Rita16 beküldött történetei

Egy igazi vásári forgatag részese voltam, egy puzzle darabkája a sok száz embernek, akik a ,,vásárfia” keresletében egy rettenetes ember-tengeren verdesték át magukat. Az igazi dzsungel, amelybe céltalan valamiféle tervvel érkezni, miszerint:
- Én most ezt veszek, meg azt veszek! - mert előbb- utóbb, mondjuk úgy a harmadik sor után fáradtságunk a tetőfokára hág, s frissítő hiányában félő, hogy a hőguta ingerei kerülgetnek minduntalan...

. Pár évvel ezelőtt talán termőföld, esetleg családi ház volt, ahonnan a kiköltöztetett család nagy valószínűséggel az utcára került, s mindezt azért, mert pénzesebb testvére egyetlen papírdarabbal hegyeket mozdít ki a helyéről. Ö ezt is megteheti. Bármit megtehet. A jövőbeli tervei talán egy önkiszolgáló, vagy butik lesz a szőke, nagymellű szilikonoztatott csinibabák számára, akik agyi teljesítményükkel aligha jutnak el a rózsaszín, avagy műköröm fogalmak szintjétől eggyel magasabbra......

Valahol azt olvastam, hogy az ember életében semmi különös nincs azon kívül, hogy él, és a fantázia az ami különlegessé teszi egy-egy történését. Na meg persze az, ha nem ember… Érdekes… nem hiszem, hogy sokakkal előfordul, hogy egy idegen ablakhoz tapadnak, s mintha horrorfilmet néznének, oly kapkodó szívveréssel illetik a meg sem történő eseményeket…

A tánclépésekkel nem teremtettem magamnak eszmerendszert, csak egy kellemes tevékenységgé képződött, ahogy bolyongtam magamban, túlzott önbizalomban, a boldogsághormonok fokozott termelődéséről nem is beszélve. Mégis csak nekem volt kedvező. Ebben az időszakban voltam igazán ember. Harcos lelkesedéssel tetoválta rám az élet mindazt, amit a későbbiek folyamán a szeretet szava és érzése elégtelenné formált...