maszi beküldött történetei

Minden elkezdődik és véget ér valahol. Az én életem akkor kezdődött el. Közöltem Vele, hogy nem szeretném tovább folytatni. Ő mosolygott. Nekem fájt, mégis cinikus voltam. Kis szikrák futottak az agyamban, a szívem felé indultak el. Végigvágtattak a torkomon, úgy, hogy a lehető legjobban fájjon, mégis a leggonoszabb pillantás üljön ki az arcomra...

Annyira egyedül voltam, mint még soha. Csak fájt. Szüntelenül. Gyáván és megalkuvón terültem el az utolsó estén, az általa utoljára vetett ágyban. Körülölelt a bénult szívdobogás, a maroknyi indulat. Egy röpke érzés. Szeretem. Átfutott a hideg ereken a szó, de hang nem társult bájához, csak némi kellem. Adtam, elvettem...

Balázsnak ajánlom.

A zsibongó utca zaja körülvett és leláncolta gondolataim. Mélyen rejtőző érzések törtek felszínre és tűntek el nyomtalanul. Csak egy pillanat, s ismerős, borzongató érzés. Telefon. Te hívsz. Agyam lüktető gyorsasággal nyúlna utána, de kezem és tagjaim lassan mozdulnak. Sokkal lassabban, mint ahogy a szív kívánja...