lotta beküldött történetei

Meztelenre vetkőztet a napsütés. Csobbanok. Bőröm selyemmé válik a víz alatt, alattam halak. Most több a tavirózsa, mint akkor. És mekkora csönd. A nádasban szitakötő, a szigeten, úgy száz méterre a parttól szajkó. Piros tükörré válik a víz, távol, a sziget mögött evezőcsobbanás. A gyűrűmet nézem, ahogy örül a víznek és a fénynek...

Jó. Ma tényleg nem csinált semmit. Csak leült a gép elé. Nem írt, nem alkotott, csak hagyta, hogy idegen hullámhosszakon sodródjon… Olyanokon, amikből soha semmi haszna nem lesz. Mert hát nemcsak a profit a lényeg. De ezt Azok nem értik...

Ajándék lónak ne nézd a fogát, teszem még hozzá, és kacarászok belül. De az is megesett már néhányszor, hogy mire eldobtam volna csomagomat, az olvadt részek már rég hozzátapadtak ahhoz a két fakanálhoz, amikkel egyensúlyban próbáltam tartani. Ez esetben idegesítő gondolatok férkőznek agyamba...

Amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen egy fitying nélkül állok a város közepén, (a forintocskák eme gondolatomat mintegy megérezve, sértődötten súrlódtak össze izzadt tenyeremben, panaszos- fémes hangot hallatva, mintha méltatlankodnának) nagyon megijedtem. Inkább úgy mondanám, izgatott lettem...