Tóth Dávid adatai

Rátok tekintvén kérdem: kik vagytok ti?
Elmúlt idők gyöngyszemei,
Drága anyátok kedvencei, igen, ti
Modern világ szégyenei!...

Szemedbe nézve, szerelmet remélve
Fürkészném csillogó tekinteted,
S gyengéd pillantásodba merülve,
Elvesznék örökkön-örökre...

Arcomon most végiggördül egy magányos könnycsepp, melyet a kínoktól ordító lelkem szült meg, s ami most némán zuhan le remegő lábaim elé, majd a csendet megtörve, hideg talajhoz érve fagy és hal meg örökre, gyarapítva ezzel a magány végtelen óceánját, mely az örök időkre elnyelte fájdalomtól fuldokló lelkemet...

Érzem, belülről felemészti lelkemet a félelem,
Érzem, valami sóvárogva fojtaná meg szívemet,
Érzem, már itt vagytok, s el nem hagytok,
Ó, ti fájdalomtól ittas szellemek...

Elolvasom »