tsk beküldött történetei

Teljes megkönnyebbülés, boldogság, jó érzés uralta a fiú kopott, törött szívét! De nem érti: ha nem tudta, hogy mit tesz… és ha megbánta… milyért nem próbált változtatni?! Milyért nem próbálta jóvátenni a dolgokat úgy, hogy az mindkét félnek megfelelő legyen? Lehet nem lett volna értelme? Vagy lehet, hogy nem lett volna olyan, hogy mind a kettőjüknek jó legyen? Ez az örök rejtély! ...

Kérnék még egy utolsó falatot, de a vacsorám elvetted előlem. Kiszórtad a tányéromból, így a földön éhesen hevertem. Míg Te a szenvedésemen nevetve elrepültél a távolba, az emberek között elvegyültél szándékosan elkerültél. És nem jöttél vissza, már csak a képekről láttalak, mégis nyitva hagytam ajtóm és betegesen vártalak...

Vagy drog, vagy teljes megőrülés? Ő választott, Ő nyugtatja magát a droggal. A Fű? Az már semmi. Már csak a betanult mozdulat miatt szív, mert olyan jó érzés hajtani egy cigit. A zöldet széttépkedni, mellészórni egy kis dohányt az összesítőbe. Megtekerni a cigi lelkét, a tippet, majd párosítani a papírral. Szépen beleszórni a zöld-barna keveréket...

Kellemes érzés, ahogy hozzáérintem remegő kezemhez a rozsdás pengét, mi még mindig úgy néz rám, hogy meg tudna ölni. Körbenézek. Talán utoljára. Rajta! Végig húzom kezemen. Csuklómnál. Hosszába, keresztbe. Félve. Nagyon félve. Lehet talán mégsem kéne. De már belekezdtem. Nem tudnék így az emberek szemébe nézni...

Láng csap fel a szürke ég fölé. Elindult. Egy üveggolyó a lejtőn kúszik. Még félénken döcög, de később megállíthatatlanul sebes. Kopott, törékeny, könnyes, erős, nehéz és gyors lesz. Próbálják oltani a tüzet?! Gurul, csak gurul. Egyedül, magányosan. Akadályokat átugrálva, faleveleket kettészelve, a napsütést előnyére fordítva a havas, jeges útón csúszva...

Visszanézek. Most a napos ég a fekete, a mogorva múlt és én utazok az ismeretlen homályba. Hm. Egyre közelebb vagyok. Igen, már látom a társaimat. Micsoda? Hisz boldogak és jól érzik magukat. Örülnek. De minek? És hol vagyok? Ez egy hatalmas zöld színű hely. Ahogy körbe nézek, nem látok mást csak a barátaimat. Egyre jobban tetszik. Leérek sérülés nélkül. Semmi bajom. Sőt. Jobban vagyok, mint fent a magasba. Halkan még hallom a dalolászó madarakat. Megnyugtató. Lakásom lábánál lepihenek......