Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Mephisto Petrov adatai
Neve:
Mephisto Petrov
E-mail címe:
Nem publikus
Írásai 16 46
Köd száll az éjszakában,
A keresztek fölött magasan,
Elárasztván a sírhantokat,
Szürkébe borítva a holtakat...
A keresztek fölött magasan,
Elárasztván a sírhantokat,
Szürkébe borítva a holtakat...
Egy tizenhat éves fiú is köztük volt. Fehér, nagy-Magyarországos pólóban, melynek hátára egy turulmadár volt felfestve Isten Kardját tartva. Fekete műanyag keretű szemüveget viselt. Haja hosszú volt és csapzott. Ő is öklével verte a rend őreit. Kapott több ütést is az oldalába, de ezekkel nem törődött. Elszántan verte gumibottal felfegyverezett hatóságiakat, akik többször viszonzásul belerúgtak a bakancsaikkal...
Barna haja, szép szeme,
Soha se lankadó kedve,
Mosolya elvarázsolt,
Ilyen még életemben nem volt...
Soha se lankadó kedve,
Mosolya elvarázsolt,
Ilyen még életemben nem volt...
Andrea és Boglárka csak élettársak. Talán Hollandiában házasok lennének. Ugyanis szerelmesek egymásba, de egybekelésüket akadályozza a hazai jogszabály, s az emberek elutasító magatartása. Bár melegek, mégis megpróbálnak normális életet élni, de az emberek előítéletesek velük szemben. Erkölcstelennek, természetellenesnek kiáltják ki őket. Pedig ők semmiben sem különböznek másoktól, ugyanolyan emberek...
Szárnyalj fel a magosba,
Vidd hírét csonka hazánknak,
Zúgjon szárnyad alatt a szél,
Vijjogásodtól teljen be a tér,
Ne hagyd veszi tudatunk,
Töröld el szolgasorunk,
Vidd hírét csonka hazánknak,
Zúgjon szárnyad alatt a szél,
Vijjogásodtól teljen be a tér,
Ne hagyd veszi tudatunk,
Töröld el szolgasorunk,
Mint ködös éjszaka világító telihold,
Úgy röhög rám a Reménytelenség-fok,
Számba veszi életem, szerelmeim,
S csak gúnyosan röhög, mily’ érdemeim…
Úgy röhög rám a Reménytelenség-fok,
Számba veszi életem, szerelmeim,
S csak gúnyosan röhög, mily’ érdemeim…