origo adatai

Szeretem a napot, az eget,
s mindezt adni is tudom Neked.
Szeretem a fát,
leveleinek játékát.
Szeretem a ködöt,
a mindent beborító nagy Őt...

Nem a testiség hiányzott, mert nem attól lesz az ember szerelmes, hanem belőle hiányzott valami, hogy kialakulhasson, hiába volt minden oly meseszerű, nem tudott kitárulkozni, átadni a legmélyebb érzéseit, várt valamire...

A temetés délután volt. Közeli barátok, családtagok. Bizonyosan nekik is hiányozni fog, hogy nincs többé, hogy elment. Azonban a legnagyobb fájdalom egy ember szívét járta át. Az édesanya és a feleség fájdalmát senki más nem érheti, nem érezheti...

Puha csókját éreztem az ajkamon, érintésével lángra gyújtotta testem, lágyan érintett, leheletével csókolt, s tudtam életem legszebb szeretkezése lesz ez. Kigombolta a pizsim gombjait és megcsókolta cicijeim csókra éhes kis pöckeit, majd lejjebb és lejjebb, isteni volt minden érintése, minden csókja, s mikor a szemembe nézet; ahogy szemembe nézett, égett, lángolt tekintete...

Ha egyetlen percem lenne,
Neked adnám.
Ha vagyonom, egy forint lenne,
Neked adnám...

A kórházban ébredt, első mozdulatként, a hasára tette a kezét. Nem mozgott, nem érezte. Hol van?! Mi történt vele?! Kezével kereste a hívógombot, hátha a nővér tudja kérdéseire a választ. A kérdéseit nem válaszolhatja meg, hangzott a felelet, azonban a doktor úr azonnal itt lesz és mindent elmond. A férje, pedig úton van már...

Minden érzés,mit Neked adtam,
s minden érzés, mit Tőled kaptam;
őszinte s visszavonhatatlan...

Ölelte, kissé szorította, magába szívta a nő illatát, hogy emlékezzen rá a következő könyvtári találkáig. Elengedte, de nem messzire, nehogy megszökjön, Laura szemébe nézett, éreztetni akarta a vágyat, az ajkak csókra éhes vágyát s sikerült, látta, Ajkuk egymásra vágyott, most nem szavakat kell használni. Lassan közeledtek egymáshoz, összeforrtak, lágy csók volt, alig-alig csak, amolyan lehet-e még kérdés volt benne. Lehetett, játszadoztak, élvezték egymás ízét, vibrált a levegő, megszűnt...

Álmomból felriadtam.
Kinyitottam szemem,semmit nem láttam;
csak éreztem.valaki van a házban.
Becsuktam szemem, vártam...

Megint sötétség. Csend, nem hallom a szirénákat, az embereket, hogy segítenének. Itt hagytak, vagy meghaltam. Az nem lehet, az övem be volt kötve, nem halhattam meg, nagyon gyorsan sem mentem. Eszembe jutnak gyermekeim mi lesz velük? Látom fiam könnybe lábadó gyönyörű szép kék szemét, lányom piros kis száját, ahogy sírásra görbül...