Leírhatatlan a fájdalom, amit érzek... Már több, mint másfél hónapja, hogy utoljára láttam Őt... Tudtam hogy soha többé nem találkozunk.. .Mindketten tudtuk az elejétől fogva, mégis mintha csak a búcsú pillanatában eszméltünk volna rá, mit is jelent ez... Csak álltunk ott, könnyes szemmel, ezerszer elköszöntünk, de nem volt elég... Egy életre nem lehet elégszer elköszönni..
Soha nem hittem volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülhetek… hogy ott kell hagynom valakit, akit szeretek, és aki viszontszeret... mert az utazásnak vége… a távolság közbeszólt..
Eleinte nagyon nehéz volt nélküle, de a levelek, amiket írt enyhítették a fájdalmat…
Aztán lassan elmaradoztak a válaszok és rá kellett hogy jöjjek mi a valóság. Később értesültem is róla, hogy Ő hamar "kiheverte" a kapcsolatunkat.. Mikor ezt megtudtam, úgy éreztem, nincs értelme tovább az életnek…
Az egész világom összeomlott... minden teljesen kilátástalannak tűnt...
Próbáltam felvenni Vele a kapcsolatot, de teljesen felesleges volt minden erőfeszítés... .a kudarcok csak tovább fokozták bennem a hiányát…
Azóta se tudok másra gondolni... Nem elég hogy állandóan Ő jár a fejemben, még álmomban is az Ő arca kísért... nélküle képtelen vagyok továbblépni... csak az emlékei éltetnek, ezért nem tudok szabadulni Tőle... a múltban élek… egy részemet otthagytam Nála Angliában, azt hiszem... Ki fogja azt visszahozni nekem?
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
Szakállas:
Jól összefoglaltad egyfajta ki...
2025-04-03 08:07
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
De mi a célom… Magam sem tudom már, csak utazok, hogy eljussak egy olyan helyre, ami nem létezik. Nem létezhet, míg az ember, az egész emberi faj fel nem épül ebből a hihetetlen szellemi leépülésből, amin most keresztül megy…
Utazok…
Utazok…
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
Hozzászólások