A baseball sapka

Képzeld el az egyik óceánt, amelyikben én a közepén vagyok. A látóhatáron semmi csak víz, s én csak taposom a vizet. Kinézek egy irányt, s elkezdek úszni. Csak úszok és úszok. Kezdetben gondolkozom, hogy miért is vagyok itt. Miért pont én? Közben persze úszok, de belefáradok. Elfáradok az úszásban, s feladom. Még van annyi erőm,hogy tapossam a vizet, s gondolkozni azon, hogy most mitévő legyek. És csak forgok, forgok de semmi, csak víz és reménytelenség. Az óceán ízétől megmámorosodtam, s vágyok a mélybe, az ismeretlenbe. Talán egy új életbe. Ilyen dolgok jártak a fejemben, mikor észrevettem egy kis fekete pontot, ami az előbb még nem volt ott. Eljátszottam a gondolatattal, hogy ez nem igaz. Nincs olyan szerencsém, én nem érdemlem meg. De szemem nem tudtam levenni a pontról, ami már nagyobbodott. Szemmel láthatóan nagyobbodott. Addig-addig nagyobbodott, míg csak fel nem ismertem, hogy mi az.

Hogy mi az? Egy baseball sapka. Egy sötétkék Nike baseball sapka. Egy sapka?! Mit kezdjek vele? Aztán akkor eszembe jutott, hogy ha az Isten sapkát küldött, akkor az Isten sapkát küldött. Megmarkoltam, kifújtam minden levegőt, becsuktam a szemem,s elkezdtem merülni. Merülni a mélybe. Mikor ellepett az óceán, föltettem a sapkát, a Nike baseball sapkát. De nem történt semmi, közben persze süllyedtem, a sötét mély magába szippant. Megijedtem, s elkezdtem kapálózni. Vissza a felszínre, de már nem volt erőm. A nyomás már túl nagy volt, s a gravitáció erősebb. S akkor... akkor elveszthettem az emlékezetem. Ellepett a fehérség, hófehér fehérség. S egy fekete alak, közeledett felém. Nem tudtam ki az, s mit akar. De csak közeledett.

Megállt előttem. Éreztem, hogy néz, de szemét nem láttam eltakarta valami. S akkor átölelt. Jól esett ölelése s én viszonoztam. Éreztem a melegséget, a biztonságot, az erőt, a megértést, a győzelem ízét, a jólét örömét. Egyszerűen jó volt. Éreztem, hogy ez az alak egy lány, mert hát az ember el tudja dönteni, hogy kit is ölel át. S akkor megcsókolt. Isteni volt. Tudja, hogy mit csinál és jól csinálja. Átengedtem magam a jónak és csak jól éreztem magam. Ránéztem újból, s már egy húsvér lány állt előttem, már nem egy sötét alak. Nem tudtam, hogy ki az, nem ismerem fel, mert nem látom az arcát, mert sapka van rajta. Egy sötétkék Nike baseball. Csak állunk egymással szemben, nézlek, de az arcod még nem látom, s akkor kikukucskál egy szempára sapka alól, és Te most itt állsz előttem!