Whym beküldött történetei

A két nő ismétlődően feltörő nyögései, lázas követelő mozdulatai a bent ülő vegyész kollegát is felcsigázták. Sietve lerángatta magáról a nadrágot, és kéjenc (Phil számára nevetséges) pózban az asztalra vetette magát, rákiáltva a két nőre. Azok hozzáléptek és mindketten egy-egy tértől elindulva csókolgatni kezdték az asztalonfekvőt, akinek arca immár egyetlen, állatszerűen széles vigyorrá torzult...

A második állomás a tolmácsok kiképzése volt, ezt a Boszporusziak fejlett idegen civilizáció révén hamar megoldották; alig négy nap leforgása alatt előhoztak egy kis opálos kockát, ami választékosan vartyogott angolul, mandarin-kínaiul és spanyolul, majd miután értesültek a felháborodásról rá egy napra franciául és németül is...

A nőbe olyan fájdalommal hatolt a felismerés, mintha őt is megszúrták volna. A gyerekek szobája! Nem látta már a gyilkosokat, a kardokat, nem látott semmit, csak a szomszéd szobát elválasztó ajtót. Hatalmas sikollyal félrelökte azt, és védelmezően a csöppségekre vetette magát, csodálatos módon még mindig aludtak. Serizawa alig egy méterre esett el tőlük, hörögve próbált feltápászkodni, aztán végleg elnyúlt a földön. Testét számtalan árok borította, melyekből sötétebb, világosabb vér áradt,...

- Tegnap este római követ érkezett, kikenve, csillogó gúnyában és szavakkal. – szünet.
- …igen…? – kérdezte halkan Lénárd, az orrát törölgetve.
- A szavai bár nyájasak, mégis egyértelműek voltak. Róma a mi földjeinkre is igényt formált, nem elég nekik, amit Tankredéből haraptak.
- Háború lesz? – kérdeztem, érezve, ahogy apám nyughatatlan vére buzogni kezd a testemben.
- Bizonyosan...

Lassan levette köntösét, én a pólóm és a nadrágom, majd bemásztunk az ágyba magunkra húzva a két és fél kilós dunyhámat.
- Hideg a lábad. – kacagott, mire válaszképp egy puszit nyomtam a vállára, majd a nyakára, az arcára végül a szájára. Gyönyörű, bársonyos volt a bőre, kissé libabőrös a hűvös paplan érintésétől.
- Még mindig hideg? – érdeklődtem, combomat az övéi közé simítva és lábfejemet újra az övéihez érintve.
- Már nem. – dorombolta vissza, majd egyre felhevülő...