Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Friss hozzászólások
Rémpásztor: Nagyon szépen köszönök minden...
2024-04-28 00:36
laci78: borzalmas, bing-szintű fordítá...
2024-04-25 16:07
Materdoloroza: Nekem is tetszik. Sajnálom, ho...
2024-04-25 12:54
kaliban: Ez nagyon jó lett! Gratulálok!
2024-04-24 16:25
kaliban: A sztori jó, megért volna egy...
2024-04-24 16:00
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Judit88 adatai

Neve:
Judit88
E-mail címe:
Nem publikus
Blogom címe:
Judit88 összes beküldött történetének megtekintése »
Judit88
Bemutatkozása
- Hogy miért kezdtem el írni? – kérded.
Ilyenkor tudom, hogy te engem nem ismersz. Fogalmad sincs, hogy miken mentem keresztül az utóbbi években. Mennyi harcot kellett megvívnom, csak azért, hogy éljek. Nem tudod, milyen az, amikor már te sem tudod, hogy ki vagy. Amikor már nem ismered meg magad, mert beteg az agyad.
Amikor már nem bízhatsz még saját magadban sem. Amikor az életed könnyedén kettétörik, akár egy száraz ág, melyre rálépsz. Reccsen, mint a koponyád, amelybe egy fúró vájt.
„Tudom, persze, hogy tudom! Miért ne tudnám? Mindig is tudtam!“ – gondolom, de tettem mégis az ellenkezőjét mutatja. „Nem, te ezzel egyáltalán nem vagy tisztában“ – mondják mások.
Amikor nem tőled kérdik meg, hogy hogy vagy, hanem inkább az édesanyád felé fordulnak. Hiába vagy ott, hiába tudnál válaszolni, nem vesznek figyelembe. Már nem a hátad mögött beszélnek rólad másokkal, hanem előtted. Amikor azt hiszik az emberek, hogy te már nem vagy beszámítható. „Segítünk, hiszen te beteg vagy!“ – mondják sokan.
Amikor csak vonszolod magad napról napra. Esténként mégis köszönetet mondasz, és fáradtan még elmormolsz néhány imát. Amikor, ha álomra hajtod a fejed, szinte azonnal megbánod. Mert újra feléledsz, és megmutatják neked, hogy másképp is lehet.
Nem vagyok magam, kettő van belőlem. A Jó és a Rossz, a jin és a jang. Az egyik a másik nélkül nem létezhet, mégis harcolnak az életben maradásért. Az egyik győz, a másik elmúlik.
- Melyik vagyok? – kérded, de választ csak később kaphatsz.
Miután éveken keresztül át kellett vonulnom a legundorítóbb, gusztustalanul gyomorforgató és hányingert keltő förtelmen. Álmomban végigmeneteltem minden poklon, míg ébren csak a szenvedés várt. Amikor már legszívesebben csak ordítanál, fejed a falba vered, hogy valahogy - akárhogy - csökkentsd kínodat.

Maga az írás csak figyelemelterelés a fájdalomtól, amely már 6. éve van jelen az életemben.


Írásai 23 58
2220
Az álmot csak kölcsönadtam Viviennek. Legyen neki is valamilyen szerepe... :P
2394
A Prológussal kezdődik minden (bocs, hogy nem sorrendben töltöttem).


Fordítás:
1) Adjanak nekem is a vacsorából, kérem. (olasz)
2052
Egy eléggé komoly betegség áldozata lettem olyan 5 évvel ez előtt. Agyszövet-gyulladásom volt. Szerencsére sikerült túléltem, de a sajna a mellékhatások megmaradtak (fejfájás, emlékezet kiesés, szédülés, alacsony vérnyomás, stb). Az orvosok azt tanácsolták, hogy szokjam meg és örüljek, hogy élek. Hát, mit mondjak? Kurva nehéz!
Elkezdtem írni. Az egész bajomat beletettem egy kitalált világba, fiktív személyeknek.
Van olyan 120 oldalam, és arra gondoltam, megmutatom nektek....