JagerColonel beküldött történetei

De a madár nem volt a puska előtt. Megállt, félre húzta a fegyvert, mert kitakarta az előbbi rálövés helyszínét, közben a hitetlenkedés kezdett zakatolni benne, melyet egy szemvillanás alatt felváltott a bizonyosság, amikor egy sebes szaladással menekülő madár helyett meglátta a fácánt a földön – mozdulatlanul. Ne! Ez nem lehet igaz. Ez egyszerűen nem lehet igaz! – mérgelődött. Közelebb ment – közben újratöltötte a kilőtt csövet gyöngygolyóval – és meglátta, hogy a nyakát találhatta el...

A kétségbeesés közepén, furcsa érzésre emelte fel a tekintetét a fiatal lány. Egy megtermett és félelmetes kinézetű alak közeledett. Mivel guggolt, termete még nagyobbnak tűnt - az ijedt lány szemében így óriássá nőtt – szilárd és kimért léptei pedig ellentmondást nem tűrő agresszivitást tükröztek, akárcsak nagyméretű fegyvere, amely az oldalát verdeste...

Kétségbeesés öntötte el, nem tudta, mit tegyen. Nem a hite gyengült meg, vagy hagyta cserben. A test volt az. Néha a test fellázad, és legyűri az őt irányító és használó lelket, néha pedig megtagadja az engedelmességet, a működést – most mindkét lehetőség egyszerre vált valósággá. Megállt. Felemelte fejét, és igyekezett körbenézni, felmérni a helyzetét...