skizoid angyal beküldött történetei

Percek teltek el azóta, hogy bezártam az ablakot, testem azonban a lobogó tűz ellenére is fagyos maradt. Tudtam, hogy indulnom kell. Csipkeszegélyű, sötét bársonyruhát húztam, gémberedett ujjaim alig boldogultak a gombokkal. Felcsatoltam nyakláncom, felvettem csizmám, sálat tekertem nyakam köré, magamra kanyarítottam hosszú fekete kabátom, és sietve becsaptam magam mögött az ajtót...

Bűvölten csókra nyitotta a száját, gyengéden megfogtam állkapcsát, elfordítottam fejét. Nyakához érintettem ajkam, s ő beleborzongott a jeges élvezetbe. Mély levegővétel után hirtelen szakítottam át éles fogammal puha bőrét. A meglepettségtől lebénult, nem kiabált, nem is védekezett, csak átadta fáradt testét nekem. Mohón szívtam magamba forró vérét, az szinte égette torkom. Percekig tartott, míg szívverése végül abbamaradt...

Abban a pillanatban halk dobbanást hallottam a hátam mögül. Időm sem maradt megfordulni, s felkutatni a zaj forrását. Hideg kéz ragadta meg a vállamat. Sikítani akartam, de mégsem tettem, nem is tudom, miért? A jeges kéz gazdája ott állt velem szemben. Magas, arányos termetű férfi, s a bőre, akár a sápadt tavaszi hold, még nálam is fehérebb. Nem tűnt kifejezetten izmosnak, ám szorítása a vállamon mélyen rejlő hatalmas erőről tanúskodott. Zöld szemei élénken csillogtak, azonban komoly tekintetébe...