vivalaska beküldött történetei

Sötétség. Csak ennyi fogadott. Pedig mennyi mesét építenek köré – „Milyen jó lesz majd utána!” – hangoztatták milliók. Nem, nem fog várni rád senki, csak a magány ördögi feketében testet öltve, és a kilátástalanság, ami az idők végezetéig úrrá lesz rajtad...

Pár korábbi írásom egy csokorba fűzve, remélem elnyeri tetszésetek:)

Hogy mit jelent számomra a boldogság?

Útmutatás, pár gondolat ideátról.

Lehajtott fejjel, kezemmel a napot takarva szemem elől, robogok faluról falura egy régi Ikaruson. Felnézek, amikor a mogorva ellenőr jegyemet kéri, előkeresem táskámból és átnyújtom neki. Biccent egyet, majd továbbáll, én pedig a poros ablak felé fordulva keresem kérdéseimre a válaszokat a romos házak között. Mi az, amitől így megváltozott? Mi történt, míg nem volt itthon?