Négy forint. Ennyi van most nálam. Nagyjából egy negyed kifli ára.
Vagy talán még annyi sem.
Amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen egy fitying nélkül állok a város közepén, (a forintocskák eme gondolatomat mintegy megérezve, sértődötten súrlódtak össze izzadt tenyeremben, panaszos- fémes hangot hallatva, mintha méltatlankodnának) nagyon megijedtem. Inkább úgy mondanám, izgatott lettem.
Vissza nem térő lehetőség: most kiülhetnék koldulni. Esetleg bepiszkolom az arcomat kicsit, hogy hitelesebb legyen. A topánkámat is levehetem, mezítláb meghatóbb.
Aztán megtorpantam.
Nézegettem a négy forintomat, és hirtelen nagyon megszerettem a világot.
Egy kétforintos, és két egyforintos. Már egészen a szívemhez nőttek. Olyan bájosan csillogtak a reggeli napfényben.
Csak álltam az ébredező városban, és befelé mosolyogtam. Talán a szemem is becsuktam.
Négy forint, NÉGY forint… mert ötszázat, vagy esetleg ezret elkölteni egyáltalán nem nagy kunszt. Na de négy forintot…! Vehetek egy csipet sót, vagy egy darabka cipőfűzőt a Margit körúti turkálók egyikében.
Csak álltam az ébredező városban, és befelé mosolyogtam. A négy forintra gondoltam, amit gondolatban már ezerféle dologra elköltöttem.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire mámorító érzés a szabadság.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-04-08 00:00:00
|
Novella
Szerelem volt ez az első látásra. Valami olyan, mely mindent elsöpör. Egy hurrikán, mely kitép minden fát, és ledönt minden falat. Ember ilyen erős szerelmet még soha nem érzett, mint én akkor.
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Hozzászólások
és idegroncs vagyok
de örülök a négy forintomnak meg nektek:)