Már két hete…

Már két hete csak várom, hogy eljöjjön az este
Beszélhessek Veled az ágyban, hason fekve
Irtál-e ma? Ahogy nevetve mondtad,
Vagy üres lesz a szívem, mint a postaládám tegnap?

Ha eszembe jutsz, bevallom izzad a tenyerem
Nem jellemző rám, ahogy magam ismerem
Ha rád gondolok kedves, megrezdül a bensőm,
Hol jársz most éppen apró kis tekergőm?

Mulattat a dolog, hogy így érzel tán Te is
Vágysz-e a karomba s vad érzelem hevít?
Borzongsz-e úgy, mint én mielőtt elalszol
S álmaidban is csak érveimmel harcolsz?

De jöjjön, minek jönnie kell szerelem vagy bánat
Nem futok el, ne félj- minden éjjel várlak
Lemosom testedről a napok szürke porát
S ha meguntad a sétát én is elmegyek majd- tovább!

Lehet kezdetben göröngyös az út
De ha elindúlsz rajta, biztos messze jutsz
Tudom, Kaland vár Rád s lehet farkasok
De kezedhez szoknak majd, ha meghallják a dalod

Bízd rá magad mindig a hömpölygő folyóra
Engedd, hogy a lelked a hűvös ár sodorja
Had tombolja ki a lelked féktelen erejét
Majd pihenj meg karomban mint elfogott veréb

Fut az idő, lassan leszáll a bársony újjú éj
S mi úgy formáljuk egymást, mint tópartot a szél
Ha elfáradsz kedvesem, csenden elpihensz
Bár messze vagy tudom, mégis itt leszel velem.