justasecret beküldött történetei

Cathy boldogan szaladgált a hatalmas házban, hisz ma tölthette első napját a fényben. Vadászni is csak megszokásból ment el szürkületkor. Teljesen el volt havazva. Kacarászott, s táncolt. Olyan boldogságot érzett, mint még sosem; majd a következő kacaj velőtrázó hörgésbe csapott át, s Cathy éles döfést érzett a mellkasán. Lenézett, s egy karó hegye tátongott kifelé testéből...

- Seth, Fiam… Felejtsd el, ami ma itt történt, és nem lesz semmi gond.
- Felejtsem el? Felejtsem el, hogy vámpírok törnek ránk és nézegetik magukat a tükörben? Mi ütött beléd, Apám? Ha jól emlékszem, Anyám sírjánál megfogadtad, hogy vámpírvadász leszel, amíg csak élsz...

Az éhség elvakította, ezért nem emlékezett hogyan jutottak el az üldözésig, de már nem érdekelte más, csak a vér lüktetése a srác ereiben. Vicky játszadozott vele… Nem esett nehezére lehagyni egy versenyautót sem, a legjobb futó volt a világon - persze a világ tudta nélkül. Élvezte a fiú ijedtségét, az élni akarása csak növelte az éhségérzetét...