tgif adatai

Éjszakai égbolton
láthatatlan
átsuhanó fény
Arcod
Kristályhangú reggelen
feléledő
csillogó remény
Szemed ...

Kék szemed tengerében
hajóm úszott az éjben
Nevetve messze néztem
Kék szemed tengerében...

Fekete égen
Fekete gépek
halk járású
Fekete rémek

zörren, csusszan
halkan koccan
gödörbe bújik
meg sem moccan...

Recseg-ropog a fagy kabátja,
most ő is meleg helyre menne...
Ha annyi pénzem lenne mint időm,
nem fájna úgy talán a tél hidegje...

Uram, magadhoz vetted gyermekem,
pedig jól tudtad, Ő volt szemünk fénye.
Két éves múlt csak, mit vétett Neked?
Nagy szükség volt rá, hogy elgyere érte? ...

Végtelennek tűnő percek után amilyen hirtelen kezdődött, olyan hirtelen szakadt meg a szédítő, émelyítő mozgás. A csend megkétszereződött a tömeg fölött. Senki és semmi nem mozdult, mintha fagyott kristálygömbbe záródott volna a szerkezet, az emberek, az állatok, a fű, a virágok, a bogarak, a bokrok és a fák. Senki nem tudta volna megmondani meddig tartott ez a néma áhítat, amikor a szerkezeten tátongó legalább tíz méter magas sötét alagútban lassan körvonalazódni kezdett egy alak...

Ahogy számolom, kb. 25 kilométerenként találkozunk összepréselt roncsokkal, legtöbb mellett még ott a rendőr is, vagy még ki sem ért. Vagy 80 kilométert teszünk meg az autópályán, aztán jóval Peshawar előtt lefordulunk egy főútra, de a roncsok nem szűnnek meg föl-fölbukkanni...