrában, érezte a lelkében. Nem izgatta annyira a várakozás és a félelem, mint a többi nőt a színpadon, mert már tudta, hogy mi lesz. Lelki szemei előtt már látta is, ahogy levezetik a színpadról a ki nem húzott számú nők előtt vagy után, átkísérik a tömegen és közben mindenki csendesen tapogatja a lányt, aki többé már nem ember.

A közönség elcsendesedett és a konferanszié beszélni kezdett. A beszéd olyan volt, amilyennek egy ilyen esemény előtt lennie kellett: lelkesítő és a szükséges mértékig tájékoztató. Ann nem figyelt rá, hanem tovább képzelődött: a konyhába érkezéséről, ahogy felsegítik az előkészítő asztalra, a késekről…

Néma csend támadt, amikor a műsorvezető a kalapba nyúlt és kihúzta az első számot. Széthajtogatta a papírdarabot, a fény felé tartotta, a drámai hatás kedvéért hunyorgott, mintha nem tudná kivenni a számot, majd a mikrofont a szája elé emelte és azt mondta:

-Tizenkettő!

Ann bal oldalán valaki levegőért kapott. A lány egy pillantást vetett a fiatal, fekete bőrű nőre, aki majd osztozik vele a sorsában. Elképzelte, hogy a fiatal nőt követve megy le a színpadról, nézi a hátsójának ringását, nézi, ahogy az asztalra mászik és egészen közelről látja az utána következő dolgokat…

Újabb csend következett. A második szám húzása volt soron. Ann már a penge mozgását képzelte el, ahogy a húsában halad.

-Négyes! - mondta a konferanszié.

Ann pislogott, és biztos volt benne, hogy rosszul hallotta. Majdnem kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, miközben a négyes számú nőre pillantott, aki most már a kettes számú hálaadási pulyka volt. A középkorú, de szépen idősödő nő arca merev volt a sokktól. Két segítő jött a színpadra és elengedte azokat, akiket nem sorsoltak ki. Ann egy darabig csak tétován állt.
Őszintén nem tudta, hogy mit tegyen. Annyira meg volt győződve arról, hogy tudja mi fog történni. Azután lassan a nézők közé sétált. Alig tudatosult benne, hogy kezek tapogatják.
Fogalma sem volt, mit csináljon. Végül arra jutott, hogy megkeresi Cassie-t, hazamegy és próbál aludni.

-Hey! - mondta valaki közvetlenül a füle mellett.

Egy nagydarab férfi volt, magabiztos pillantással. Ann sohasem látta korábban. A keze máris a lány csípőjén volt.

-Hajolj előre! Meg akarlak dugni! - folytatta a férfi.

-Én… - kezdte Ann, de zavarában nem tudta folytatni.

Körülnézett. A színpadról lejövő nők közül néhány eljutott hátra, ahol a ruháik voltak…mások pedig…a tömegben maradtak és kisebb csoportok alakultak ki körülöttük.

-Rendben - mondta hirtelen a lány és előrehajolt.

Érezte, ahogy a férfi megragadja a derekát és belehatol. Ekkor tudatosult benne, hogy már jó ideje benedvesedhetett. A férfi még akkor is keményen és mélyen dugta, amikor a két kiválasztottat elvezették. Ann nem tudta eldönteni, hogy együtt érezzen velük vagy inkább gyűlölje őket. Mindkettő úgy nézett ki, mint aki el sem hiszi, hogy mi történik. Ann sajnálkozott, mert egyáltalán nem úgy néztek ki, mint akik ott szerettek volna lenni. Valaki elé lépett és máris egy pénisz volt a szájában. Az elől álló az Ann mögötti férfivel egy ritmusra dugta a lányt.

Ann úgy érezte, hogy meg kell becsülnie a pillanatot. Nem
mindenkinek adatik meg a tisztánlátás ehhez hasonló pillanata: a pillanat, amikor megtudta, hogy ki is -vagy mi is- ő pontosan. A dolgok nem úgy történtek, mint tervezte. A sors keze nem a húzásba szólt bele, hanem megváltoztatott embereket. És Ann tudta, hogy ő megváltozott. A férfi a szájánál végzett: sűrű és forró sperma fröccsent a lány torkába. Ann felegyenesedett és nekidőlt a mögötte álló férfinak, aki még mindig a puncijában volt. Szájának erőteljes dugása miatt könnyezett és a könnycseppek elmosták az arcán a sminket.

-Látni akarom, ahogy előkészítik őket - mondta neki.

Egyszerű igénybejelentés volt, a részleteket a férfira hagyta. Az kihúzta magát a lányból, majd megragadta Ann felkarját és félig védve félig vezetve keresztülvitte a tömegen. Ann egy pillanatra meglátta Cassie-t, aki ép egy fiatal férfivel táncolt. Kíváncsi lett volna, hogy mit szólna a barátnője ahhoz, amit most tenni készült.

A konyhában a fekete bőrű lány már az asztalon térdelt. A bőre olajosan csillogott és zokogó, fuldokló hangot hallatott, miközben az egyik szakács hosszú, széles pengéjű kést nyomott a hasába és egyetlen ügyes mozdulattal felnyitotta.

Ann megállt a konyha ajtajában és lenyűgözve nézte, ahogy a fiatal nő belsőségei egy edénybe csúsznak.
A másik, középkorú nő a konyha másik oldalán állva nézte döbbenten, ahogy sorstársát előkészítik. A nő Ann-re nézett és a tekintetük találkozott. Ann bátorítóan elmosolyodott. A nő visszamosolygott és kicsit nyugodtabbnak tűnt.

Amikor a szakács végzett a belezéssel, kimosta a fekete nő hasüregét, majd hanyatt fektette és marékszámra kenyértésztás tölteléket kezdett belenyomni. Amikor már nem fért be több, durva öltésekkel összevarrta a sebet. A szakács többször sütőzsinórt tekert a lány dereka köré, majd felhúzta a térdeket és a combokat a derékon levő hurkokhoz kötötte. Végül a lány bokáit a combjaihoz kötözte. Így a fekete nő a hátán feküdt, széttárt lábakkal, mégis elég kompakt volt ahhoz, hogy beférjen a sütőbe. Ann elborzadva vette észre, hogy a fiatal nő lábfejeit korábban levágták és a csonkokat az előbb használt zsinórral szorították el. Az egyik szakács fehér, kis szakácssapkára hasonlító dolgokat tett a csonkokra. Egy másik a lány alá nyúlt és kioldotta a kötést, amivel a lány háta mögé kötötték a karjait. Ann látta, hogy a lábfejekhez hasonlóan a kezeket is levágták.

A szakácsok behajlították a lány karjait és az alkart a
felkarhoz kötözték, majd a könyököket a deréknál levő zsinórhoz erősítették. A kezek helyére a csonkokra is kis sapkaszerű dolgok kerültek. Végül egy fenékdugó alakúra vágott jamgyökér került a lány végbelébe, egy másik pedig a puncijába csúszott. A lány még élt és
valamit motyogott, mintha transzban lenne, de ez félbeszakadt, amikor hátrahajtották a fejét, kinyitották a száját és egy almát tömtek bele. A főszakács egy húshőmérőt döfött a lány hasába. Megmozgatta, hogy lássa stabilan bent van-e. A fiatal nő minden mozdulatára nyögéssel reagált.

A szakácsok hátraléptek és végignézték a lányt. Esetleg kihagyott dolgokat kerestek, illetve bármi kis apróság lehetőségét, amitől művük még tökéletesebb lehetne. Úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. „Ez az a pillanat, amikor a lány tényleg megszűnt ember lenni és hússá
vált. Eddig emberként kezelték, még akkor is, amikor belsőségeit kiszedve brutálisan megölték, de most…ebben a pillanatban csak egy tárggyá, egy dologgá vált.” -gondolta Ann.
Az idő újra mozgásba lendült. A szakácsok egy nagy fémtálcát csúsztattak a lány alá, majd egy túlméretezett sütőbe tették. Beállították a sütő óráját és mindenki az idősebb nő felé fordult, aki zihálva csak azt tudta mondani:

-Istenem!

Felsegítették az asztalra. Négykézláb állították úgy, hogy a térdein és a könyökein támaszkodjon, mintha egy furcsa jóga pózban lenne. Az egyik szakács a csuklóinál, egy másik a bokáinál dolgozott. Éppen csak az ízületek fölött szorosan elkötötték a végtagokat.
Ann feszülten figyelt és fel sem tűnt neki, hogy önkéntelenül simogatni kezdi a csiklóját. Az őt idekísérő férfi viszont észrevette. Előrenyomta a lány vállait és újra belecsúsztatta a hímtagját. Ann próbált nem hangosan felnyögni, amikor megérezte, hogy újra kitöltik. Az, hogy hátulról éppen dugták, kicsit nehezebbé tette, hogy arra fókuszáljon, ami az asszonnyal történik az asztalon. Miután befejezték a végtagok elkötését, az egyik szakács vágódeszkát csúsztatott az asszony egyik keze alá. Megragadta a nő karját és leszorította a vágódeszkára.
BANG. A másik séf lecsapott egy nehéz bárddal. Egyenesen az ízületekbe vágva egymás után leválasztották a kéz- és a lábfejeket.

A nőt ezután feltérdeltették, a karjait hátrakötözék és egy
nagy fémtálat csúsztattak a térdei közé, ami már félig tele volt a fiatal lány maradványaival.
Ann látta ahogy a nő lenéz a tálba. Elképzelte, ahogy a saját belei kifordulnak és összekeverednek a többivel…valaki más belsőségeivel….és az egész csak egy nagy tál hulladék lesz. A nő az asztalon csak nyöszörgött. Ann nem tudta megmondani hogy inkább a fájdalomtól, vagy a félelemtől. Az egyik szakács a korábbiakhoz hasonlóan felnyitotta a hasat, majd kimosta. Ezután hanyatt fektették a nőt, a hasüregét megtöltötték, összevarrták és a lányhoz hasonlóan összekötözték, majd betették a sütőbe sorstársa mellé.

Ann a sütő sötét üvegén át nézte a két sülő nőt. Újra érezni kezdte a saját testét. Érezte, ahogy a nagydarab férfi egyik kezével a nyakát, a másikkal a derekát fogva tartja a helyén, miközben a pénisze gyorsan ki- be jár benne. Érezte, amikor a férfi elélvezett. A sperma észrevehetően forró volt a puncijában.

Ann a férfi mellkasának dőlt és hátrahajtott a fejét, hogy láthassa.

-Valaki mást megsütnek még ma? - kérdezte.

A férfi a fejét rázva válaszolt:

-Nem. Csak ezt a kettőt.

-Azt szeretném, ha engem is így sütnének meg, majd megennének - mondta Ann.

A férfi elmosolyodott. Összehúzódó pénisze kicsúszott a lányból és Ann lábujjhegyről visszaereszkedve pihentette a lábait.

-Nos…Karácsonykor lesz egy hasonló összejövetelünk. Biztos, hogy húzás helyett tudunk adni lehetőséget egy önkéntesnek - mondta a férfi elgondolkodva.

-De… - kezdte Ann.

„De, de, de”. De ő most akarta. Nem akart visszamenni az egyetemre és úgy tenni, mintha építész akarna lenni, vagy valaki olyan, aminek tegnapig képzelte magát. Ma megváltozott.

-De magával ragadott a dolog és te már ma este szeretnéd. Nem akarsz visszamenni titkárnőnek, vagy bárki is vagy. - fejezte be helyette a mondatot a férfi mosolyogva. Már korábban találkozott ezzel a tünettel.

-Egyetemista - mondta kissé védekezően Ann.

-Egyetemistának. Mert nem akarod többé megjátszani magad.

A lány hevesen bólintott. A férfi átkarolta a vállát és kivezette a konyhából.

-Hétfőn másképp fogod érezni. Még mindig úgy fogod érezni, hogy nem az igazi énedet adod, de már kevésbé lesz ellenállhatatlan a dolog. A nők általában egy-két hét múlva jutnak odáig, hogy az egész egyféle fétissé halványul…egy fétissé, egy devianciává, valamivé, amiről fantáziálnak, de…

-De a valóságban sohasem teszik meg.

-Pontosan. Vagy egy-két havonta eljönnek egy ilyen eseményre, a nevüket a kalapba dobják és felállnak a színpadra. Általában több nő szokott lenni, de az ünnepekkor az emberek többnyire hazamennek a családjaikhoz.

-De én nem akarok egy kannibalizmusról fantáziáló építész lenni! Hús akarok lenni! Én… - mondta Ann és vágyakozóan nézett vissza a konyha felé, ahol két nő volt, akik korábban talán hasonlóan gondolkodtak, mint ő.

A férfi felnevetett és megpaskolta a lány fenekét.

-Jól van, jól van! Gyere velem! - mondta és elkezdte magát keresztülverekedni a tömegen.

Amikor egy lépcsőhöz értek, a lányt maga előtt terelve felment az emeletre és bement egy irodába. Amikor becsukta az ajtót, meglepő volt a csönd. A férfi leült az asztalhoz, bekapcsolt egy számítógépet.

-Van pár alternatíva… hálaadási vacsorák, egyéb események a mai nap folyamán szerte a városban -mondta, miközben a géppel ügyködött, majd folytatta:

-A legtöbb helyen a …a pulykát … Hálaadás reggelén sütik meg és nem az előző este, mint mi tesszük itt.

“Pulyka…lány…én…jószág” -gondolta Ann és egy kicsit megremegett.

-Értem. Szóval a legtöbb hálaadási …madár… még nem készült el. - mondta a lány.

A férfi bólintott és azt mondta:

-És sok helyen meg sem jelennek, vagy a pácolásnál az utolsó pillanatban meggondolják magukat.

-Ohhh…Sokan megondolják magukat? - kérdezte Ann.

El sem tudta most képzelni magáról azt, hogy meggondolja magát.

-Jó néhányan. Szóval van egy listánk a tartalékosokról - mondta a férfi és a képernyőre mutatott, amin valami táblázatszerűség volt.

-Felírhatlak a listára. Ha valaki visszalép és szükség lenne egy beugróra az utolsó pillanatban, akkor..

-Felhívnak.

-Úgy van. Már nagyjából húsz név van a listán.

Ann a férfi válla fölött előrehajolva megnézte a neveket, akik önként jelentkeztek helyettes…pulykának. Nők, akik ma úgy fekszenek le aludni, hogy egy másnap reggeli telefonhívásról fantáziálnak. Reggel kávéznak…és közben a telefonjukat figyelik.

-Nos holnap még valószínűleg így sem fognak megsütni, bár sok ember meghívja a beugrókat is az eseményre, hátha a legeslegutolsó pillanatban történik valami.

-Legyen valaki kéznél, aki azonnal be tud lépni. Világos. Igen..szeretném magam felíratni a listára!

Ann megadta az elérhetőségeit. Amikor a férfi lenyomta az adatbevitelt nyugtázó gombot, a lány valami egyszerre hideget és forrót érzett a hátán végigfutni.

-Ennyi. Most már beugró vagy. Tartsd bekapcsolva a telefonod! Ha akarsz maradhatsz itt is, vagy haza is mehetsz, vagy amihez kedved van, csak próbáld nem elszalasztani a hívást, ha jönne! - mondta a férfi.

-Köszönöm! Igazán hálás vagyok! Ha van valami, amit megtehetek…

-Nem, nincs semmi. Odalent már tettél értem eleget -mondta a férfi nevetve.

Együtt mentek le a lépcsőn. Ann körülnézett és meglátta Cassie-t. A barátnője egy nő combjai közé temette az arcát, miközben egy másik nő hátulról dugta egy felcsatolható műpénisszel. “Talán beszállhatok…miután megtaláltam a telefonomat” - gondolta Ann.

-Sok sikert! - mondta a férfi és a lány popsijára csapott.

Ann mosolyogva bólintott és besétált az orgiába megkeresni a telefonját.

– * –

-Halló? - mondta Ann, miután megragadta a csörgő telefont az ágya melletti polcon és takaró alá visszbújva lenyomta a “fogadás” gombot.

-Helló! Ann Hill? - kérdezte egy vidám hang.

-Ah..aha - motyogta Ann félálomban. Karácsony reggele volt és semmi különösebb oka nem volt arra, hogy előmásszon az ágyából.

-Helló Ann! A nevem Jo. Sajnálom, hogy felébresztettelek, de egy kis gondunk van és reméltem, hogy ki tudsz segíteni - mondta a vonal másik végén egy -a hangja alapjánközépkorú- nő.

-Én… Egy kis gond? - kérdezte Ann, még mindig az ébredéssel küzdve.

-Igen. A Holiday Meals beugró listájáról vettem a neved. Emlékszel, hogy feliratkoztál?

Az adrenalinlökettől Ann azonnal felébredt. “Hálaadás..” - emlékezett.

Emlékezett rá, hogy egy nagy emberkupacban ébredt, megreggelizett, szerzett magának egy köpenyt és egész reggel maga mellett tartotta a telefonját. Emlékezett rá, hogy nagy tálcákon két nőt szolgáltak fel. Emlékezett a gőzölgő hússzeletre a tányérján és a fiatalabb lány
hihetetlen ízére a szájában. Emlékezett, hogy a telefonja makacsul nem csörrent meg egész nap. Emlékezett a furcsa érzésre, amikor hétfőn újra visszament az egyetemre. Úgy érezte, hogy lekéste a vonatát, vagy elvétette az autópálya kijáratot és az egész élete rossz irányba
tart. Az érzés idővel halványult, de mélyen belül mindig megmaradt.

-Igen. Emlékszem, hogy Hálaadáskor feliratkoztam.

-Nagyszerű! Nos…a karácsonyi ételünk a múlt éjjel kicsit sokat ivott és nevetséges okok miatt rendőrségi fogdában kötött ki. Jerry éppen megpróbálja óvadékkal kihozni, de nem túl biztató a helyzet, úgyhogy arra gondoltam, hogy megpróbálkozok egy beugróval.

-Ohhh… Szóval…Azt szeretnéd, hogy menjek oda és legyek a karácsonyi ételetek?

-Igen. Nagyon szeretnénk! Már most sok vendégünk van itt és páran még úton vannak. Ha nem találunk valakit….attól félek Jerry engem fog megsütni - mondta vidáman nevetve a nő.

-Ohh.. Visszahívhatlak egy-két perc múlva? Épp most ébredtem és még csak nem is gondoltam arra a listára Hálaadás óta.. - mondta Ann.

“Hazug! Hazug disznó!” -gondolta közben.

-Természetesen! Én tovább hívom a neveket a listán. Szólj, hogy hogyan döntöttél! Egy saroknyira vagyunk tőled, ezért is próbálkoztam először veled.

-Kényelmes közelség - mondta Ann. Már igazából döntött, csak egy kávé elfogyasztásával még egy esélyt akart adni a meggondolásnak.

-Szerintem is. Kérlek hívj vissza amilyen gyorsan csak tudsz! Ha ma enni akarunk, el kell kezdenünk a műsort.

-Természetesen - mondta Ann.

-Remek. Viszlát! - mondta Jo és bontotta a hívást.

Ann kimászott az ágyból és a konyhába ment. A kávé íze a nyelvén újra képessé tette a fókuszálásra. A faliórára nézett és rájött, hogy Jo-nak igaza volt. Mozdulnia kell, ha ma még vacsora szeretne lenni.

A fürdőszobai tükör előtt fejben listát készített az indulás előtti teendőkről. Fürdés és borotválás - ez nyilvánvaló. Leborotválni…mindent. Nagyjából negyed óra. Haj… semmi lakk vagy hab, csak átfésülni.

30 perccel később kilépett a ház ajtaján. A decemberi hideg levegő csípte az arcát. Amikor a nehéz ajtó becsukódott mögötte, elővette a telefonját és hívta Jo számát. A nő a negyedik csengetésre vette fel.

-Helló! Ann Hill vagyok és néhány perce beszéltünk - mondta a lány.

-Persze, persze…Üdv Ann! Figyelj csak! Jerry most szólt, hogy a kis sütnivalónkat óvadék ellenében kiengedték és már úton is vannak, úgyhogy megszűnt a vészhelyzet.

-Ohh ..Umm.. pont azért hívtalak, hogy jelezzem, hogy úton vagyok oda…

-Értem. Igazán hálás vagyok, de most már minden rendben.

-Persze..megértem. Én csak … -mondta Ann és a kapura meredt.

-Ha kedved van átjönni, örömmel látunk!

-Én… Ez nagyszerű lenne. Ugyanis az utcán állok és kizártam magam.

– * –

Jo mosolyogva nyitott ajtót. Csinos, középkorú nő volt és egy drágának tűnő köntöst viselt.

-Köszönöm, hogy még úgy is eljöttél, hogy végül kiderült hogy nincs rád szükség. -mondta, majd félreállt és beengedte Ann-t a házba. Jókora épület volt, karácsonyi díszben. A konyha felől mennyei illatok ékeztek.

-Most csináltam reggelit. Kérsz valamit enni?

Ann egy tál sonka és tojás társaságában ült le Jo konyhájában. Jo kávét és pogácsát hozott. Az egész otthonos és kényelmes volt. Ann nem is kívánhatott volna mást karácsony reggelére.
Eltekintve attól a ténytől, hogy tartalék húsként volt jelen és ez valahogy az egész képet szürreális paródiába fordította.

-Gondolom még mindig hívhatnak…végülis rajta vagy a listán - mondta Jo.

Ann megpiszkálta a rántottát.

-Igen. Gondolom lehetséges, bár Hálaadáskor sem hívott senki…

-Akkor még a lista alján voltál. Most már jóval közelebb lehetsz az elejéhez.

-Talán igazad van.

-Vegyes érzelmek?

-Nos…Hálaadás előtt nem is gondoltam ilyesmire. A barátnőm vitt el a party-ra és csak akkor mondta el, hogy miről van szó, amikor már úton voltunk. De ahogy hallottam róla…mire odaértünk…szóval a nevem végül sorsolásra a kalapba került.

Ann elmesélte az egész történetet a megérzéséről, miszerint meg fogják enni, azután amikor ez elmaradt, akkor az új megérzéséről, miszerint a sorsa egy másik hálaadási lakomára fogja vezetni, és amikor az sem következett be…

-És amikor senki nem hívott… Állandóan ez járt a fejemben, de visszamentem az egyetemre és mindent folytattam, ahol abbahagytam. Szó sincs arról, hogy elfelejtettem volna, de idővel nem gondoltam rá olyan sokat..és ma reggel jött a hívásod.

-Minden korábbi érzés egy csapásra visszatért, igaz? Itt vagy, készen állsz, hogy hússá válj és megint csak nézni fogod…

-Igen. Ez olyan…frusztráló. Nem is hittem volna, hogy ilyen nehéz valaki tányérjára kerülni - sóhajtott Ann.

-Tartsd kéznél a telefonod, hátha befut egy hívás! De adig is nincs kedved segíteni a konyhában? Amber elkészítésén kívül is rengeteg tennivaló van.

Ann bólintott, Jo pedig felragyogott. 10 perccel később, a frissen sütött vajas pogácsák elfogyasztása után Jo kötényt vett és egy ódivatú szakácssapkát nyomott a fejére. A bejárati ajtó kinyílt és vita hangja hallatszott.

-Nézd! Már annyiszor bocsánatot kértem… - mondta egy fiatal női hang.

-Csak annyit mondok, hogy ez nagy meggondolatlanság volt - válaszolta egy férfi hang.

Jo kisietett a konyhából és üdvözölni és lenyugtatni az érkezőket. Ann egy kicsit figyelt, de csak általános beszélgetés folyt. A lány Jo listájára nézett: krumpli. Elővett egy zacskó krumplit és hámozni kezdte. Pár perc múlva az ajtó kinyílt és egy fiatal, meztelen nő viharzott be a konyhába.

-Ohh.. Nem tudtam, hogy van itt valaki - mondta.

-Um…Helló!..Ann vagyok… a kisegítő.

A másik lány -”Amber” jutott Ann eszébe a név - tetőtől talpig végigmérte Ann-t, aki elpirult a pillantástól.

Amber szeme összeszűkült és azt mondta:

-Te vagy a tartalék.

-Um…Igen..Úgy értem - mondta Ann.

Amber felsóhajtott és az asztalhoz ült.

-Nem lehet őket hibáztatni. Micsoda idióta helyzet …- mondta, majd felkapott egy pogácsát és azt rágcsálva folytatta:

-Elmentünk inni néhány barátommal. Tudod…utolsó éjszaka, meg hasonlók.. A végén meztelenül táncoltam valami bárban. Az utána következőkre igazából nem emlékszem, csak arra, hogy keltegetnek, mert letették értem az óvadékot.

-Nos…biztos, hogy készen állsz..úgy értem…egy ilyen vad éjszaka, utána pedig…

-Biztosan készen állok - mondta Amber sóhajtva és fejét megtámasztva folytatta:

-Tavaly karácsony óta erre készülök. Nem fogok visszakozni csak azért, mert túl sokat ittam.

-OK. De ha meggondolnád magad, én készen állok…

-Elbitorolni a helyemet? Ellopni a rivaldafényt? Elorozni a dicsőséget? - kérdezte vigyorogva Amber.

-Nem, én csak úgy értetem, hogy…

Amber nyelvet öltött rá, majd azt mondta:

-Tudom. Csak zavarba akartalak hozni.

A konyhaajtó kicsapódott és Jo jelent meg egy nagy fém tálalókocsit tolva. A kocsi rendkívül masszívnak tűnt. A nő a konyha közepére tolta és rögzítette a fékeket. Amber elé tett egy pohár vizet és egy kis tálat, amin lenyűgöző mennyiségű és változatosságú pirula és kapszula
volt.

-Ezek enyhítik a másnaposságodat és minden egyéb kellemetlen érzést, amit érezhetnél, miközben előkészítünk. - mondta neki Jo.

Amber felkapta a kis tálat, egyben benyelte az összes kapszulát és nagy kortyokkal leöblítette a torkán.

-”Miközben előkészítesz”. Úgy érted, hogy felvágsz, kihalászod a belsőségeimet és élve megsütsz. -mondta Amber, majd karjait a feje fölé emelve kinyújtózott.

Jo összeszorította az ajkait és azt mondta:

-Erre semmi szükség. Mintha nem te könyörögtél volna ezért.

Amber mogorva, ál-bűnbánó arckifejezést vett fel és azt válaszolta:

-Igenis anya!

Ann oda-vissza nézett a két nőre. A kettejük közti hasonlóság hirtelen félreérthetetlen lett. Visszafordult a mosogatóhoz és folytatta a krumplihámozást.

Ahogy telt az idő, Jo nyugodt háziasszony viselkedése egyre kezdett eltűnni, Amber pedig egyre harciasabbá vált. Ann az előkészületekre koncentrált: a kruplin tartotta a szemét, amíg mindet meg nem hámozta, meg nem főzte, fel nem vágta..azután a zellerre, majd a tésztára fókuszált. Amikor nyilvánvalóan itt volt Amber sütőbe tételének ideje, a két nő szinte már lőtte egymást a konyhán keresztül.

-Értem, hogy nem olyan lány vagyok, akire egyes szülők vágynak…

-Isten a tanúm, hogy a legjobb anya próbáltam lenni…

-Örülök, hogy végre a figyelmed középpontjába kerülök.

-Én sohasem kértem, hogy…

Ann hirtelen lecsapott egy kést a konyhapultra. Amikor a két másik nő ránézett, a faliórára mutatott. Amber és Jo hallgatott.

-Figyeljetek rám! Nyilvánvalóan vannak dolgok amiket meg kellene beszélnetek egymással és nekem semmi közöm hozzájuk - mondta, majd nagy levegőt véve folytatta:

-Azt javaslom, hogy esetleg..csak esetleg…megoldhatnátok a nézeteltéréseiteket, amíg mindketten életben vagytok. Úgy biztosan nem fogjátok megoldani, hogy az egyikőtök megsül.

Hatásszünetet tartva rájuk nézett és folytatta:

-Ha valaki mást sütnétek meg, akkor lenne egy kis időtök megbeszélni a dolgokat - mondta, majd a saját testére lenézve felkínáló kézmozdulatot tett.

Amber és Jo előbb rá-, majd egymásra nézett. Mindketten zavarban levőnek tűntek.

-Elnézést! Nem kellett volna kiteregetnönk a szennyest előtted - mondta Jo.

-Igen. Valójában ez… úgy értem én nem… ez nem valami furcsa bosszúálló dolog. Mi … - mondta Amber őszinte megbánással.

-Ez igazából Amber apjának fantáziáiról szól, amik egyeznek a mi fantáziálásunkkal, szóval… - mondta Jo.

Mindketten Ann-t nézték.

-Apa azóta erről beszél, mióta legális lett. Mindig is szokatlan család voltunk.. de… Anya és én megbeszéltük. Én leszek a karácsonyi vacsora…ő pedig szórakoztatja a vendégeket, majd szilveszter este.. - mondta Amber.

-Szilveszterkor én leszek a …nos, a részletek nem fontosak. De én sem fogom megérni az új évet. -vette át a szót Jo.

Ann meglepetten pislogott. Mióta abbahagyták a civakodást a családi dinamika csak furcsább lett.

-Én..izé.. Sajnálom, hogy beleszóltam. Én csak… -nyögte ki végül.

Jo csilingelően felnevetett, Amber pedig kajánul vigyorgott.

-Semmi gond! Tökéletesen megértelek. És köszönjük…mind a bátorságot a beavatkozáshoz, mind a … felajánlást. Ez a reggel kicsit nehéz számodra, ugye? - mondta Jo.

Az egyik kezével megfogta a lány vállát. Ann az érintést nagyon megnyugtatónak érezte.
Amber ennél messzebb ment és teljesen magához ölelte. Azután elengedte Ann-t…a szemébe nézett…és megcsókolta a lányt. Jo és Amber közösen hámozták le a ruhát Ann-ről, aki hamarosan a tálalókocsi hideg fém tetejének szélén ülve találta magát. Amber a lábai közt térdelt és a combjait csókolgatta. Jo hanyatt fektette Ann-t a kocsin és csókolózott vele, amíg a lánya nyelve megtalálta az utat Ann csiklójáig. Azután csak forró testek fonódtak össze, amíg Ann számára a világ élénk színekre és hangokra nem esett szét és megszabadult minden feszültségtől.

Ann élete legnagyobb orgazmusából éledezve rájött, hogy kiterülve fekszik az előkészítő asztalnak kinevezett tálalókocsi tetején. Egy pillanatig azt hitte, hogy félreértette Jo-t és Amber-t és mégis őt fogják megsütni.

Majdnem tiltakozott, de tudatosult benne, hogy éppen ezért jött ide. A gondolatait megakasztotta a kocsi erős megmozdulása. A szeme kinyílt és
éppen látta, hogy Amber a feje fölé térdel. Azután Amber puncija az arcára ereszkedett és eltakart előle mindent. Ann szenvedélyesen nyalni kezdett.

Nem csinált ilyesmit korábban. Esetleg azon a hálaadási estén, de arra nem emlélezett tisztán.
Amber mozgásából úgy ítélte meg, hogy nem csinálja rosszul. A nyelve és Amber csípője társalgott egymással. Igen intenzív társalgást folytattak, ami crescendoban ért véget. Amber hangja eksztatikussá vált, a teste megmerevedett és… És történt valami. Amber teste mozdulatlanná dermedt, a lány előbb fuldokló hangokat hallatott, majd egy stabil, magas „ah,
ah, ah, ah” sikoly kíséretében előre-hátra mozgott Ann arcán.

Valami meleg, folyékony dolog fröccsent Ann mellkasára, azután valami tömörebb, de lágy, meleg és nedves dolog terült szét a testén. Amber remegett, a punciját még mindig Ann arcához nyomta, de a szavak nélküli párbeszéd már nem volt meg köztük. Amber csak mozogott és Ann arcához dörzsölte magát, Ann pedig olyan gyorsan nyalta, ahogy csak tudta.
Örökkévalóságnak tűnt, mire Ann kezeket érzett a testén, amik leszedték azokat a nedves dolgokat, amik csak Amber belsőségei lehettek, majd gyengéden kihúzzák Amber combjai közül.

Ann kinyitotta a szemét és Jo segítségével felült. Végignézett vérrel borított testén, majd hátra fordult. Amber hátrahúzott vállakkal, csukott szemmel térdelt. A hasán egy sütőzsinórral készített, nagy X alakú öltés volt. A szeméremdombjától a mellkasáig véres seb húzódott. Elhalóan lihegett és egész teste remegett. Jo gyengéden megérintette a lánya vállát.
Amber szeme kinyílt. Körülnézett és anyját meglátva fájdalmasan, kimerülten elmosolyodott. Ann közelebb lépett és segített Jo-nak előrehajtania Amber testét. Együtt hátrakötözték a lány csuklóit, majd a zsinórt többször áthurkolva Amber hátán és térdein, egy kis csomaggá
változtatták a lányt.

Jo kiválasztott egy répát, bekente étolajjal és a lánya hátsójába nyomta.
Ezután kiengedte a fékeket és Ann segítségével a sütőhöz tolta a kocsit. Amikor odaértek, Amber arcához hajolt és suttogva kérdezett valamit. A lány valamit visszasúgott. Jo megsimogatta a lánya fejét, majd egy kis almát nyomott a szájába. Ezután Jo és Ann a sütőbe csúsztatta Amber-t. Jo beállította a sütő időzítőjét és hátralépve egy darabig együtt nézték
Amber sülését.

Jo nagyot sóhajtott és azt mondta:

-Nem tudom, te hogy vagy vele, de én meginnék valamit.

Ann nem szokott délelőtt inni, de pár pohár bor csodás hatással volt a relaxálási képességére.
Jo-val viccelődve, mosolyogva folytatták a karácsonyi vacsora elkészítését, amikor egy nagydarab, idősebb férfi jött be valami rágcsálnivalót keresve.

-Tűnj már el! Attól nem lesz hamarabb készen, hogy itt lábatlankodsz- mondta Jo, de ennek ellenére boldogan felkiáltott és átkarolta a férfit, amikor az játékosan a hátsójára csapott.

Ann zavarban volt. Nem tudta, hogy mit tegyen más emberek intim családi életének kellős közepén. Ráadásul éppen a lányuk kibelezésén és sütésén vett részt…a legvisszafogottabb, amit elmondhatott, az volt, hogy a kapcsolatuk kissé sötét.

-Ő kicsoda? - kérdezte a férfi Ann felé fordulva, aki érezte, hogy libabőrössé válik.

A férfi nagydarab, kedélyes és mosolygós volt…de veszélyesnek tűnt. Ann úgy érezte magát, mint egy kis szőrös állat, amit éppen egy farkas vizsgál.

-Ann. Legyél vele kedves, épp most élt át egy traumát. A beugrók listáján szerepelt a neve és csak egy saroknyira lakik. Amíg te éppen Miss Zűrzavart próbáltad kihozni a fogdából, felhívtam és ő volt olyan kedves, hogy eljött.

-Ahh… A hússá válás álma, igaz? Nos..igaz, hogy a mai sültünk már megvan, de biztosan ki tudunk találni valamit - mondta a férfi.

Jo felsóhajtott és azt mondta:

-Ann, ez itt Jerry. Szörnyű alak.

Jerry újra Jo fenekére csapott és távozott. Ann egy kicsit nyugodtabb lett. Nem tudta volna megmondani, hogy pontosan miért, de a férfi közelében úgy érezte magát, mintha sarokba szorították volna.

-Érdekes alak, nem? -kérdezte Jo miközben Ann-t nézte.

“Az. És te hozzámentél feleségül. Mit mond ez rólad? Ki tud hozzámenni egy olyan emberhez, aki…aki a sütőbe teszi a saját lányát? Bár én meg idejöttem, hogy megsüssenek és megegyenek. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy ítélkezhessek.“ -gondolta Ann.

Az arckifejezésében volt valami, amitől Jo felnevetett és azt mondta:

-Oh kicsim, nem fogja átharapni a torkodat vagy valami hasonló.

Felkapott egy pohár bort és a reggelizőasztalhoz leülve folytatta:

-Valószínűleg később meg akar majd dugni.

Ann is felkapta a saját poharát és ivott egy nagy kortyot. Jo újra felnevetett, tetőtől talpig végignézte Ann-t, majd azt mondta:

-Ha már szóba jött…. Amber elmondta neked, hogy én fogom ma szórakoztatni a vendégeket. Alapvetően ez azt jelenti, hogy felszolgálom a karácsonyi vacsorát, utána pedig bármelyik vendég…azt tesz velem, amit akar. Az egyik barátnőm is része lesz a …hmmm.. szórakoztatásnak. A terv az, hogy akin nem lesz ruha, az…hogy úgy mondjam…szabad préda.

Ann lenézett magára és tudatosult benne, hogy nincs rajta ruha. Jo folytatta:

-Oh..nem akartam… Csak arra akartam utalni, hogyha nem szeretnél mindenki vágyának tárgya lenni, felöltözhetnél mielőtt a vendégek ideérnek.

Jo ivott egy kortyot és szinte érezhetően simogató pillantást vetett Ann-re.

-Én..uh.. - mondta Ann és érezte, hogy egész testével elpirul.

Jo lassan, kéjesen elmosolyodott, majd azt mondta:

-Gondolkodj a dolgon! Még sok tennivalónk van, amíg a vendégek megérkeznek.

– * –

Hat órával később Ann az ebédlőasztalra hajolva feküdt a vacsora maradványai között, miközben Jerry vastag hímtagja ki- be járt a hátsójában. Valaki befejezetlen tányérja közvetlenül a lány feje mellett volt. Jo-val nem jutottak túl messzire az asztal leszedésében,
mielőtt az este szórakoztatási része elkezdődött. Ann egy kis kupac jamgyökérre és Amber egy sült darabjára meredt. A húsdarabon tisztán látható fognyom volt. Valaki beleharapott, majd visszatette a tányérra. Ann a saját csiklóját simogatta és közben Amber-re gondolt.
Amber-re, aki a múlt éjszaka még egy bár asztalán táncolt, akit fogdába zártak ma hajnalban, aki reggel még a szüleivel perelt, akivel egyfelé közösséget alakított ki, amikor egymást izgatták és akinek a belsőségei végül Ann testén terültek szét. Ann elementáris erővel élvezett
el.

– * –

Ann a hátsó udvar tornácán ült a sötétben és az ezredik pohár borát itta.. A széke mellett egy infravörös hősugárzó lámpa biztosított kellő meleget. Elmozduló szék hangja
hallatszott. Ann felnézett és látta, hogy valaki a mellette levő székbe ereszkedik. Az illető ugyanolyan meztelen volt, mint ő. A pénisze elernyedt, izmos teste ellazultnak tűnt. A férfi néhány dolgot tett maga mellé az asztalra: valami borostyánszínű folyadékot egy rövid
széles pohárban, egy szivart, öngyújtót és valamilyen vágóeszközt. A lány gondolatok nélkül nézte, ahogy szertartásosan levágja a szivar végét, majd meggyújtja. A férfi hátradőlt a székben és úgy tűnt, hogy beleolvad. Tökéletes kört fújt a füstből, majd mielőtt az eloszlott
volna, egy kisebb kört küldött át rajta.

-Ez ám a party - mondta végül mély, dallamos hangon.

Ann ránézett. A lány szeme lassan mozdult. Úgy érezte, hogy még a szeme is fáradt ahhoz, hogy válaszoljon. A férfi érdesnek tűnt, de jól nézett ki. Ann végül válaszként egyszerűen csak bólintott. Sokáig néma csendben ültek.

-Jerry és Jo elmondták, hogy remélted, hogy hús leszel -mondta végül a férfi.

A lány újra csak lassan bólintott.

-Szinte sajnálom, hogy sikerült Amber-t kihozni. Szerintem jobb vacsora lettél volna. Nem mintha ő nem lett volna ízletes, de te…

Ann nem igazán tudta, hogy mit felelhetne arra, hogy valaki azon sajnálkozik, hogy ő nem halt meg és nem fogyasztották el.

-Szilveszterkor én is tartok egy party-t. Szükségem lenne egy lányra, aki…az asztal dísze lenne. - folytatta a férfi.

A lány kérdően nézett rá. Mit ért azon, hogy az asztal dísze?

A férfi -mintha a gondolataiban olvasott volna- azt mondta:

-Étel. Fő fogás. Nem sütőben, hanem egy kicsit…különlegesebben…elkészítve.

Ann a férfira nézett. Azt kérdezi tőle, hogy szeretné-e, ha megsütnék. Hihetetlennek tűnt, hogy milyen nehezen érti meg a szavak jelentését.

-Meg akarsz sütni - mondta. Még saját magának is lassúnak, unalmasnak és kissé retardáltnak tűnt a hangja.

A férfi bólintott:

-Igen. Szeretnélek megsütni. Utána pedig megenni.

Ann úgy érezte, hogy mindjárt elalszik. Talán vissza kellene mennie a házba. Majd ha befejezte a beszélgetést … ezzel a fickóval, aki meg akarja sütni. Meg akarja enni. Hússá akarja változtatni.

-Rendben. Szeteném, ha megtennéd - mondta a lány.

A férfi elmosolyodott és azt mondta:

-Remek. Káprázatos nyárson sült leszel.

Ann lustán elmosolyodott. A férfi káprázatosnak tartja. Lassan álomba szenderült.

– * –

-Ugye csak viccelsz! - mondta Cassie.

Ann „tudtam, hogy ettől ki fogsz akadni” mosollyal bújt az étlap mögé. Cassie átnyúlt az asztal fölött és félrehúzta az étlapot.

-Tényleg meg fogod tenni? -kérdezte Cassie.

-Aha.. Vacsora éjfélkor. Két vagy három lány, nem tudom pontosan. Korán ott kell lennünk..- mondta Ann.

-hogy elkészítsenek - fejezte be a mondatot Cassie.

-Holnap délután 3-kor lesz a nyársalás. Minden rajta résztvevőt várnak a vacsorára és a partyra.

-Wow..

Ann egész héten másra sem tudott gondolni. Az ebéd alatt csendben újra azon töprengett, hogy hirtelen lett ilyen öngyilkos hajlamú, önfeláldozó személyiség, vagy mindig is ilyen volt, csak eddig nem vette észre.

– * –

Egy pohár borral a kezében állt a hatalmas hátsó udvaron és nézte, ahogy a három nagy tűz lassan parázzsá ég le. Cassie is itt volt valahol. A vendégek közt nevethet és beszélgethet. A vendégeken, a házigazdán és a feleségén, a szakácsokon, illetve a három elkészítendő nőn
kívül még jelen volt pár ember, akiknek szerepét Ann nem tudta meghatározni. A kis kövezett tornácon egy kis furcsa alakú asztal volt: előrefelé keskenyedő lap, két széles láb az egyik végén, egy keskenyebb a másik oldalon, egy párnázott U alakú támasz és beállító csavarok
tömege, amik nyilvánvalóan a bilincsekhez és a kötelékekhez kellenek. Az asztal alatt egy tartón pedig három, hegyes fémrúd feküdt. Ann nem tudta levenni a szemét a furcsa kis munkaállomásról. Negyed órája hozta ki és szerelte össze néhány férfi. Ann először azon töprengett, hogy mire való, de amikor meglátta a nyársakat, már tudta.

Oldalra nézett, ahol Donna állt meztelenül a szüleivel. Donna volt a legfiatalabb a nyársalandók közül. Júniusban érettségizett. Ésszerűen megbeszélte a dolgot a szüleivel, döntést hoztak és Ann-nek úgy tűnt, hogy mindegyikük elégedett a helyzettel. Ann-t még a szüleivel történő megbeszélés gondolatától is kirázta a hideg. Örültek, amikor elment az
egyetemre és azóta nem sokat beszéltek. Minden nyáron hazament egy kicsit és szülei meglehetősen semlegesek voltak. “Csak annyi fog nekik feltűnni, hogy megszűnnek a telefonhívások.” - gondolta Ann. Remélte, hogy nem fognak nagy zavart kelteni a dolog miatt.

Ann újra az asztalt nézte. Minden alkalommal, amikor rátekintett, úgy érezte, hogy újra kitalálja a célját, a működését. Látta a párnázott szegélyt, amin majd előrehajol, az U alakú támaszt, ahol majd az álla fog nyugodni. Látta maga előtt, hogy hogy fogják a kezeit összekötni, hová fogják bilincselni a bokáit a hátsó lábaknál. Elképzelte, ahogy a szakács mögé lép a nyárssal, beigazítja és… Arra nem tudta magát rávenni, hogy megkérdezze, hogy a hátsóján vagy a hüvelyén keresztül fog majd történni a nyársalás, így nem tudta, hogy pontosan hogyan fog kezdődni a dolog, de azt tudta, hogy végig fog benne csúszni a rúd és a
száján fog kibukkanni. Mellőzte a sminket, de nem tudott ellenállni annak, hogy élénkvörösre rúzsozza a száját. Saját vörös ajkainak szétnyílásának és a közülük kiemelkedő nyárs látványának gondolata egész héten üldözte álmában.

-Édesem! Édesem, megint elkalandoztál - mondta valaki és Ann figyelme visszatért az őt körbe vevő emberekre.

Jo, a vendéglátója karácsonykor és a mai harmadik fogás, játékosan az arca előtt integetve azt kérdezte:

-Biztos, hogy aludtál eleget az este?

Ann bánatos mosollyal azt felelte:

-Az igazat megvallva alig aludtam.

A lakásánál este Cassie két jóképű fickóval bukkant fel, akik neve és eredete soha nem derült ki. Kellemesen eltöltötték az időt. Miután a férfiak távoztak valamikor reggel, ő és Cassie még intim búcsút vettek egymástól. Nem voltak szeretők, de ez az utolsó alkalom egy kedves,
gyengéd kis epizód volt. Ann észrevette, hogy megint kezdenek elkalandozni a gondolatai.

-Állandóan a nyársaló asztalt nézem. És próbálom elképzelni, mi fog történni - mondta.

-Ohhh! Még sohasem láttál ilyet? - kérdezte Jo.

Ann a fejét rázta.

-Ne aggódj kicsim! Ha ez segít, gondolj arra, hogy egész délután alhatsz majd…

Ann nem tudta, hogy mit feleljen. Átaludni a délutánt…egy nyárson, izzó szén fölött forogva, miközben a húsa lassan sül. Este pedig elfogyasztják. Az emberek itt fognak állni, a tányérjukon a sült húsával és általános dolgokról csevegnek, majd éjfélkor megnézik a tűzijátékot.

Borospoharat kocogtató villa hangja hozta vissza Ann-t az újabb álmodozásásból.
Házigazdájuk -a férfi karácsonyról, aki elhívta Ann-t, hogy legyen…résztvevő - most öltönyben, nyakkendőben állt és várta a többiek figyelmét. Amikor mindenki rá figyelt, felemelte a poharát.

-A mai fogásainkra. Donna-ra, Jo-ra és Ann-re!

Ann nem tudta, hogy hogyan reagáljon mint köszöntött, ezért Jo-t figyelte, aki szélesen mosolygott, várt amíg minden pohár fel nem emelkedett és ekkor válaszként a felemelte a sajátját. Ann követte a mozdulatot és körbenézett a mosolygó vendégeken, akik arra vártak,
hogy felnyársalják és tűzre tegyék. Cassie elkapta a pillantását és bátorítóan mosolygott rá vissza.

-A szén készen áll és a szakácsok várakoznak - mondta a házigazda és poharát a szakács és segítője felé emelve folytatta:

-Itt az ideje, hogy az első kedves asztaldíszünket tűzre tegyük. A nagyszerű Jo vállalta, hogy az első lesz, úgyhogy ha lennél szíves odamenni az asztalhoz…

Jo puszit nyomott Ann arcára.

-Odaát találkozunk -mondta, majd odaadta az üres poharát Jerry-nek és ringó csípővel a nyársalóasztalhoz sétált.

Ann nézte, ahogy megy, majd az udvar túloldalán álló Donna-ra pillantott. A tinédzser visszanézett rá. Ann felemelte a poharát, Donna pedig viszonzásképpen hasonlóan felemelte a sajátját. Ann próbált megfeledkezni a gyomrát görcsbe szorító félelemről. Donna a
nyársalóasztal felé rántotta a fejét és szemöldökét kérdően megemelte. Ann vállat vont.
Kimentette magát a beszélgetőpartnerei közül és néhány lábnyira az asztaltól találkozott Donna-val. Jól láthatták, ahogy Jo-t éppen valamiféle páccal kenik be.

-Helló! Szerettem volna nézni, gondoltam talán te is…és tudod…Jo ismerőseként úgy gondoltam… - mondta Donna.

Ann bólintott, majd azt mondta:

-Én…én még nem láttam ilyet.

-Oh…Még sohasem láttad, ahogy nyársra húznak valakit?- csodálkozott Donna.

Ann érezte a lány hangjában a hitetlenséget. Hogyan tudna valaki önként vállalni ilyesmit, ha még sohasem látta? A szakács az asztal szélesebb feléhez állította Jo-t. Ann-ben tudatosult, hogy csak bámul és egy ideje már nem szólal meg, ezért azt mondta:

-Én…én valójában Hálaadásra jelentkeztem, azután a beugrók listáján találtam magam és végül kiderült, hogy a lista karácsonyra is ugyanaz…

-Ohhhh… Te voltál a helyettes Amber és Jo party-ján!

-Igen. Te is ott voltál?

Donna bólintott, majd elpirulva, láthatóan zavarban azt mondta:

-Én…azt hiszem… úgy értem…

Ann egy pillanatig csak nézett, majd belévillant a felismerés. A lányé volt a sok punci egyike, amit a a karácsonyi vacsora szórakoztatás részében az arcába nyomtak. Elvigyorodott a felismeréstől és egyik kezével barátságosan megszorította Donna vállát. A lány mosolygott és
válaszként átkarolta Ann derekát.

Együtt nézték, ahogy Jo ráhajol az asztalra. A nő állát pedig
megtámasztották az U alakú blokkon. A csuklókra és a bokákra bilincsek kerültek, amiket az asztalhoz rögzítettek. A lábakat széthúzva az asztal hátsó lábaihoz kötötték, Jo kezeit pedig az asztal alatt áthúzott szíjjal egymáshoz erősítették. A nő teste kinyújtózva nyomódott a
lakkozott asztallapnak.

Ann nem volt vallásos és nem igazán hitt a halál utáni létben. Összefutott a szájában a nyál annak gondolatától, hogy néhány percen belül a saját kis csillogó univerzumának mágikus középpontjából átváltozik…semmivé.. egy húsáért tartott állattá…egy tálca gőzölgő, ízletes hússá. Hálaadáskor a két nőből két vastag szeletet evett. “Még csak a nevüket sem tudom” - gondolta magában. Az Amber combjából készült steak is hihetetlenül finom volt. Tudta, hogy az ő íze sem fog tőlük elmaradni.

A segédszakács egy fémtálból bőségesen kenni kezdett valami zsírnak tűnő anyagot Jo ánuszára. Először körbekente, majd benyomta az egyik ujját, azután kettőt… Jo hangosan nyöszörgött. A főszakács az asztal alá nyúlt és kiválasztotta az egyik hosszú acélnyársat. A zsírszerű anyaggal szinte végig bekente, csak néhány helyet hagyott ki. Ann egy kicsit
értetlenül nézte ezt, majd rájött, hogy a szakács azokon a helyeken fogja majd megfogni a nyársat. A szakács úgy tartotta a nyársat, mint a rúdugrók a rúdjukat. A segédszakács oldalra lépett, megfogta a nyárs hegyes végét és Jo hátsójába vezette.

A nyárs egyre beljebb és beljebb csúszott Jo-ba. A szakács végül abbahagyta a rúd nyomását. Egy pillanatra megállt, mondott valamit, amire Jo válaszolt. Azután egy gyors lökés következett, Jo röviden
felsikoltott és még több rúd csúszott belé. Ezután újra szünet, lökés, sikoly, még több rúd becsúszása következett. Jo végül vonaglani kezdett és fuldokló hangokat kezdett hallatni. A segédszakács a nő fejéhez lépett, kicsit megigazította, majd megsimogatta a nő haját és
megnyugtatóan suttogott Jo fülébe. Néhány másodperccel később Jo ajkai szétnyíltak és a fémrúd kiemelkedett közülük. A főszakács gyorsan még több rudat tolt be, amíg Jo hátsójából és szájából nagyjából egyforma hosszú darab nem lógott ki. Ezután gyakorlottan rögzítőket húztak a nyárs két végére, amikkel szorosan a rúdhoz erősítették a nő bokáit és csuklóit, majd Jo hüvelyébe vezettek egy stabilizáló rudat, amit szintén a nyárshoz erősítettek.

Az egész folyamat nem tartott tíz percig. Annyi idő alatt, amíg Ann megivott volna egy csésze kávét, Jo egy kedves, középkorú háziasszonyból hússá vált. Ann a társnőjére pillantott és látta a lány arcán a feszült figyelmet.

-Akarsz a következő lenni, vagy legyek én?- kérdezte Ann.

Donna mosolyogva válaszolt:

-Nekem mindegy. Szívesen megnézném, ahogy téged elkészítenek, de ha nem láthatom, az sem baj. Már tucatnyiszor láthattam korábban. 14 éves korom óta erre készülök és meglehetősen tisztában vagyok a részletekkel.

Ann arra gondolt, hogy milyen érzés lehetett. Donna ugyanazt a felismerést élhette át, mint ő hálaadáskor, de neki 4 évet várnia kellett. Négy hosszú évet, miközben a barátai a jövőre, a felnőttségre készülnek - és tudja, hogy elvesztegetett idő, mert legbelül már tisztában van vele, hogy micsoda ő valójában.

-Szeretnék a következő lenni…ha nincs ellenedre - mondta Ann magát is meglepve.

Donna örömmel vont vállat.

-Felőlem rendben. Amúgy is csak egy újabb negyed óra …

“Pontosan. Csak újabb 15 perc” -gondolta Ann. Nézte, ahogy a szakácsok megfogják a nyárs két végét és Jo-val együtt felemelik. Nézte, ahogy Jo vonaglott a testét átfúró rúd körül. Nézte ahogy az első tűzhöz érnek, majd megfordulnak. Jo az asztal felé nézett, így majd láthatja
Ann és Donna nyársalását. Ann intett Jo-nak, aki válaszként pislogott. Ann majdnem a levegőbe ugrott örömében, hogy a másik nő élt. Amikor ő kerül oda, valószínűleg ő is élni fog.

A szakácsok intettek Ann-nek, aki Donna felé fordulva azt mondta:

-Azt hiszem ideje búcsúznunk.

-Este találkozunk a vendégek hasában- felelte Donna és kacsintott.

Valamilyen impulzustól hajtva Ann előrehajolt és megcsókolta. Hosszan és mélyen. Érezte, hogy Donna kezei átkarolják válaszként. Néhány perc eltelt, mire Ann-ben tudatosult, hogy a türelmesen várakozó szakácsok és a vendégek mind őket kettejüket nézik. Körülnézett és meglátta Cassie-t, aki a házigazda mellett állt, miközben a férfi keze könnyedén a lány
hátsóját simogatta. Látta Donna szüleit, akik olyan érzelmekkel telítetten és büszkén néztek, mintha a lányuk a hadseregbe lépne be, vagy egyetemre menne. Ezután vissznézett Donna-ra.
Még egy gyors puszit nyomott a lány ajkára, majd elengedte és felemelt fejjel a várakozó szakácsokhoz sétált.

A főszakács elé ment és a kezét nyújtva neki azt mondta:

-Helló! Ben vagyok, a segítőm pedig Lisa. Én vagyok a főszakács, ő pedig a sous séf.

-Úgy tudtam, a sous azt jelenti, hogy szósz. Ezek szerint “helyettes”-t jelent? - kérdezte Anna, miközben Ben a kezét fogva az asztalhoz vezette.

Lisa türelmesen mosolyogva válaszolt:

-Valóban azt jelenti, hogy szósz. A hagyományok szerint a sous-séf a szószokért felel, de nagyobb konyhákban egyben ő a második a rangsorban. Az utolsó lépés a mesterszakáccsá válás előtt.

-Oh…köszönöm! -mondta Ann.

-Nincs mit. Az a célunk, hogy kedvesek legyünk.

Lisa rendkívül csinos volt Ann szerint. Különösen, amikor mosolygott, Nehéz volt szembenéznie azzal a ténnyel, hogy egy ilyen kis csinosság meg fogja ölni.

A szakácsok egy nagy edényhez vezették Ann-t, amiben a szósz melegedett egy gázégő felett.

-Emeld fel légyszíves a kezeidet! - mondta neki Lisa.

Ann engedelmeskedett, Lisa pedig egy nagy ecsetet mártott a szószba, majd kenni kezdte. A nyaktól indulva haladt lefelé a mellek és a has felé.

-Mióta csinálod ezt? -kérdezte Ann.

-Néhány éve…ha jól emlékszem kettő és fél éve - felelte Lisa, majd azt kérte:

-Lábakat szét és hajolj előre!

Ann továbbra is felemelt kézzel előrehajolt. Többé kevésbé ebben a pózban fogják felnyársalni -gondolta. Lisa gondosan szószt kent Ann hátsójába és a kitárulkozott punciba. A szósz csiklandozott bárhol is érte az érzékeny bőrt. Ann úgy vélte, hogy a bele kevert bors miatt. A társalgástól jobban érezte magát, ezért megkérdezte:

-Érezted már magad kellemetlenül?

-Nem…soha nem csináljuk olyanokkal, akik ellenkeznek. Úgy értem… ha most azt mondanád, hogy nem akarod, abban a pillanatban abbahagynánk az egészet. Érdekes módon ez még sohasem fordult elő.

-Tényleg?

-Nem bizony. Ha pedig már itt tartunk… - mondta Lisa és Ann kezét megfogva az asztal felé vezette a lányt.

Ann nevetségesnek érezte magát tetőtől talpig szósszal bekenve, de azután arra gondolt, hogy ő már nem egy barbecue szósszal bekent ember, hanem…csak egy barbecue. Lisa letérdelt mellette és a bokáit az asztal lábaihoz erősítette.

-Fantáziáltál már arról, hogy veled történik mindez? - kérdezte tőle Ann.

-Ohhh..állandóan! Szerintem csak jobb szakáccsá tesz, ha arra gondolok, milyen lehet húsnak lenni.

-De sohasem tetted meg. - mondta Ann és lenézett a bilincsekkel foglalatoskodó Lisa-ra. A csinos szakács visszanézett rá és elvigyorodott.

-Még nem. Talán jövőre - válaszolta és végigsimította Ann combját és hátsóját. Ann nem tudta eldönteni, hogy most megcirógatták vagy felmérték.

Lisa felállt és azt mondta:

-OK! Hajolj előre és tedd az álladat ide…

Ann felsóhajtott és előrehajolt az asztalra. Érezte a bőrének nyomódó fát. Előrenézett és állát a támaszra tette. Nem volt olyan kényelmetlen a póz, mint korábban gondolta. Lisa megfogta az egyik csuklóját, bilincset tett rá, majd a kezet áthúzva az asztal keskeny vége alatt, a
másikhoz erősítette. Ezután valamilyen racsnis szerkezettel szorosra húzta az Ann combjait az asztalnak szorító köteleket.

-Ezzel meg is vagyunk. Még bekenlek és Ben hozhatja is a nyársat - mondta ezután.

Ann érezte Lisa kezét a hátsóján, ahogy valami zsíros anyagot ken oda, majd masszírozni kezdi a nyílást és gyengéden, fokozatosan elkezdi becsúsztatni az egyik ujját. Ann csípője önkéntelenül reagált az izgatásra, amikor az első ujj mellé újabb nyomult be. A lány próbált
ellazulni. Arra gondolt, hogy nyugodtan hagyhatja magát megnyitni, kitágítani. Nem számít az egész, mert pár perc múlva úgyis halott lesz.

Lisa kihúzta az ujjait, Ann pedig kinyújtózva, elernyedten feküdt. Szeme félig csukva volt és a saját légzését figyelte. Semmi dolga nem volt, csak csendben feküdni. Azután megérezte a nyárs hideg fémhegyét. Lisa munkájának eredményeként egészen sokáig könnyedén csúszott be, azután valamiben elakadt. Ezt Ben is megérezhette, mert abbahagyta a tolást. Ann
emlékezett erre a részre…szinte látta maga előtt, ahogy a férfi nagy levegőt vesz, megigazítja a fogását a nyárson, azután…

Tűz égette a belsejét, ahogy a nyárs tovább haladt és áttörte az
akadályt, bármi is volt az. Ann levegőért kapott, az egész teste görcsbe rándult, bár nem volt sok mozgástere. Arra gondolt, hogy ez volt az első tényleges sérülés, amit a folyamat során szerzett. Tudta, hogy most már komoly orvosi segítségre lenne szüksége, ha fel akarna állni innen…de nem akart felállni. Újabb szünet, újabb lángoló fájdalom, de ehhez már olyan érzés is csatlakozott, mintha hánynia kellene. Soha nem volt gyomorfekélye, de úgy gondolta, az járhat ilyen hasát mardosó éles fájdalommal. Azután égető, nyomó érzés jelentkezett a nyelőcsövében, mintha refluxa lenne. A nyárs egyre emelkedett benne. Egy pillanatra nem
tudott lélegezni, de a teste valahogy talált megoldást…nem tudta hogyan, de úgy tűnt, mintha a nyárs körül lélegezne. Nehéz volt lélegzetvételhez jutnia, de határozottan áramlott a levegő.
A levegővétel gondolata teljesen lekötötte addig, amíg meg nem érezte a szája hátuljában a rudat, Lisa megfogta a fejét és kicsit hátrahúzta. Ann kinyitotta a száját és a nagy, tömör, idegen dolog már ott is volt. A nyelvét leszorítva kibukkant az ajkai közül. Ann számára úgy tűnt, mintha valami nőne ki belőle.

A továbbiak gyorsan történtek. Eloldozták Ann végtagjait az asztaltól, majd a nyárshoz erősítették őket, majd a stabilizáló rúd is a helyére csúszott. Ann kíváncsian várta, hogy milyen lesz az érzés, amikor a testét átfúró rúd tartja majd a súlyát. Nem sokáig kellett várnia.
Lisa megjelent előtte és megfogta a nyárs végét. Ben nyilván hátul volt, mert Ann máris a levegőben volt. Az élmények gyorsan jöttek egymás után. Ann éppen csak megszokta a benne levő rudat, a lógást a nyárson, a szájának nyitottságát, az ajkait a rúd körül…amikor letették és
érezhette a perzselő hőséget az egész testén. Áthelyezte a súlyát amikor rájött, hogy tulajdonképpen olyan, mintha állandóan dugnák a hátsóját. Kísérletezve előre hátra kezdett mozogni és megértette, mit csinált Jo. A nyárssal dugta magát.

Amíg ki nem nyitotta a szemét, fel sem tűnt neki, hogy forog. Nehéz volt így néznie a világot, de látta Donna-t, ahogy a lány az asztalra hajol.

-Te vagy a legizgatóbb dolog, amit valaha is láttam. Csak azt akartam elmondani…soha nem akartam, hogy ez megtörténjen, de boldognak tűnsz, úgyhogy örülök.- mondta egy hang Ann füle mellett.

Cassie volt. Legalábbis úgy gondolta. De lehet hogy csak képzelődik…nehéz volt már követnie a valóságot.

-Azt szeretném, hogy tudd: az a fickó megkérdezte, hogy nem akarom-e én is. Azt mondtam, hogy talán.. Úgy értem… korábban nem tettem volna meg, de téged nézve… hagyni fogom, hogy felnyársaljanak és tűzre tegyenek…talán húsvétkor. - mondta a „talán Cassie”.

“Húsvét. Sonka. Meg fognak füstölni kislány…” -gondolta Ann és ez volt az utolsó koherens gondolata. Elveszett az újabb és újabb fordulatok és a hőség érzésében.