savante beküldött történetei

Nagy kő esett le a szívünkről. Nagyapa. Mindenki nagyapja, meghalt. Ez igazi ok az ünneplésre. Boldogan ölelem át anyámat. Kevés boldogabb dolog van az életben, mint mikor az ember apja vagy anyja meghal.
Sima temetése lesz, amire három nap múlva kerül sor. Ő akarta így. Nem leszünk sokan, csak a szűk család, és a legjobb barátai, akikkel még a háborúban harcolt együtt. Mára már csak kettő maradt, de szerintem már ők se húzzák sokáig, hisz nincs valami sok erejük. De biztos vagyok...

Az utas újságát kezdte volna olvasni, mikor nyílt a kupé ajtó és egy idegen lépett be. Nem tűnt jómódúnak. Borostás volt, és egy szakadt vászonnadrág volt rajta, egy nyitott inggel párosítva. Az ing alól szőrős mellkas fogadta a vele szembelévő utast.
- Szabad ez a hely? – ezzel a WC- s utazó helye mellé mutatott.
- Természetesen foglaljon csak helyet.
Ekkor az értékes krokodilbőr táskával kezdett matatni.
- Igazán szemrevaló ez a táska. Hol lőtték a krokodilt...

Kezei közt a mellkasán a világ két legszebb melle feküdt. Nagynak mondhatók, de nem túlzottan, csak a maguk arányos mivoltában, de tökéletesek voltak. Feszesek és tartásuk volt. Olyan, amit ha meglát egy férfi, azonnal csak csókolni akarná.
A mellek alatt egy szép, sima, feszes hasat talál az olvasó, ami kemény, de markolható is, egy szerető férfi játékos módján...

Imre a mi legboldogabb barátunk reggelijének elfogyasztása után kiment, felöltözött. A mai nap fontos, úgyhogy kicsípte magát. Kedvenc szürke öltönyét vette fel, egy elegáns fekete nyakkendővel, és egy fehér inggel. Felkapta táskáját és menni készült...