Volkodlak beküldött történetei

Követtem őt, és csak reméltem, hogy olyan helyen tudom elkapni, ahol van valamilyen lejárat. Egyrészt ezt a nagydarab herét még megemelni se tudtam volna, de ha mégis, valakinek biztos feltűnne, hogy egy embert cipelek a hátamon.
Á, ez jó, ismerős sikátorba fordult be. Az utcáról nyíló alagsorok egyike folytatódik a föld alatt...

Eszébe jutottak a régi napok. Amikor egy nap több férfi is megfordult nála. Egy kora tavasz napon ez a fazon egy teljes napra beköltözött hozzá. Akkor egész nap szopott. Most ezen járt az agya. Soha nem akart semmit érezni a kuncsaftok iránt, ezt a férfit valahol mélyen azonban kedvelte. Amikor kemény faszát a szájába verte, gyönyörű érzés fogta el. De talán...

Némelyik szobor humanoidokat formált, még mások számukra eddig ismeretlen kreatúrákat. A nyomokból ítélve itt valamikor egy közösség élhetett, több romépületre is találtak. De élőlény nem bukkant fel sehol. A dzsungel, ahogy a bolygó is, túl hatalmas volt ahhoz, hogy egy ilyen kis csapat csak úgy felszerelés és megfelelő védelem nélkül itt maradjon, és kutatásokat végezzen. Az ő dolguk csak az űr feltérképezése volt...

Az űr hideg sötétjében csendesen haladt célja felé a Kerrigan űrhajó. Megjelenése pusztán funkcionális volt, mint egész léte. A távoli csillagok fényében megcsillantak a hatalmas fedélzeti ágyúk csövei, azonban ezeken kívül semmilyen fény nem volt látható a hajón. A zsilipek jelző fényei most pihentek, a hajó belsejében szintúgy sötétség honolt. Halotti nyugalom uralt a fedélzeten. Csupán a központi számítógép működött. Az ő dolga volt felügyelni a hajó haladását, a biztonsági rendszereket....

Letérdelt elém, s elkezdte a nadrágomat gyűrögetni a kritikus ponton, ami már amúgy is feszült egy ideje. Rám mosolygott, majd lehúzta a sliccem, s kibontotta a péniszemet a nadrágból. Nagyon finoman húzogatta a bőrt rajta, játszott vele. Aztán elkezdte nyaldosni a végét. Azt hittem, menten eldurranok...