Szikla Joe beküldött történetei

Az éj végtelen, sötét óceánja veszi körül, olyan fagyos hideggel, mely megdermesztené bármely élő szívét. Nincs teste, csak gondolata, ahogy átszáguld az ürességen. Ó, mert szélsebesen halad, ahogy egy távoli fénypont tűnik fel a semmiben, nem múlik el egy pillanat, egyszer csak oly közel ér, milliárdnyi csillaggá robban szét. De ki is ő? Hol van, és az örök kérdés, miért? Nincs igazi emléke, csak ködös álmok, szerelem s fájdalom képei. Egy elf szelleme száguld át a végtelenen, közelebb,...

Ez a tökéletes, gyönyörű lény, ki életét Alvengaréval kötötte egybe, hogy örökké együtt legyenek, meghalt. Arcát és testét sebek borítják, haja megégett, testét az eső mossa. Nyitva a szeme. Tekintete még most is drágakőként csillog. Észak felé néz, mintha csak kedvesét kutatná, várja, hogy visszatérjen, és rendbehozza azt, amit nem lehet rendbehozni sohasem...